Háy János keserű komédiája, az Utánképzés ittas vezetőknek Szombathelyen sem pusztán egy színházi előadás: inkább szembesítés, kényszerű önvizsgálat, és közben egy jó adag groteszk humor. A Weöres Sándor Színház társulata egy olyan előadást tett le az asztalra, amelyben nincs főszereplő – és éppen ezért mindenki az, kicsit még mi, a nézők is.
Az alapszituáció egyszerű: kilenc „páciens” és két pszichológus egy „tanteremben”, kötelező utánképzésen. De hamar kiderül, hogy nem a jogosítványuk, hanem saját életük visszaszerzéséért küzdenek, hiszen vannak, akik autóval érkeztek. A „terápia” hamar kiélezi a konfliktusokat a szereplők között, majd ahogy a történetek lassan, darabról darabra bontakoznak ki; kiderül, kit milyen körülmények vezettek erre a helyre.
Roncsderbi irodaszékekkel
Az előadás nyitánya rögtön meglepő és lehengerlő: a szereplők irodaszékeken gurulva, táncos koreográfiában játsszák el az ittas vezetés szürreális paródiáját, amihez tökéletes választás volt a Zuboly Másfél millió tépés Magyarországon című dala. Ez a groteszk nyitány megadja az alaphangot: egyszerre harsányan vicces és keserűen valóságos.
De nem lehet csak úgy gurigázni jobbra-balra következmények nélkül, és egy váltás után sorra érkeznek a színészek a „vesztőhelyre”, vagyis az utánképző épületéhez. A falakat a kormányzati kék plakátok maradékai fedik, oldalanként egy-egy ütött kopott pártlogó is látható, a narancsos fajtából. A politika burkoltan mindvégig jelen van a darabban, ezzel is közelítve a nézőt a szereplőkhöz és a szituációkhoz. Ez a vizuális ötlet finoman, mégis egyértelműen mutatja, hogy a történetek nem légüres térben játszódnak, hanem a mai Magyarország közegében.
Mi is lehetnénk ott kint...
A díszlet egyébként forgatható: az egyik oldala a tanterem, a másik az utca, így az egyetlen felvonásba sűrített események során többször is változik a helyszín. A figurák tipikusak: a vendéglős, az újságíró, a feltehetően belügyes, a közösképviselő, a műkörmös. Nem mélylélektani portrék, inkább sztereotípiák. De pont ettől működik a darab: a néző nem ragad le egyetlen sorsnál sem, hanem mindenben találhat ismerőset, és így kollektív tükörképpé állnak össze a szereplők. A színészek mind hozzátettek valami egyénit a karakterhez, így a közhelyek mögött fel-felsejlett az emberi tragédia – és ezekből is akad bőven.
Az előadás végig jól adagolja a humort, talán azokon a pontokon döccen csak meg a darab, ahol ki-kitekintenek a közönségre. Egy ilyen megállás bőven elég lett volna. Ám a darab előrehaladtával egyre inkább elmosódik a határ a színpad és a nézőtér között, és rájövünk, hogy akár mi is lehetnénk ott kint; mert minket is beültettek ebbe az utánképzőbe.
A sötét, a kemény, az a végtelen év
A sok nevetés pedig a végén tragédiába torkollik. Vannak előjelei és mindig másra tennénk a voksunk, hogy kinél szakad el a cérna. S bár látjuk jönni a végkifejletet, az mégis sokkolóan hat. Mert ez a komédia valójában egy dráma, kicsit olyan, mint a Fekete Vipera negyedik évada. És a saját bűneink éppúgy ott vannak a színen, mint szereplőké.
A Weöres Sándor Színház előadása pedig pont ettől lesz jó. Megmutatja, hogy hibázni mindenki tud, és sokszor akkor is bajba kerülhetünk, ha egyébként semmit sem követtünk el. A problémákkal való szembenézés pedig nehézkes, de az ilyen helyzetekben sokszor a humor lesz az egyetlen kapaszkodó. Mindig nehéz a saját gyengeségeinket elviselni.
Zárás
Összességében a darab nagyon jó. Minden és mindenki a helyén van. Nehéz lenne egy valakit kiemelni, mert mindenkit ki kell emelni. Az Utánképzés ittas vezetőknek olyan, mintha jutalomjáték lenne minden egyes színésznek. Nagyon jól reagálnak egymás rezdüléseire, nagyon könnyeden simulnak bele az extra szerepeikbe, amikor a bekerüléseik történeteit mesélik el. Ez is mutatja, hogy ez a társulat most nagyon egyben van.
10/10 mert azt az egy apróságot leszámítva minden a helyén van. S bár azt hittük, hogy a darab ponyvaregényesre veszi a figurát, de végül az is kiderült, mi van a bőröndben. Aki teheti, nézze meg, mert jó szórakozás, ami a végén üt, annak ellenére, hogy végig csiklandoz.
Szereplők: