Rendhagyó rendezvényre várta az érdeklődőket szerdán a Berzsenyi Dániel Könyvtár helytörténeti klubja. Az eddigi kiállítások és előadások helyett a filmé volt a főszerep, ugyanis Boros Ferenc és Horváth Zoltán már tizenöt éve készítenek dokumentumfilmeket, amelyekben szombathelyi és Vas megyei személyek történeteit örökítik meg. Velük beszélgetett Lovass Tibor, a Helyi Televíziók Országos Egyesületének elnöke.
Az eseményt Dr. Baráthné Molnár Mónika, a Szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár igazgató asszonya nyitotta meg. Köszöntőjében elmondta, hogy a film azért is különbözik a helytörténeti klub rendezvényeitől, mert itt a korábbiakkal ellentétben a hely, a szereplő és az idő teljesen másként jelenik meg.
A kezdetek
Az alkotópáros eddig harminc filmet készített, amikkel idáig hetven díjat tudhatnak nyertek. Ferinél a filmek szeretete már gyerekkorban elkezdődött, ugyanis édesapja révén sokszor ingyen nézhette az egykori répcelaki mozi filmjeit. Közös barátságuk az egykori Szent-Györgyi Albert Középiskolában kezdődött, amikor egy padba kerültek, és később a kémia és biológia órák alatt is különféle ötleteken dolgoztak.
Zoli elmondta, ekkor még nem dokumentumfilmekben, hanem a kisjátékfilmes műfajban szerették volna megvalósítani ötleteiket. Nagyon sokat köszönhetnek Vágvölgyi Andrásnak, aki megalapozta az elméleti dolgokat a filmkészítés terén, a főiskolán pedig Török Gábort, Murai Andrást és Murai Gábort tekintik mentoruknak.
A főiskolán megalapították a MozgóKépMás csoportot, amihez szép számmal csatlakoztak a főiskola hallgatói. Itt kezdett például színészkedni Balogh János, a Weöres Sándor Színház színésze, aki egy korábbi filmjükben egy szál törülközőben és cicanadrágban futkosott az Emlékműnél. A csoporttagok minden héten egyszer találkoztak, volt aki klipet, míg más kisjátékfilmeket csinált.
Kezdetben csak besegítettek egymás filmjeibe, később azonban már közösen alkottak. Első munkájuk a 2004-es
Fejezetek egy szent életéből
, ami egyben iskolai feladat is volt. Bár maga a film eléggé megosztotta az egyes versenyek zsűrijeit, mégis hét díjat nyertek vele. Leginkább a Filmvilág folyóirat és Bakáts Tibor több oldalas filmjükről szóló cikke motiválta őket, hogy igenis megéri filmek készítésével foglalkozni.A Boros-Horváth-módszer: csináljuk szívvel
Az alkotópáros elmondta, úgy készítik a filmjeiket hogy előbb baráti viszonyt alakítanak ki az alanyukkal, igyekeznek a bizalmába férkőzni. Pontosan ezért emberséget, tisztességet és őszinteséget is tanultak az alanyaiktól. Öt-tíz év kellett, mire rájöttek, hogy mekkora jelentősége van a munkájuknak.
Arra már nem emlékeznek pontosan, hogy Kuntár Lajos halálának vagy születésének évfordulójára kérték el a róla forgatott filmjüket, de ekkor érezték először azt, hogy mekkora ereje van annak, hogy Lajos bácsi szinte ott van a nézőkkel.
Legnagyobb örömükre többször is megjegyezték nekik, hogy azért is szeretik a filmjeiket, mert a szívüket is beleteszik az alkotásba. Feri szerint enélkül nem is éri meg filmet készíteni. Kezdetben ugyan hobbiból készítették filmjeiket, de ahogy fejlődött a technika, elengedhetetlenné vált, hogy pályázati forrásokból fedezzék filmjeik költségeit. Különféle felszereléseket vegyenek, vagy kifizessék az utazáshoz szükséges benzin árát.
