Egy szombathelyi alkotóműhelyben összehozták Petőfi Sándort a kortárs festészettel

Szántó István festőművész segített értelmezni a látottakat.

Amikor a múlt héten kifelé jöttünk a „Megrekedt Progresszió” kiállításról „A Kádár-korszak legszebb évei” November 04. 13:09 , a Szombathelyi Képtár emeleti galériájában egy másik, igencsak figyelemre méltó tárlatba botlottunk.

Azonnal tudtuk, hogy ide is vissza kell térnünk.

„Régi álmom volt, hogy a szombathelyi skanzenben összehozzak egy alkotóműhelyt, és most végre, egy pályázat segítségével ez sikerült” – mondja néhány nappal később, immár a művek között Szántó István ötletgazda.

Szántó István interjú
Szántó István (jobbról) segít értelmezni a műveket
Mészáros D. Zsolt

Azt mondja, nem az volt a cél, hogy az alkotók ugyanazt csinálják, mint otthon, helyette egy közös tematikát jártak körül. A műhely kiegészült előadásokkal, illetve a most látható kiállítással, amelyet kizárólag az itt készült művekből állítottak össze.

A közösség együtt élt, együtt étkezett, és ami a legfontosabb: együtt alkotott.

Ez eddig még nem lenne annyira különleges, amire valóban felkaptuk a fejünket, az a kiállítás címe: „Petőfi színvilága”.

Hogyan jön ez ide 2022-ben? Egyáltalán, hogyan találkozhat ez a két dolog?

„Több mint egy évtizede foglalkozom a népi tárgyalkotó kultúra és a kortárs képzőművészet kapcsolatával. Sokkal többször történik ez meg, mintsem gondoljuk, merthogy amikor valaki nagyon újat akar alkotni, gyakran az ősi időkhöz nyúlik vissza. Amikor Petőfi a népi dallam- és formavilágot beemelte a korai költészetébe, az abszolút új, friss és kortárs volt, verseinek domináns színvilága pedig az archaikus fekete, fehér, piros” – magyarázza Szántó István, és újfent kiderül, hogy a nagyon bonyolultnak tűnő összefüggések is viszonylag egyszerűen megvilágíthatók.

Fellelkesülve frissen szerzett tudásunkon, arra kértük a műhely vezetőjét, hogy minden művésztől válasszon egy-egy alkotást, és mondjon róla néhány szót.

Hegyi Csaba: Bimbós rózsa

Szántó István interjú
Mészáros D. Zsolt

Nem nehéz felismerni, hogy a nép tárgyalkotás formái (a bimbó) és annak színvilága (lásd feljebb) közvetlenül megjelennek a képeken, és bizony itt van a kokárdára való utalás is.

Nagy Gábor György: Kuruc utca 1-2.

Szántó István interjú
Mészáros D. Zsolt

A szombathelyi skanzenben minden művész választhatott egy portált, ahova beköltözhetett. Nagy Gábor György a szlovén házba költözött, ez a tér és technikai megoldás (csúsztatható zsalu) jelenik meg a műben. A horizontális elrendezés ahhoz is kapcsolódik, hogy az alkotó az Alföldről érkezett.

Losonczy István: Színmeander

Szántó István interjú
Mészáros D. Zsolt

A mű a színekre fókuszál. Az alkotója háttérnek egy olyan kiindulópontot választott, ami nem meleg és nem hideg, nem világos és nem sötét. E mentén építi fel a színekből nagyon tudatosan a meandert (kanyarulatot), amely – a népi kultúrának megfelelően – folyamatosan ismétlődik.

Poroszlai Eszter: Installációk

Szántó István interjú
Mészáros D. Zsolt

Ezek a művek egy különleges fototechnikai eljárással készültek. Az alkotó a vászonra felhordott egy fényérzékeny, sárga anyagot, amire a skanzenben készült fotókat helyezett. A napsütés hatására aztán a sárga anyagból kék lett. Erre került a valóságos piros hímzés.

Szenteleki Gábor: Ég a napmelegtől

Szántó István interjú
Mészáros D. Zsolt

A művésznek nagyon erős a kötődése a népzenéhez és a néptánchoz, műveiben sokszor megjelenik az emberi test. Itt például jól kivehetők a hajlatok. A rozsszál és a színvilág a skanzen pajtájából és a nyolcnapos együttlétből érkezett.

Szántó István: Kettőzött egység

Szántó István interjú
Mészáros D. Zsolt

Még az alkotóműhely előtt Szántó István részt vett egy háromhetes zsúpkészítő tanfolyamon, ahol lenyűgözte a kettőzött zsúp ornamentikája. Az egymásba szerveződő kévék formája emberi (baba, pár stb.), egyben megidézik azt a világot, amikor még egységben, szerves kapcsolatok között éltek az emberek. A mű kizárólag a skanzenben fellelhető anyagokból készült, 25 évig él, majd újra kell készíteni.

Szántós István azt mondja, mindenképpen szeretnének hagyományt teremteni a szombathelyi alkotóműhelyből. A jövő évi tematika a második világháború utáni épített és tárgyi kultúra lenne, kilépve a romantikus népszemléleti megközelítésből.

A mostani kiállítást nemsokára elbontják a Szombathelyi Képtárban, de aki meg szeretné nézni, mégis lehetősége lesz rá, ugyanis a művek átköltöznek az ELTE SEK Zero Galériájába (A épület I. emelet), ahol november 17-én délután 5 órakor hivatalos megnyitóra is sor kerül.

Szántó István interjú
Kattintson a képre a galériához!
Mészáros D. Zsolt

Egyetlen mű nem költözik. Poroszlai Eszter Spirál című munkája kifejezetten a képtárba készült. Az ihlet az épület lépcsőházából érkezett, és a rendkívül jól illeszkedik Szombathely textilhez való kötődéséhez is. Jó hír, hogy a viaszos zsinórból készült, kiemelkedőnek tartott művészeti alkotás 2024 májusáig még a helyén marad.

A kiállítás a Westwerk Egyesület közreműködésével, az NKA Petőfi 200 Ideiglenes Kollégium támogatásával jött létre.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra