Költöznének
A hídvégi cigánytelep közvetlenül a Rába mellett, a híd Vasvár felőli oldalán található. A túlparton ránézésre is sokkal szebb, komfortosabb házak állnak. Tulajdonosaik nem rejtik véka alá, nem örülnek igazán a szomszédságnak és ezt a szomszédok életmódjával magyarázzák. Nehéz ugyanis szó nélkül elmenni a rendszeresen a Rábába öntögetett szemétkupacok és az olykor terjengő szagok mellett, vagy látni azt, hogy a falu felőli oldalról szanált, másik oldalon felépített ivóvízkútból órákon át ömlik a víz, csak azért hogy ha valaki megszomjazik a telepen, akkor hideg vizet ihasson. A túlpartról állítólagosan szórt átkok sem a jószomszédi viszonyt erősítik.
Szeméthalom a ház előtt
A híd melletti földúton leballagva ahhoz a lomis házhoz érkeztünk elsőként, amelyről blogunkban már írtunk. Két hölgy tudakolja jövetelünk célját, ők csitítják a kutyákat is, majd beljebb invitálnak. Az első utunk a telep végén álló házhoz vezet, amelynek tulajdonosa - egy idős cigányasszony - éppen kórházban van. Kísérőink panaszkodnak a koszra és a látvány valóban megdöbbentő. A ház előtt hatalmas szemétdomb, de a nyitott ablakon benézve is hasonló látvány tárul a szemünk elé, a szagok is gyomorforgatóak, így innen szinte menekülünk.
A házak jellemzően tapasztottak, rossz állapotúak, a Rába egy pillanat alatt elvinné őket, de erre az idei nagy árvíznél sem került sor. A következő házba belépve már rendezettebb kép fogad minket, de a nyomor szembetűnő látványát kissé árnyalja a szemétkosár tartalma, ahol márkás édességek és nassok zacskói hevernek. A falon hangyák masíroznak tömött sorokban, velük a ház lakói nem tudnak mit kezdeni. A szobában, amit sokan használnak alvásra, minden talpalatnyi helyet kihasználtak a ruhák, háztartási eszközök elhelyezésére. Kis ösvényeken lehet megközelíteni az ágyat. A falon látszik, hogy télen bizony kormol a kályha, de a cigarettafüst is megtette a magáét.
Tiszta udvar, rendes ház
Egy kék felsős anyuka a saját házába is beinvitálta a fényképezőgépes embert. Itt az eddig látottakhoz képest teljesen más kép fogadott minket. Rend és tisztaság. A bútorok lomizásból vannak - avatott be a részletekbe a hölgy, aki azt is hozzátette, a lehetőségekhez képest igyekeznek normális körülményt teremteni a gyerekeknek, hiszen a szegénység nem egyenlő a kosszal és mocsokkal. A kisfia azonban súlyos asztmás beteg, ezért leginkább a Rába közelségét okolja, a dohos falakat, szúnyogokat és az egészségtelen vizet, ami a telepet ellátja. Pénz azonban nincs a költözésre. A munkavállalásnál legutóbb azon bukott a mutatvány, hogy a család nem tudta volna kifizetni a buszbérletet, a munkát kínáló cég pedig nem volt hajlandó megelőlegezni az első havi bérletet.
Az sem jó ajánlólevél, hogy cigányok vagyunk. Hiába keresek én munkát, ha már ránézésre eldöntik rólam, hogy roma vagyok, ezért biztosan nem alkalmaznak. Pedig ha lenne lehetőségem bizonyítani, akkor látnák, hogy tévesen ítélnek elsőre. A telepről úgy tudnánk kiszakadni, ha lenne munka és abból pénz, amiből vehetnénk egy kis házat valahol a faluban. Egészségesebbet, mint ahol most lakunk. A pénz nagy része most gyógyszerekre megy el, ezt a gyerektől nem lehet megspórolni. Amíg nincs munka, addig marad a lomizás, de ez is egyre kevesebbet hoz a konyhára.
