A mai program: disznóölés. Lelki szemeink előtt már látjuk is, ahogyan a derék sertés az életére törő férfira néz: ide a rozsdás bökőt, hogy böllér - gondolhatja magában. S mire eme felismerés eljutna a csepp agyáig, addigra már a kés is ott lesz. A nyakában. Szinte érezzük, ahogy az EU egy emberként összerezzen eme barbár tettre, hiszen civilizált ember ilyet nem cselekedne. A sablon európai honpolgár boltban veszi a fóliázott húst, az előállításáról pedig csak halvány sejtései vannak. Kelet-Európában azonban hagyományosak a disznótorok, bár a mai fiatalok között már vadászni kell azokra, akik élőben láttak ilyet rokonoknál, ismerősöknél.
Hol terem a kolbász?
Éppen ezért a német nemzetiséghez tartozók egyik elsőszámú intézményében, a szombathelyi Reguly iskolában elhatározták: a
Miből lesz a kolbász?
címet viselő program révén bemutatják a gyerekeknek a röfik el- és kikészítésének népi hagyományát.
Bevalljuk, eleinte nem örültünk a gyilkolászásnak. Menet közben azon töprengtünk, mit tehet egy állatbarát újságíró, ha disznóölésről kell tudósítania? Először is megnyugtatja magát, hogy nem, az ő házikedvencét bizony senki sem bánthatja. Majd a töretlen jókedv fenntartása érdekében agresszív kismalacos viccekre gondol, mint például:
Agresszív kismalac részegen bicajozik haza, ám egyszer csak eldől. Arra megy a jótündér:
- Jaj, kismalac, megütötted magad? - kérdi a gejl tündérke.
Mire a gonosz kis röfi: - Kuss, mindig így szállok le!
No, de ne legyünk álszentek, sokakkal egyetemben mi is szeretjük a húst. Sőt, azzal is tisztában vagyunk, hogy a hurka, a kolbász, vagy éppen az oldalas nem a Tekkó polcain terem.
A horror elmaradt
A Reguly udvarán aztán örömmel nyugtáztuk, hogy a coca bizony már az égi disznóólakban falja a moslékot, az igazi vérengzést ugyanis korábban, másutt ejtették meg. A helyszínen Puskás polgármester arról beszélt a gyerekeknek, hogy ez a példány bizony 200 kilós, és pár órán belül 90-95 kilogramm finom husi lesz belőle. Zielbauer György igazgató, valamint a német és a horvát kisebbség vezetőinek köszöntője után Vladi bácsi, akit a mai digitális világban moderátornak neveznének, itt viszont inkább jókedélyű hangulatfelelős volt, némi kenőanyag bevitelére kapacitálta a felnőtt vendégeket.
Miután a férfiemberek belökték a pálinkát a szervezetbe, kezdődhetett a nagy esemény. A horvát módi alapján végzett rituálé elején a röffencset teknőbe tették, s ott gyantás vízzel lemosták. Ez ugyanis felpuhítja a sertés bőrét és a szőrét. Azt észrevettük, hogy szegény páránál a lábepillálásra kellett a legnagyobb hangsúlyt fektetni: a böllérek fémdarabokkal is nehezen húzták le a disznó végtagjairól a rekettyést. Majd jött a manikűrös, aki a körmeitől is megszabadította az áldozatot.
Ezt követte a perzselés (nehezen áll rá a billentyűzetünk, de egye fene: pörzsülés), majd a bontás, amit a gyengébb idegzetűek kedvéért már nem részletezünk. A gyerekek mindenesetre örömmel figyelték a mozzanatokat, Vladi bácsi pedig próbálta tanítgatni is őket. Így kiderült, hogy a disznónak két füle, egy farka, négy lába és 16 körme van. Igen, a lila tehén legendája után úgy érezzük, ezt mindenképp fontos volt rögzíteni.
A hidegben fagyoskodókat később meleg teával, valamint jófajta zsíros kenyérrel fogadták. Végül nem maradt más tisztünk, mint lejegyezni az egyik szervező mondatát: a coca szülei magyarok voltak, a horvátok nevelték fel, s most majd a németek eszik meg. No igen, volt már ilyesmire példa a történelemben... Mivel e sorok írójának gyermeke még nincs, kicsit lejjebb mondják el bátran, hogy Önök szerint jó, avagy rossz hatással van-e egy ilyen rendezvény a kicsik személyiségfejlődésére!
