A Hollywood Classics sikerét nem nehéz megérteni, hiszen nagy filmélményeket idéz fel bennünk, végiggondolhatjuk, mikor - és főleg - kivel láttuk az alkotást, átélhetjük újra rövid időre a cselekményt és főleg azokat az érzelmeket, amelyeket a film közvetít, felidéz bennünk.
A nézőnek nincs más dolga, mint bambulni a kivetítőt, hagyni, hogy a zene áthassa. A klipek rövidek, a zene nem túl bonyolult, nem elvont, rút vagy drámai, alig hallani megkomponált disszonanciát, a hangszerelés változatos, a hangzás erőteljes. A film és a zene egymásra hatása bonyolult, sokakat foglalkoztatott. Elsőként talán Friedrich Nietzsche német klasszika-filológus, egyetemi tanár, filozófus, költő, zeneszerző foglalkozott a jelenséggel, de azóta is elemzik ezt a bonyolult hatás-ellenhatást.
A siker Hollywood Classics nélkül is tudható volt: a legnagyobb slágerek mind filmzenék voltak és ma is azok – így van ez vagy száz éve.
A koncert karmestere és zenei vezetője, Pejtsik Péter igyekszik mindig valami újat kitalálni. Idén Bud Spencernek állított emléket több darabban, sőt egy kis kabaréba illő jelenettel.
Ami viszont nem új, de elmaradhatatlan: a James Bond-sorozat zenéi. Idén ebből is kaptunk rendesen. A Savaria Szimfonikus Zenekar kvalitásait ismerjük, ez is mindig hozzájárul az eredményességhez, de az idei koncertsorozat sztárja kétségtelenül Veres Mónika (Nika) volt.
Nyáron már fellépett zenekarával a Szimfónia udvarban 
Nem ezt a színvonalat szoktuk meg Szombathelyen, de akár maradhatnánk is ezen az emeleten 2016. August 14. 14:09 – ennek nyilván szerepe volt abban, hogy visszahívták ősszel is Szombathelyre. Biztos vagyok benne, hogy
egy kezünkön meg tudjuk számolni, hányan tudnak ma Magyarországon Aretha Franklint énekelni. Nika biztosan köztük van.
Barbra Streisand-száma (az Ilyenek voltunk című filmből) is hiteles volt. Aki figyelt, észrevehette, hogy a két amerikai sztár éneklésére jellemző stílusjegyeket, hajlításokat is ügyesen utánozta a budapesti énekesnő.
Tóth Daninak nem volt könnyű ilyen kvalitású énekesnő előtt-után színpadra állni, de nem vallott ő sem szégyent, sőt: Frank Sinatrától is énekelt egy számot, ami kifejezetten jól sikerült. Jó lett volna egy duettet is hallani tőlük, ám ez elmaradt. (Sajnos a korábbi Hollywood Classicsokon sem hallottuk - vagy csak nagyon ritkán – a meghívott énekeseket együtt).
A szombathelyi Bartók Zoli és Vitányi Judit ügyesen konferáltak, a zenekar is jó volt, de sajnos a rock, és charleston nem megy még olyan jól nekik, mint a klasszikus zene. A közönség elégedett lehetett, hiszen a szokásos koktélon felül ez alkalommal desszertet is kapott mindenki – hogy ne nézzék irigykedve, amint a vásznon Johnny Depp kalózszemeket meresztve majszolja a csokoládét (Chocolat, romantikus vígjáték, 2000).
