Holdosi József emlékestjét eredetileg a Berzsenyi Dániel Könyvtár földszinti termébe hirdették meg, de az érdeklődők nagy száma miatt az utolsó pillanatban átszervezték az eseményt az épület emeleti nagyelőadójába.
Jó döntésnek bizonyult, mert még ott is pótszékeket kellett behozni a vendégek elhelyezésére.
A kiemelt érdeklődés nem volt teljesen meglepő: a 2005 májusában elhunyt Holdosi József legendás és rendhagyó alakja volt Szombathely szellemi életének. Három területen is figyelemre méltó örökséget hagyott maga után.
Ez a három szerep csak elméletben választható szét; a valóságban szervesen és kibogozhatatlanul összefonódtak, egymásba olvadtak.
A péntek esti eseményt egykori tanítványai szervezték, így a közel kétórás program középpontjában elsősorban Holdosi pedagógusi munkássága állt.
„Én nem lennék az, aki most vagyok, ha nem ő lett volna az osztályfőnököm és a magyartanárom” – mondta bevezetőjében Gergó Judit egykori tanítvány, szervező és az est moderátora.
És ezt minden bizonnyal sokan mások is így gondolják. Holdosi a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban tanított 1981 és 1991 között, és nagyon mély nyomokat hagyott a diákjaiban. A kerekasztal-beszélgetésekből az is világossá vált, miért.
A nyolcvanas évek felpuhult, de még mindig szűk levegőjű diktatúrájában Holdosi jelentette a szabadságot, a lázadást, az alternatív értékszemléletet – az irodalom és a művészetek a hivatalostól eltérő értelmezését.
Olyan tanár volt, aki fanatizálni tudta diákjait, mert összhangban voltak a szavai és a tettei – mindezt úgy, hogy közben tele volt humorral és életszeretettel.
Mint minden hasonlat, ez is sántít kicsit, de talán segít a kívülállóknak, ha azt mondjuk: alakja valamennyire megidézi A Holt költők társasága Mr. Keatingjét.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a tankönyveket mellőző Holdosi szakmailag is komoly teljesítményt nyújtott.
Tanítványai naprakész és magas színvonalú irodalmi ismereteket kaptak, az általa vezetett iskolai diákszínpad pedig országos díjakat nyert.
Habár az est középpontjában Holdosi tanári tevékenysége állt, két előadó az írói munkásságával is foglalkozott.
Takács Dóra, az ELTE SEK Német Tanszékének vezetője a Kányák német fordításának pozitív kritikai fogadtatásáról beszélt.
Czetter Ibolya, az egyetem Irodalomtudományi Tanszékének vezetője pedig azt a fontos kérdést vetette fel:
hol végződik a helyi emlékezet, és hol kezdődik az azon túlmutató kultusz?
Ő maga úgy véli, hogy Holdosi József íróként jelenleg nem része a magyar irodalmi kánon fősodrának, marginális szerepet tölt be – ugyanakkor művei irodalmi jelentősége túlmutat a regionalitáson. Ezért a szakmának és a kutatóknak még van tennivalója e téren.
Hasonló véleményt fogalmazott meg Baráthné Molnár Mónika könyvtárigazgató is. Egy tíz évvel ezelőtti beszélgetést idézett fel, ahol Bokányi Péter irodalomtörténész hangsúlyozta: az író halála óta eltelt annyi idő, hogy megmozdulhatna az életmű megítélése – de ez még mindig nem történt meg.
Az biztos, és ezt már mi tesszük hozzá, hogy a fentebb említett prózai munkák a dél-amerikai mágikus realizmusból táplálkoznak, de a végeredmény egyedi és időtlen.
Az eseményen közreműködött Balikó Adrienn, Sütheő László, Takács Péter és Kiss Tamás – valamennyien egykori tanítványok. Megjelent Holdosi József családja is: özvegye és két gyermeke.
Gyaníthatóan lesz még folytatás.
