Még 2020-ban
derült ki,
6,1 milliárd forintot költ a kormány kőszegi templomok, egyházi épületek felújítására
2020.
November
07.
07:37
hogy 6,1 milliárd forintot adott a kormány hét, a római katolikus egyház tulajdonában lévő kőszegi templom, illetve egyházi épület felújítására.
Idén tavasszal aztán arról mesélt lapunknak Sokmilliárdos felújítás a kőszegi templomokon: három templomnál komoly problémák merültek fel April 18. 07:13 Sarkadi Márton, az építkezések szakmai koordinátora, hogy három templomnál komoly problémák merültek fel, ugyanis régen voltak felújítva és súlyos károkat okozott bennük az idő vasfoga.
Ennek ellenére haladnak a felújítások, a Szombathelyi Egyházmegye nemrég helyzetjelentést is adott.
Lebeg a Jézus Szíve-templom toronysisakja
Az egyik legfontosabb és legproblémásabb épület a Jézus Szíve-templom. Már évtizedek óta folyamatosan beázott, súlyosan károsodott a tetőszerkezet, a homlokzati torony sisakja meg is dőlt. Sajnos ez volt az egyik látványossága az épületnek, de már hónapok óta dolgoznak rajta a szakemberek és egy nagy lépést már sikerült megtenniük:
megemelték a toronysisakot, így hozzáférnek az elmúlt évtizedekben megrongálódott faelemekhez, amiket így meg tudnak javítani vagy ki tudnak cserélni.
„Nem mindennapi hír egy műemlék helyreállítása során, ha arról számolhatunk be, hogy egy közismert 'látványosságát' sikerül felszámolni. A kőszegi Jézus Szíve-templom egyik 'nevezetességévé' vált az elmúlt évtizedek során az impozáns homlokzati torony sisakjának szembetűnő ferdesége, ami 'áldozatul' esett az elmúlt hetekben végzett felújítási munkálatoknak” – tudtuk meg.
Mint írják, a torony sisakja tökéletesen idézte a középkori városkrónikák dülöngélő perspektívájú fametszetes látképeit, de valójában egy igen veszélyes helyzetet jelzett: a csapadékvizet elnyelték a toronysisak sarkain beépített vízgyűjtő üstök, amelyekből az a toronysisak belsejében futó csatornába került, majd onnan vezették le a torony belsejébe.
Ez a vízgyűjtő rendszer nem nagyon volt szem előtt, így idővel eltömődött és ereszteni kezdett, így folyamatosan ázott a toronysisak alsó része és szépen lassan a tönkremeneteléhez vezetett.
Szinte kivétel nélkül súlyosan károsodtak a falkoronán fekvő gerendák és az azokra épített talprács elemei is, melyek a toronysisak súlya alatt összenyomódtak. Leginkább az északnyugati sarok sérült meg, ezért a toronysisak abba az irányba kezdett megdőlni. A sisak csúcsán álló kereszt több mint 60 cm-t mozdult el.
A problémát már nagyjából fél évszázaddal ezelőtt észlelték, pótlólagos oszlopokat építettek be és így megállították a sisak további összeroskadását. És bár ezzel elkerülték a katasztrófát, de érdemben nem javítottak a toronysisak szerkezetén. Az 1984-ben végzett átfogó helyreállítási munkák során a toronysisak fedését is javították, és valószínűleg a keresztet is leemelték, mert az a torony ferde állapotához igazodik.
Így nem túl meglepő módon most az egyik legfontosabb célkitűzés a toronysisak és a tetőszerkezet hibáinak kijavítása.
Ezek a munkák különösen nagy kihívást jelentettek, ugyanis a szűk utcákkal körülvett templom közelébe nem fér be megfelelő méretű daru, így szóba sem jöhetett, hogy egészben emeljék le a sisakot. A szerkezet szétbontása pedig aránytalanul nagy munka lett volna, mely jelentős felesleges veszteséggel is járt volna: az eredeti faanyag nagy része olyan mértékben károsodott volna, hogy nem lehetett volna újra felhasználni.
De így is találtak megoldást: egy, a toronysisakon belül összeállított szerkezetet rögzítettek a torony harmadik szintjéhez, melybe csavarorsós emelőket építettek be. Ennek segítségével meg tudták emelni a toronysisakot és ideiglenesen elbonthatták a sisak tényleges szerkezetének alsó szintjét.
A toronysisak most a 32 méter magas falazott torony tetején lebeg, 25 cm-rel magasabban a megszokottnál, közben pedig javítják a toronysisak szerkezetét, újrakészítik a tönkrement elemeket és javítják a még megtartható elemeket.
Sarkadi Mártonnal és munkatársaival egy videó is készült, amelyben bemutatják, hogyan dolgoznak a toronysisak javításán:
Na de mi a helyzet a másik hat épülettel?
A Verbita Rendháznál az első ütemben többek között felújították a tetőzetet, szigetelték a padlásteret, javították a külső homlokzatot és felújították az alagsori és földszinti vizesblokkokat is, ahol akadálymentes wc-ket is kialakítottak. A manzard szintjén pedig felújították és korszerűsítették a szobákat, vizesblokkokat, valamint kiépítették az új felszálló vezetékeket is.
A Kálvária-templomban az 1940-es tűz után végeztek utoljára helyreállítási, felújítási munkálatokat, az épület külsejét pedig az 1970-es években tették rendbe, így ráfért már a felújítás.
Várhatóan szeptember közepéig befejezik a teljes épületbelső, a teljes homlokzat és udvar, a támfal, a támfal feletti és közvetlenül előtte lévő terület felújítását. Az épület berendezéseit és szobrait restaurátorok veszik kezelésbe és már restaurálják a nemrég előkerült remetelak falfestését is.
Szintén szeptember közepéig várható a temetői Szent Vér-kápolna külső és belső felújításának befejezése, a vízelvezetési munkákkal együtt, illetve addigra egyes berendezések és szobrok restaurálása is megtörténik. Közben itt is súlyos statikai károkat korrigáltak: megsüllyedt a templom boltozata, mert elmozdult a déli fal.
A Szent Jakab és Szent Imre templomokban régészeti feltárásokat is végeztek a szakemberek, így Kőszeg múltjának eddig kevéssé ismert részleteiről is információkat tudtak szerezni. Jelenleg a belső helyreállítási munkákat végzik, köztük a fa oltárok és szobrok restaurálását. De a felújítás részét képezi az épületek külső megújítása is.
Befejezték a „Szegény-ház” külső-belső felújítását és átalakítását az új funkciójának megfelelően, illetve parkosították is az udvart. A Karitász a megyében több helyen működtet már megváltozott munkaképességűek számára nappali foglalkoztatókat, ilyen lesz az egykori kőszegi szegényházból is.
Kőszegi kutatásokból tudni, hogy az itt állt eredeti épületet évszázadokkal korábban elbontották, és annak helyére húzták fel a jelenlegit. Azt biztosan tudni, hogy a barokk korban már állt, ispotályként (kórház) funkcionált, a kapubehajtó egyik oldalán a férfiakat, a másik felén a nőket látták el. A kápolnarészt később alakították ki, és akkor falazták elé a most az út szélén álló harangtornyot.
