Hétfőn délelőtt tizenegykor kezdődtek a programok a Blum-háznál (ami nem mellesleg ebben az évben nyitotta meg szalonját először), nem csak virágözönnel, de a virágok közt élő Voler Mouche rovarok emberi mutációival, és az őket megcsodáló gyerkőcökkel.
A 2008-as bloomnapot a szervezők megtöltötték tartalommal, amennyire csak lehetett: a ház emeletén mediterrán falatoznivaló, Umberto Vittori fotókiállítása, Habzó Guiness sör, illetve olyan időelütési lehetőségek várták az érdeklődő egyedeket, mint a Tapolczai Bluegrass Band ír zenéje, Jónás Tamás - kamaszkort sajátos szókimondással felgöngyölítő - szövegkollázsai, vagy akár egy személyes találkozás az ír nagykövettel, Martin Greene-nel.
A napot a Hálószoba Mozi előtt este nyolckor Grencsó István zenekara, az AMA koronázta meg, ami neobeat-ként aposztrofálja magát, extremitása pedig abban rejlik, hogy valamennyi zenész más hangszeren játszik, mint azt megszokhattuk. A fúvósként ismerhető Grencsó például gitárt fogott, vagy a Budapesten több formációban is megmutatkozó Hock Ernő nagybőgős dobverőt, a többiek is mást, és Tom Waitstől a The Doors-ig húzódó flashback-tartományon adták elő, hogyan milyen az a gyantaillatú szerelem, vagy kicsoda Bandi bácsi, aki végigharcolt nyolcvan évet.
Képgalériánkban az idei Bloomsday egyes pillanatai, a teljesség igénye nélkül.
