Amikor a múlt héten kifelé jöttünk a „Megrekedt Progresszió”
kiállításról
„A Kádár-korszak legszebb évei”
2022.
November
04.
13:09
, a Szombathelyi Képtár emeleti galériájában egy másik, igencsak figyelemre méltó tárlatba botlottunk.
Azonnal tudtuk, hogy ide is vissza kell térnünk.
„Régi álmom volt, hogy a szombathelyi skanzenben összehozzak egy alkotóműhelyt, és most végre, egy pályázat segítségével ez sikerült” – mondja néhány nappal később, immár a művek között Szántó István ötletgazda.
Azt mondja, nem az volt a cél, hogy az alkotók ugyanazt csinálják, mint otthon, helyette egy közös tematikát jártak körül. A műhely kiegészült előadásokkal, illetve a most látható kiállítással, amelyet kizárólag az itt készült művekből állítottak össze.
A közösség együtt élt, együtt étkezett, és ami a legfontosabb: együtt alkotott.
Ez eddig még nem lenne annyira különleges, amire valóban felkaptuk a fejünket, az a kiállítás címe: „Petőfi színvilága”.
Hogyan jön ez ide 2022-ben? Egyáltalán, hogyan találkozhat ez a két dolog?
„Több mint egy évtizede foglalkozom a népi tárgyalkotó kultúra és a kortárs képzőművészet kapcsolatával. Sokkal többször történik ez meg, mintsem gondoljuk, merthogy amikor valaki nagyon újat akar alkotni, gyakran az ősi időkhöz nyúlik vissza. Amikor Petőfi a népi dallam- és formavilágot beemelte a korai költészetébe, az abszolút új, friss és kortárs volt, verseinek domináns színvilága pedig az archaikus fekete, fehér, piros” – magyarázza Szántó István, és újfent kiderül, hogy a nagyon bonyolultnak tűnő összefüggések is viszonylag egyszerűen megvilágíthatók.
Fellelkesülve frissen szerzett tudásunkon, arra kértük a műhely vezetőjét, hogy minden művésztől válasszon egy-egy alkotást, és mondjon róla néhány szót.
Hegyi Csaba: Bimbós rózsa
Nem nehéz felismerni, hogy a nép tárgyalkotás formái (a bimbó) és annak színvilága (lásd feljebb) közvetlenül megjelennek a képeken, és bizony itt van a kokárdára való utalás is.
Nagy Gábor György: Kuruc utca 1-2.
A szombathelyi skanzenben minden művész választhatott egy portált, ahova beköltözhetett. Nagy Gábor György a szlovén házba költözött, ez a tér és technikai megoldás (csúsztatható zsalu) jelenik meg a műben. A horizontális elrendezés ahhoz is kapcsolódik, hogy az alkotó az Alföldről érkezett.
Losonczy István: Színmeander
A mű a színekre fókuszál. Az alkotója háttérnek egy olyan kiindulópontot választott, ami nem meleg és nem hideg, nem világos és nem sötét. E mentén építi fel a színekből nagyon tudatosan a meandert (kanyarulatot), amely – a népi kultúrának megfelelően – folyamatosan ismétlődik.
Poroszlai Eszter: Installációk
Ezek a művek egy különleges fototechnikai eljárással készültek. Az alkotó a vászonra felhordott egy fényérzékeny, sárga anyagot, amire a skanzenben készült fotókat helyezett. A napsütés hatására aztán a sárga anyagból kék lett. Erre került a valóságos piros hímzés.
Szenteleki Gábor: Ég a napmelegtől
A művésznek nagyon erős a kötődése a népzenéhez és a néptánchoz, műveiben sokszor megjelenik az emberi test. Itt például jól kivehetők a hajlatok. A rozsszál és a színvilág a skanzen pajtájából és a nyolcnapos együttlétből érkezett.
Szántó István: Kettőzött egység
Még az alkotóműhely előtt Szántó István részt vett egy háromhetes zsúpkészítő tanfolyamon, ahol lenyűgözte a kettőzött zsúp ornamentikája. Az egymásba szerveződő kévék formája emberi (baba, pár stb.), egyben megidézik azt a világot, amikor még egységben, szerves kapcsolatok között éltek az emberek. A mű kizárólag a skanzenben fellelhető anyagokból készült, 25 évig él, majd újra kell készíteni.
Szántós István azt mondja, mindenképpen szeretnének hagyományt teremteni a szombathelyi alkotóműhelyből. A jövő évi tematika a második világháború utáni épített és tárgyi kultúra lenne, kilépve a romantikus népszemléleti megközelítésből.
A mostani kiállítást nemsokára elbontják a Szombathelyi Képtárban, de aki meg szeretné nézni, mégis lehetősége lesz rá, ugyanis a művek átköltöznek az ELTE SEK Zero Galériájába (A épület I. emelet), ahol november 17-én délután 5 órakor hivatalos megnyitóra is sor kerül.
Egyetlen mű nem költözik. Poroszlai Eszter Spirál című munkája kifejezetten a képtárba készült. Az ihlet az épület lépcsőházából érkezett, és a rendkívül jól illeszkedik Szombathely textilhez való kötődéséhez is. Jó hír, hogy a viaszos zsinórból készült, kiemelkedőnek tartott művészeti alkotás 2024 májusáig még a helyén marad.
A kiállítás a Westwerk Egyesület közreműködésével, az NKA Petőfi 200 Ideiglenes Kollégium támogatásával jött létre.
Légy része az igazságnak! 2023. november 27-től december 11-ig tart támogatás-gyűjtő kampányunk. Ennek során 3 millió forintot szeretnénk összegyűjteni. Minden forint számít!
