A Kőszeg régen és most Facebook-csoportban tették közzé annak a vonatnak a névsorát, amely 1946. május 20-án indult el Kőszegről. A vagonokban magyar családok százai ültek, akiket német származásuk miatt telepítettek ki az országból a második világháború után.
80 éve, 1946 május 20-án indult el az a vonat, amelyiken zsúfolt vagonokban, egy-egy kézipoggyásszal kőszegi és kőszegfalvi magyar családok tagjainak százait üldözték el otthonaikból
– írták a posztban.
A bejegyzés egyszerre lett digitális emlékmű, közösségi nyomozás és természetesen előkerültek az emberi sorsok is. Az egyik érintett hölgy levelét is megosztották:
Nagy szomorúság volt számukra, hogy szétszakították a családot.
A levélből az is kiderül, hogy a hölgy nagymamáját és nagybátyját kitelepítették Németországba, Stuttgart környékére kerültek, és halálukig ott éltek. Az édesanyja csak azért maradhatott Kőszegen, mert gyorsan férjhez ment egy magyar férfihoz. A családi házat így sikerült megmenteni attól, hogy elvegyék. A nagyapa mindeközben hadifogságban volt.
És itt ér össze a történelem a nagyon személyes családi tragédiákkal. Mert a kitelepítések hivatalos nyelve tele van olyan hideg szavakkal, mint a „kollektív bűnösség”, a „lakosságcsere” vagy az „agrárreform”. A valóságban viszont ez azt jelentette, hogy emberek egyik napról a másikra elvesztették az otthonukat, a földjüket, a nyelvi és kulturális közegüket, sokszor a családjuk egy részét is.
A magyarországi németek kitelepítését a háború utáni politikai vezetés és a szövetséges nagyhatalmak által elfogadott kollektív bűnösség elve alapozta meg. A logika leegyszerűsítve az volt: mivel a hazai németség egy része együttműködött a náci Németországgal, ezért az egész közösséget felelőssé tették.
A kitelepítések során 1946-tól több mint 200 ezer embert telepítettek ki Magyarországról.
Persze nem csak ideológia volt mögötte.
A sváboktól elkobzott házakra és földekre szükség volt a földosztásokhoz, az új politikai rendszer pedig etnikailag homogénebb országot akart létrehozni. A történelemkönyvek ezt geopolitikai folyamatként írják le. A családi emlékezet inkább úgy, hogy „egy nap jöttek, és elvittek mindent”.
Kőszegen és Kőszegfalván 1946. május 20-án indult az első transzport. Az elhurcolások során összesen 454 embert telepítettek ki. A családokat a vasútállomásról vitték tovább gyűjtőtáborokba, majd Németországba.
A városban azóta is minden évben megemlékeznek erről a napról a vasútállomásnál elhelyezett emléktáblánál.
És most, nyolcvan évvel később, előkerült egy lista, amin ott vannak a nevek.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
