Mit tudhatunk meg a beszélgetésből?
Ősi módszer – már Mária Teréziánál is működött
A dezinformáció, vagyis az igazság elferdítése és a hamis tények emberek fejébe történő sulykolása azóta létezik, amióta az emberi közösségek. A dezinformáció a másik ember feletti befolyás megszerzésének, és a hatalmi játszmáknak egyik fontos eszköze. Alakíthatjuk vele az emberek életét és embercsoportok egymás közötti kapcsolatát.
Minél nagyobb egy emberi társadalom, minél bonyolultabb egy emberi közösség és minél több szinten működik, annál inkább használják a dezinformációt, mint eszközt, hogy egy másik valóságot alakítsanak ki.
A dezinformáció, mint állami tevékenység, szintén nagyon régóta jelen van, és nemzedékeken át be tud ülni az emberek tudatába. Például a porosz háború idején maga a porosz uralkodó volt az, aki azzal kapcsolatban terjesztett Mária Teréziáról hamis információkat, hogy milyen ledér nőszemély. Hiába bizonyították azóta, hogy ez nem igaz, a mai napig találkozunk a hiedelemmel.
A közösségi média iszonyú jól terjeszti
Fontos az is, hogy a dezinformációt hogyan osztjuk meg. Ha az embert folytatólagos befolyásolási hatás éri, az ott lebeg majd az agyában, és hiába cáfolják, nagyon nehéz lesz helyrerakni a tényeket. Kutatások alapján például az idősebb korosztály hajlamosabb ragaszkodni az először hallott álhírhez, akkor is, ha azt később cáfolják. A politikailag konzervatívabb nézeteket vallók is fogékonyabbak a dezinformációra.
Óriási vízválasztó volt, amikor megjelent az internet, aztán a közösségi média. Addig a dezinformációk csak bizonyos rétegekben terjedtek, most viszont érkezik egy dezinformáció, és robban!
A magyar társadalomban erősen élt az a hiedelem, hogy ami a médiában megjelenik, az úgy van. Most ezt is kihasználva a különböző befolyás alatt álló médiumok és médiacsoportok egymást erősítve egy alternatív, hazugságokra épülő világot építenek ki.
Pedig tökéletesen tudjuk, hogyan működtetik
A manipulációnak és az álhírterjesztésnek megvan a tudományos alapja is. Noam Chomsky A hatalmi manipuláció tízparancsolata című művében tételesen leírta, mit és hogyan kell tenni, hogy a dezinformáció működjön. Mindezt nagyon jól nyomon követhetjük bizonyos médiumok működésben.
Ellensúlyként minden komolyabb hírközlőnél dolgozik olyan szakember, aki a tényellenőrzést végzi. De az ellenőrzés időbe telik, tehát a hamis hír előnyben van, előbb elindulhat útjára a közösségi médiában.
A FOMO, avagy a kimaradástól való félelem az egyik legizgalmasabb mozgatórugója annak, hogy mindent azonnal megosszanak az emberek. Úgy érzik, hogy így részesei a valóságban is a virtualitásban történteknek. Aki Kim Kardashiant követi, annak a fantáziája elhiteti vele, hogy ő is része Kardashian életének, meg is próbál úgy élni, és tragédia, meghasonlás lesz belőle.
A magyar társadalom tradicionális, konzervatív társadalom, mely igyekszik illeszkedni hatalmi állapotokhoz. A gond ott van, ha ez felhasználható bizonyos politikai erőknek a hosszú távú beépülésre.
Miért lehet jól terjeszteni a dezinformációt Magyarországon?
Magyarországon az emberek nagyon érzékenyek a negatív, félelmet keltő hírekre is. És ebben a helyzetben jól lehet használni az “akkor én majd megvédelek, megoldom… egyszer” módszert. Sok pénz van arra, hogy ilyen témákat terjesztő rendszereket kiépítsenek a médiában és a közösségi médiában is – és az államnak van erre a legtöbb eszköze –, ahogy arra is sok lehetőségük van, hogy másokat korlátozzanak.
