Nos, ez gyorsan eszkalálódott. Gondolta volna bárki is hónapokkal ezelőtt, hogy az ember és ember közötti egyenlőséget lehetőleg minél több alkalommal a zászlajára tűzdelő, magát Magyarország leghitelesebb demokrata képződményeként pozicionáló Gyurcsány-pártot emlegetjük majd egy lapon Magyarország legantidemokratikusabb mételyével, a Jobbikkal?
Nyilván nem akarták ezt, de most valószínűleg nagyon fogják a fejüket, mert tudják, hogy ezt visszakapják még.
Aki esetleg lemaradt volna, annak röviden kivonatolva: kezdődött az egész azzal, hogy a DK Pusztai Albert volt rendőrkapitányt indította el Miskolc polgármesteri székéért, aki alatt pár éve azért ingott meg a szék, mert olyanokat talált mondani, hogy
kisebbségi nemzettársainkkal nem megy az egymás mellett élés.
Aztán folytatódott Eörsi Mátyással, akinek a száját a napokban már a szélsőjobb retorikájából ismert romabűnözés szó is elhagyta, végül az ez ellen felszólalni próbáló krétakörös Gulyás Mártont konkrétan megütlegelték egy DK-s tüntetésen. Utóbbi két eseményről egy-egy gyors videó:
A cigányozás is döbbenetes, de az, hogy valakinek félnie kelljen egy baloldali politikai tömegrendezvényen, hogy kap az arcába, amiért egy Cigányozás helyett baloldali megoldást! feliratú táblát lóbál, az eddig nem annyira volt megszokott. Idegbeteg jobbikosokat meg szimpatizánsaikat láttunk már, amiért már egy lila cipőért is buzizva köpködnek, vagy ok nélkül rontanak neki békés embereknek a melegfelvonulás környékén, vagy lemennek vidékre náculni, megfélemlíteni, fenyegetni, de az agresszív jelenetek az ellenzék rendezvényeiről eddig elmaradtak.
Úrjézus, hát mit jelent mindez?!
Lehet, hogy a levitézlett miniszterelnöknek az őszödi beszéd óta annyira megrongálódott a karmája, hogy bármibe vág bele, vagy bárkivel áll össze, vagy bármit csinál, annak rossz lesz a vége? Esetleg a DK tényleg rálépett a populista útra? Vagy hogy jött össze mindez, különösen a pofonok?
Furcsát fogunk mondani: egyáltalán nem biztos, hogy elsősorban a párt környékén kell keresnünk a problémagócot. Sokkal inkább kell abban keresni, mivé mutálódott az aktuálpolitika az elmúlt években. Amikor az ember a tévéje előtt azt látja, hogy az ország vezetői és a spanjaik csak úgy dobálóznak egymás közt a milliárdokkal, civil szervezeteket fingatnak, médiavállalatokat fingatnak, útépítőket fingatnak, meg azt is látja, hogy ez ellen szinte már senki nem hallatja a hangját. És akkor már ő sem. Mert mintha semmi értelme nem lenne. Ebben a nagy, nyűgös, szenvedős értelmetlenségbe pedig naná, hogy belekeseredik az, aki végül mégiscsak hajlandó kimenni az utcára.
A faékegyszerű gondolatvilággal bíró tüntető itt annyit érzékelt, hogy valaki bomlaszt, pont egy olyan eseményen, ami a hatalom köcsögöléseit helyezte célkeresztjébe. Végre egy Bátor Ellenzéki Kiállás, ez meg idejön hitványkodni! Talán még a tábla feliratát sem sikerült elolvasnia, már bokszolt is. Szomorú, hogy azt az embert, aki legalább értelmes érvekkel érkezett.
De hogy a saját kérdésünket is megválaszoljuk: azt jelenti mindez, hogy nagyon rászorulnánk némi higgadt gondolkodásra, szerzetesi türelemre. Hogy háromszor is átgondoljuk a dolgokat. A hatalom ellen csak így lehet menni: nem faltörő kosként, hanem fontolva. Ettől tartanak ők csak igazán, a gondolkodó tömegektől. Kezdhetnénk rögtön azzal, hogy most itt ez a vasárnap, és agysejtromboló családi filmek helyett fogjunk egy könyvet a kezünkbe. Aztán egyre többet. Okosítsuk ki magunkat, és balfasz nemzettársainkat is, akik azt hiszik, hogy az Orbán-féle erőnyelvvel majd sokra mennek. Jobb aggyal nyerni, mint agyatlanul veszíteni, nem?
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
