Szombathelyről bő másfél óra kényelmes autókázás után érünk el Vinyére, ahonnan mostani túránk is indul a Cuha völgybe. A Magyarországon páratlan és a Bakony egyik legszebb kiránduló helyét műemlék védettségű vasúttal átszőtt vadregényes tájak, romantikus viaduktok, és az utunkat folyton keresztező Cuha patak teszi felejthetetlenné.
Uccu neki
Nem kell sokat keresgélni a völgybe vezető utat, hiszen minden ki van táblázva. A 13 kilométeres útvonal, amit kinéztem, jó 4 órásnak ígérkezik, legalábbis ez van megadva támpontként a legtöbb oldalon. Persze, ha az ember nem időzik el itt-ott, ami nálam azért könnyen előfordul.
Ahogy leereszkedek a völgybe, azonnal a fényképezőgép gombjára téved az ujjam. Gyönyörű, sziklákkal tarkított patak mentén haladva követem a turista jelzéseket. A tiszta víz békésen csordogál Körülöttem, ahogy egyensúlyozok a köveken.
Itt bujkált a hírhedt bakonyi betyár
Ez a híres Kőpince-barlang, ahol a legendák szerint a hírhedt bakonyi betyár, Savanyó Jóska bujkált a törvény elől.
A betyár és bandája az 1800-as években főleg kisnemeseket, módos parasztgazdákat, falusi kereskedőket, tehetősebb iparosokat fosztott ki, akiket megvertek és gyakran meg is kínoztak. De a barlang egészen lenyűgöző látvány, szinte egy másik világ kapuja.
A patak újból és újból keresztezi az utamat, így sokszor át kell gázolni rajta. De valahogy az ember ezt egy cseppet sem bánja, amikor ilyen táj veszi körül.
Felkapaszkodok a töltésre, ahol a műemlék védettségű vasút zakatol végig viadukton, átbújva füstös alagutakon.
Egyszer talán vonattal is végigmegyek rajta, de most úgy érzem, kár lenne elrontani az élményt. Inkább a sínek mellett haladok még egy darabig.
Fel a hegyre, le a völgybe
A Kopasz-hegyet érintve felkapaszkodunk kicsit a magasba. Az erdő gyönyörű. Van egy olyan megkapó ősi ereje, ami rabul ejt. Ezek nem olyan helyek, ahol kettőt kattint az ember, aztán tovarobog.
Leereszkedve egy hatalmas tisztás nyújtózkodik alattam. Virágokkal, gémeskúttal, egy mesebeli öreg fával és élményekkel. Bármerre induljunk is el, abban biztosak lehetünk, hogy nem csalódunk.
Szeméttel sem nagyon találkozni. Talán tudatos kirándulók járják a vidéket, talán mások szedik össze, de a legfontosabb, hogy mindig csak a lábnyomunkat hagyjuk hátra.
Visszafelé már csak békésen koptatom a kanyargó kilométereket. Kis hidakon át kellemes túraúton lassan véget ér a paradicsom és visszaérkezem Vinyébe.
Hazafelé autózva azon jár az agyam, hogy mennyi kis utat, ösvényt hagytam így is ki, amik ezer látnivalóval kecsegtetnek. De még fiatal a nyár.
Bármelyik fotóra kattintva megnyílik galériánk, ahol még sok-sok képet nézegethet!