Hogyan lehet az álhírek terjedését megfékezni?
A dezinformáció-terjesztés már önálló iparággá nőtte ki magát. Megfékezéshez már nem elegendőek a demokrácia eszközei. Ehhez egy magasabb szintű tömegkultúra kellene.
Kérdés, hogy a felépített valóság, a sok frusztráció idézhet-e elő agresszivitást? Szakértőink szerint igen. A passzivitás – alapszemélyiségtől függően – átválthat aktivitásba is.
Székely Klára a verbális agressziót is nagyon veszélyesnek tartja, és úgy gondolja, hogy csak egy nüansznyi különbség van a verbális és tevőleges agresszió között.
Ha az állam és egy hatalmas apparátus beleáll ebbe, és magyarázatot gyárt a közösségi médiában arra, hogy te miért nem élsz úgy, mint mások, miért nem vagy gazdag, ráadásul még perspektívát is ad, hogy hamarosan jobb lesz, sokáig sok mindent elviselnek az emberek.
Az ellenségképzés okai
Az ellenségképzésről szól a dezinformációknak azon típusa, mely megnevezi, hogy ki a bűnös és miért az a bűnös. Ez is ősi forma.
Az állampolgárok megtartáshoz kell az is, hogy megmagyarázzak, miért nem sikerülnek a központilag kitűzött célok. És ez lehetőleg összecsengjen az eredetileg terjesztett dezinformációkkal.
Társadalmi csoportokat lehet egymás ellen fordítani, például azért hogy ne derüljön ki, hogy mondjuk valójában a hivatal vagy a kormány a hibás egy szektor tönkremeneteléért. Sikerült Magyarországon eljutni oda, hogy a pedagógusokat a társadalom ellenségeként lehet beállítani, ahogy lassan az orvosokat is.
Az ellenségkép aztán át tudja alakítani a társadalmi mechanizmusainkat és az egyéni ítéleteinket is. Rávilágíthatunk a valóságra bármilyen módon, de a meggyőződésen, amely valamiféle befolyásolás hatására alakult ki, nem tudunk változtatni.
Csak akkor tudok valamiféle eredményt elérni, ha a befogadó tapasztalataiból, intellektusából, stílusából indulunk ki. A dezinformáció azon a szinten zajlik, amely a legszélesebb szinten befogadható. Csak ezen a szinten lehet cáfolni is.
Miért veszélyes, aki gondolkodik?
Az értelmiségi réteg képes kontrollálni a döntéshozót és rámutatni azokra a gócpontokra, amelyek veszélyt jelentenek a társadalomra. Ez a hatalmi pozíciókban lévő döntéshozók számára mindig gondot jelent. Ezért az értelmiség gyengítése régóta fontos feladat számukra.
A társadalomtudósok vannak a legrosszabb helyzetben, akik megmondják, hogy mi hol működik rosszul és min kellene változtatni. Aztán szélsőséges esetekben el lehet jutni oda, mint Kambodzsában, Pol Pot kommunista diktátor idején, amikor gyakorlatilag a teljes értelmiséget kiirtották. Elég volt, ha valaki szemüveget hordott, vagy nem volt elég kérges a tenyere.
Mit tehetünk ellene mi?
Információ és dezinformáció dolgában csak a többletinformáció, ami segíteni tud.
A közösségi média működését befolyásolni csakis etikus, helytálló információk közlésével lehet. A kivonulás nem megoldás - szelektálni és válogatni kell, de az információval tudni kell bánni.
Fontos, hogy a szülők is tanítsák meg a gyerekeket bánni a közösségi médiával. Hinni kell a tudásban. Lásson a gyerek értéket és értéktelent, legyen fontos a belső érték, tudjon különbséget tenni, gondolkodni. Ha így van, mindegy milyen platformon kapja a dezinformációt, fel lesz vértezve ellene.
