Helyi fotósok - köztük két kollégánk, Garai Antal és Mészáros Zsolt - kapták meg A mi osztályunk című darab szinopszisát, hogy szabadon asszociáljanak. A lengyel Słobodzianek műve a XX. század egyik legnagyobb tragédiáját, az 1941. július 10-én Jedwabne-ban végrehajtott pogromot dolgozza fel. Premierkritikánk ide kattintva olvasható 
Elevenen megégettek 1600 embert, aztán beköltöztek otthonaikba. De miért? 2016. February 06. 12:10 .
Szóval, ez a téma korántsem nevezhető egyszerűnek és ehhez mérten a kiállított képek is meglehetősen eklektikusak lettek. Az osztályképek, a szögesdrót, a kezek, a fényfestés, az áttűnések és egy megperzselődött Dávid-csillag - csak néhány kiragadott motívum a teljesség igénye nélkül - megmutatják, hogyan látják ezek a fotósok 75 év távlatából a sokkoló eseményeket.
Benkő Sándor, Dénes Dóra, Garas Kálmán, Garai Antal, Kaczmarski Ágnes, Lukáts Andor, Mészáros Zsolt és Zergi Borbála képei egyszerre megrázóak és gyönyörűek, észrevétlenül kerülünk a látottak hatása alá, és még órákkal később is találunk érdekes részleteket egy-egy képen.
A szinopszis:
Tadeusz Słobodzianek: A mi osztályunk
Történelem XIV órában színmű
A lengyel Słobodzianek egy iskolai osztály diákjainak sorsát követi: tíz lengyel és zsidó diák személyes elbeszélésének és megrendítő visszaemlékezésének tükrében mutatja be hazája részvételét a XX. század borzalmaiban 1925-től napjainkig. A felhőtlen gyermekkor küszöbén kitör a világháború, az osztályt először a bolsevik diktatúra, később a fasiszta terror, majd ismét a kommunista önkény szakítja ketté.
A különféle ideológiák elterjedésével elmélyülnek a kölcsönös ellentétek, a jóbarátok árulások aktív résztevőivé és az egymás elleni erőszak áldozataivá válnak, kezdeti gondtalan közös játékuk a felnőttkor elérésével rémtörténetek sorává alakul.
Az autentikus események részleteit felhasználó darab nem csupán a XX. századi komplikált lengyel-zsidó-német-orosz kapcsolatok elé kíván tükröt állítani, hanem egyetemes üzenetet hordoz az emberek közötti megértés - és megértés szándékának - hiányáról, illetve arról a történelmi folyamatról, midőn az ártatlan tréfák, felelőtlen kijelentések és jelentéktelennek tűnő konfliktusok észrevétlenül egymás iránti nyílt színi gyűlöletté alakulnak át.
A mi osztályunk megrázó elbeszélés az egyéni és közös bűnről, a felelősségről, igazságról, melyre úgy tűnik, senkinek nincs szüksége.
A fotókiállítás és a darab megtekintése is erősen ajánlott, mert több évtized távlatából kaphatunk betekintést napjaink problémáira, a gyűlölködések mikéntjeire és ennek az egésznek a műkődési metódusaira.