2015-től kezdték el a folyamatfilmezést, amikor másfél évet örökítenek meg az alanyok életéből. Ezt az időszakot a szendiszűcs nyitotta meg, ami Szendiszűcs István festőről, képzőművészről szól. Amikor a fiúk elkezdtek vele forgatni, István fel akarta gyújtani az alkotásait, de később úgy döntött hogy inkább nyit egy galériát.
Ahogy kikerültek a főiskoláról már saját technikával kellett dolgozniuk, és nem tudtak hosszabb időt egymás mellett tölteni. Jelenleg több filmen dolgoznak egyszerre, és megbeszélik hogy ki kezdi el a vágást. Amikor pedig eljutnak egy közel kész állapotig, leülnek és megbeszélik hogy még min lehetne alakítani.
Feri megjegyezte, hogy bár a szereplők mondják ki a szavakat, ők mégis úgy vágják a filmet, hogy azok valójában az ő gondolataik. Tehát más ember által közvetítik azt, amit valójában ők gondolnak az adott témáról. Egy 30-40 perces dokumentumfilmhez tíz-tizenöt óra nyersanyagot vesznek fel, és gyakran csak hosszas gondolkodás után döntik el, mi kerüljön bele a kész filmbe.
Az új alkotótárssal új dologba is belekóstoltak
2007-ben csatlakozott hozzájuk Kozma Gábor, akivel megalapították a Korfilm függetlenfilmes alkotóműhelyt. A trió első közös filmje a Remeteidő címet viseli, ami azért is különös, mert az alkotás alanya, Devecz Oszkár volt Pusztaszentpéter utolsó lakója. Furcsa, de azzal hogy Oszkár bácsi már nincs köztünk, lényegében egy település kihalását örökítették meg.
Továbbá azért is érdekes a film, mert bár Oszkár bácsi hamar abbahagyta tanulmányait, szabadidejében a magfizikáról gondolkodott. Az új alkotótárssal új dolgok, az etűdös elemek is megjelentek filmjeikben. Vagyis képekből és hangulatokból építkeznek, ami rengeteg plusz dolgot ad hőseik személyiségéhez.
Az elmúlt pár évben több kísérleti alkotást is kiadtak a kezük közül, ilyen például a Dr. Széll Kálmán életéről szóló Egy barázdát én is hagytam, az Élmények (b)irodalma, ami Fűzfa Balázs élményközpontú irodalomoktatását mutatja be. A nádazó borbély-jal és a Mikor a halálgép muzsikál felettünk-kel, amik a gulág táborok témáját járják körül visszatértek a kezdetekhez. Múlt évi filmjüket, A barakkváros foglyait, ami szintén az élménypedagógia egyik ágáról szól, nemrég vetítette az M5.
Zoli nagy örömmel mesélte, számos példa volt rá, hogy iskolákban vetítették a filmjeiket. Ez azért is jó, mert egy-egy általuk készített alkotás sokkal több ismeretanyagot tartalmaz, mint egy történelemkönyv. De volt már olyan is hogy az ország másik felében vetítették az egyik alkotásukat.
A roma festőművészről, Ferkovics Józsefről szóló Sárga, piros kék-et egyszer elvitték egy olyan iskolába, ahol sok roma kisgyerek tanul. A tanulók nagyon szerették a filmet, többek között azt is értékelték, hogy a film után beszélgethettek is a festővel. De volt olyan is, hogy Fűzfa Balázs vitte különböző egyetemekre a módszeréről szóló filmet.
Egyikük sem érzi soknak az eltelt időt. Ameddig lehet, szeretnének hasonló filmeket készíteni, hiszen Feri elmondta,úgy érzi, egy folyamat kellős közepén vannak. Mi pedig a jövőben is sok sikert kívánunk az alkotópárosnak.
