Illetve szívesen pályáznék a Centrális Nemzeti Erőtér betöltetlen teológusi állására (havi két milla, áfakör, költségtérítés, extragyed, benzinpénz, rezsicsökkent atommag), ha Semjén Zsolt akadályozva lenne az egész országot behálózó vasárnapi ebédelésében.
Egy nemzeti teológusnak amúgy rengeteg problémával kéne megküzdenie. Ha igaz - és ki meri az ellenkezőjét állítani annak, amit a Vezér mondott? –, hogy a magyar állampolgárság plusz kozmológiai támogatást jelent, akkor fontos lenne a kijelentést árnyalni.
Ostobán sokan azt is hihetik, hogy ez minden magyarra igaz, így az őszödi böszmére, Gyurcsányra meg bandájára is. Vagy ha rá nem érvényes a megszentelt magyar jelleg, akkor ez azt jelenti, hogy isten személyválogató a magyarok vonatkozásában, hiába írták róla egy nagy könyvben, hogy
Isten felkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt
.
Ez a disszonancia csak úgy magyarázható, hogy a magyar állampolgárság nem jelentheti automatikusan az isteni magyarság érzetét, ahhoz szív is kell. Lehet, hogy valaki az anyanyelvén magyarul beszél, mégis idegenszívű. Például Fradi helyett a Barcelonának drukkol, békéscsabai kolbász helyett spanyol szalámit eszik. Nem Wass Albert a kedvenc írója, hanem a buzi Shakespeare.
Mit gondoljunk az állandó lakcímmel nem rendelkező magyarokról az isteni áldás vonatkozásában? A határon túli magyarok, főleg a székelyek, még szép, hogy Isten kedvencei, de egy homlessről már nem jelenthető ki ex cathedra ugyanez. A homless büdös, ahogy a cigány, meg a zsidó is az, közös jellemvonásukkal minden érzékeny magyar orr tisztában van. Míg a magyar sohasem kellemetlen szagú zárt térben, hársfaillatú lehelete, és rózsaszín arcbőre tipikus nemzeti vonás, elég, ha Szijjártó Péter sportfotóiban gyönyörködünk.
Ha megkapnám valamelyik levetett Audi A6-ost, kidolgoznám szívesen a
magyarnak lenni azt is jelenti, hogy rajtunk van az Isten áldása
axióma történelmi időben való jelentésmódosulását. Egy egész élet kéne hozzá, hogy valahogy kimossam az Árpád-házat a tatárok elleni vereségekből, mert szinte lehetetlen a Muhi csatát győztesnek beállítani. Augsburgi csatát meg egyszerűen törölném a történelemkönyvekből, ami azért is könnyű lenne, mert már csak egyféle van belőle.Később, az Anjouknál már nem lenne probléma megmagyarázni, hogy az Isten miért nem állt mellénk, de erre úgysem gondolnak a magyarok, mert ez történelmünk igazán sikeres korszaka volt.
Ha elintéznék nekem is, illetve a családomnak, hogy trafikot tartsunk, még azt is megakadályoznám, hogy külföldön híre menjen a magyarok isteni áldásának. Biztosan nem vennék jó néven az osztrákok, vagy az olaszok, hogy ők csak lúzerek mennyei áldás vonatkozásában.
A dolog nem lehetetlen, hisz mi is elhittük, hogy ez Mária kedvenc országa. Fel is ajánlottuk magunkat neki, vagyis mindenféle jogalapunk megvan arra, hogy az isten anyukája kivételezzen velünk. Kár, hogy ugyanezt tették a franciák, olaszok, Habsburgok, de az ő felajánlásukra már senki nem emlékszik Soprontól keletre.
A lényeg, hogy áldás van a népen, annak vezérén. Már csak egyetlen problémánk maradt a jövőre vonatkozóan: az áldott állapotú magyar nők csökkenő száma. Hiába teljesítünk évről-évre jobban, hiába rajtunk az Isten áldása, hiába a rezsicsökkentés, nem akarnak több gyereket szülni ezek a ribancok! Na, majd kamatot vág alattunk a Matolscy, és minden rendben fog jönni ezen a téren is. Ámen.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
