Lapunk a közelmúltban foglalkozott a Vas megyei hiányszakmákkal, illetve azzal, hogy egyre kevesebb a piacon a szakember.
Akkor azzal zártuk a cikket, hogy kedden nyílik Szombathelyen a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara által szervezett Karrierhét.
Nos, hamar kiderült, hogy a megnyitó és az azon elhangzottak mintha egyenes folytatásai lennének az írásunknak.
A Sportházban zajló esemény főszereplői persze leginkább a kiállító cégek, az álláskeresők és az a mintegy ötezer diák lesz, akik várhatóan megfordulnak majd a standok körül - ezekre még visszatérünk a napokban -, ám ha csak kicsit is komolyan vesszük a város, a megye és az ország jövőjét, nem lehet elmenni a gazdasági élet szereplőinek gondjai mellett.
Amelyek akár segélykiáltásnak is felfoghatók.
Az alaphangot a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára adta meg, aki nyitóbeszédében „drámai helyzet”-ről beszélt a magyar munkaerőpiac kapcsán.
Az elmúlt években körülbelül 100 ezer gyerek tűnt el a magyar középfokú oktatásból, ráadásul ezek zöme a szakmunkásképzőkből hiányzik – mondta Dunai Péter.
Ezzel párhuzamosan több százezer magyar külföldön dolgozik; Ausztria elszívó hatását jól jellemzi, hogy a határ túloldalán a kávézókban, az éttermekben és a szállodákban már remekül el lehet el lehet magyarul is boldogulni.
Mindehhez még hozzájárul a beindult gazdasági növekedés, ami önmagában üdvözlendő, csak éppen tovább növeli a munkaerőpiaci keresletet.
Sajnos a hangosítás miatt nagyon keveset lehetett érteni Harangozó Bertalan felszólalásából, de annyi kiderült, megyei kormánymegbízott a foglalkoztatási adatok pozitív olvasatát tartotta fontosnak, megemlítve, hogy a munkáltatóknak „meg kell küzdeniük a munkáltatókért”.
Kovács Vince viszont kimondta, amit a tapasztalatok szerint szinte minden munkaadó gondol: jelen pillanatban a megyei további fejlődésének a legnagyobb gátja a humán munkaerő hiánya, és ha az utóbbi időben el is indult valami, még „messze nincs minden a helyén”.
A Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke abbéli reményének adott hangot, hogy megmarad a jó kapcsolat a kamara és Szombathely csúcsvezetői között.
Ez a mondat már csak azért is aktuális volt, merthogy a nyitóeseményen jelen volt mind a három szombathelyi polgármester-jelölt.
Ez talán ad némi bizakodásra esélyt, de hogy a jelöltek mennyire érzik át a munkaerőhiány problémáját, az – magunk között szólva – egyelőre nem nagyon derült ki a programismertetőkből. (És itt most elegánsan eltekintünk a bevándorlás- és vendégmunkás-ellenes populista szólamok kritikájától.)
A nyitóbeszédeket egy rövid panelbeszélgetés követte Halmágyi Miklós (Médiaközpont) moderálásával.
Sajnos a hangosítás problémája itt is alaposan rányomta bélyegét a beszélgetés élvezeti fokára és minden bizonnyal a hosszára is, de az kiderült, hogy a problémát nagyjából mindenki egyformán látja, de a megoldás egyelőre ködbe vész.
Dunai Péter nyitóbeszédéhez annyit tett hozzá, hogy kimerültek a munkaerőpiaci tartalékok, beleértve a közmunkások hadrafoghatóságát.
Az egyik megoldás a külföldön dolgozók hazacsábítása lenne. A szakértők úgy számolnak – tudtuk meg – hogy a visszaáramlás akkor indulna meg, ha a magyar bérek elérnék az nyugati bérek 70 százalékát.
A minimálbér emelésével és a munkaerőhiány bérfelhajtó hatása miatt elindult ugyan valami, de – és ezt már mi tesszük hozzá – egyelőre még igen messze vagyunk az osztrák béreknek még a felétől is. (Jelenleg kb. 2700 euró = kb. 900 ezer forint az átlagos osztrák bruttó fizetés.)
A főtitkár kiemelte a szakképzés, és egyáltalán az iskolarendszer átalakításának fontosságát, azt, hogy az iskolák ne a saját fejük után menjenek, hanem vegyék figyelembe a gazdaság szükségleteit, és a szakképzés irányába mozduljon el az oktatás.
Rodler Tamás, a Vas Megyei Kormányhivatal főosztályvezetője többek között a Karrierhét és a hozzá hasonló, szereplők rendezvények fontosságáról beszélt, megemlítve, hogy Vas megye első volt a gazdaság és az oktatás szereplőinek összehozásában.
Figyelemre méltó volt a pódiumon ülő két szombathelyi cégvezető véleménye is.
Pákozdi Gábor (Ivy Technology Kft.) szerint az utóbbi években „leértékelődött a munka becsülete”. A munkavállalók ugyanis nagyon könnyen felmondanak és átmennek a másik vállalathoz, ami miatt „nagyon nehéz” a munkaadók helyzete. A cég nem tudta elindítani a technikus képzést sem, mert a jelentkezőket időközben munkába csábították másik cégek.
Dreiszker Levente (Dreiszker és Társai Kft.) arról számolt be, hogy az építőipar renoméja tovább romlott, nagyon nehéz munkásokhoz és utánpótláshoz jutni. A helyzetet jól jellemzi, hogy idén Szombathelyen már nem indult sem kőműves-, sem technikusképzés. Mindez azért is disszonáns, mert a magyar GDP emelkedésében nagy szerepe van az építőiparnak, ráadásul a magyar családok megtakarításainak nagy részét erre az iparágra bízza.
Az ügyvezető mindenesetre nemcsak az ország fejlődésében bízik, de valamennyi reménysugarat is lát a duális képzések elindulásában és a versenyképes fizetések alakulásában.