Boldogult úrfikorunkban (2.) - A „Safrankó”

Egy csarnok felemelkedése, tündöklése és nyugdíjazása.

1972. november 5-én avatták fel Szombathelyen az SZSE-Dózsa SE sportcsarnokát a Safrankó Emánul utcában. Ma kiscsarnok vagy munkacsarnok az Arena oldalágán, nyugdíjazott, de még ekképp is foglalkoztatott töpörödött nagyi, akihez sportolni vágyókat csalogatnak azzal a csalfa hívással, hogy van nézőtere, sőt, eredményjelzője is, mintha csarnok az igazi mellett, amelynek a régi dicsősége lassan már csak emlék és varázslat.

1972 szapora év volt Szombathelyen, ekkor, nem sokkal a „Safrankó” előtt átadták a Haladás munkacsarnokát is, amely nem volt annyira szerencsés, hogy benne játsszon a Falco NBI-es kosárlabda csapata, csak a kezdetek kötötték oda, míg a „Safrankó” milliónyi nagy csatát látott, voltaképp a Falcóval nőtt naggyá, és azon a napon, amikor a csapat átköltözött az Arénába, a kis csarnok sorsa meg is pecsételődött. Ez 2006-ban történt.

Izzadások színtere
fortepan

A kiscsarnok felemelkedése és tündöklése huszonnégy évig tartott tehát, túlhaladta a kor, pedig, hogy milyen hatalmas és rejtelmes volt épültekor, az szavakkal le sem írható. Kölökként a tövében lakva azt látta az ember, hogy a kerítés mögött valami nagy dolog készül, betonvázat készítettek a bácsik a leendő bálnának, Noé bárkájának vagy akárminek, hogy be kellett menni fölfedezni az ismeretlent, mi is ez, mi lesz ez, amikor egyszer csak közbe szólt Tóth úr.

Tóth urat arra teremtette az Isten, és azért rendelték oda a nagyok, hogy óvja a készülő csodát az olyan vásott kölkektől, mint én is De így visszatekintve nem tőlünk féltette az épülő csarnokot, hanem minket féltett tőle, feltehetőleg, hogy agyon ne csapjon minket valami kósza betondarab, mert ez nem a Kőmíves Kelemen világa volt, és nem úgy volt megírva, hogy gyenge hamvainkat keverjék a mészbe. Egyáltalán, hülyén vette volna ki magát, ha emberáldozattal jár városunk új büszkesége, merthogy az volt.

Előtte, ha kosárlabdázni akart az ember, és én akartam, mindenféle iskolák mindenféle apró tornatermeiben lehetett azt megtenni, amelyekbe még egy szabványos kosárpálya sem fért el. S hiába játszottak még első osztályú meccseket is az akkori Nagy Lajos – ma Premontrei – apró kis tornalukában, ez a diadalmas szocializmusban már nem volt megengedhető, így lett hiánypótló a „Safrankó”, aminek története van, s máig áll, szemben a vele egykorú Haladás munkacsarnokkal, amelynek már a nyomát is elpucolták a dózerek.

Falco - Körmend meccs és ünneplés
Így ünnepelték a szurkolók a kiscsarnokban a Falco bajnokságát 2008-ban.
Horváth Balázs

Átadása után viszont benne éltem, mert megvolt használatának az a bája, ha épp nem volt benne akármilyen rendezvény, grundként működhetett. Persze, mint az SZSE-Dózsa, későbben Sabaria kosárlabda csapatának büszke tagja, a csarnok felkínálta magát, hogy vegyük birtokba, és soha annyira nem is tette meg senki. Minden beton bordájával – amelyek először emelkedtek ki az anyaföldből – azon volt, hogy segítsen nekünk a kosárlabdázás tudományát elsajátítani, és mi éltünk a lehetőséggel.

El nem mondható, mennyi izzadságunkkal locsoltuk, mégis jó volt benne, mert otthon volt ott az ember. Viszont megesett vele az a méltatlanság, hogy az átadása utáni évben kosárlabda Európa bajnoki meccseknek adott helyet Szombathely, és a mai fiatalság ámulatára azt is elárulom, hogy a Sportházban zajlottak ezek a meccsek, egészen elképesztő hangulatban, amiről legyen elég annyi, hogy a nálunk ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok tagjai – tán jutalomként – bámulták ezeket a meccseket.

Egy egész szektor volt fönntartva a szerencsétlen katonáknak, akik megszolgálni óhajtván, hogy szabad levegőn lehettek, szurkoltak, akinek csak tudtak, de mindenkinek egyformán, mégpedig ütemes sajbu, sajbu óbégatással jelentsen ez akármit is. Az angolok viszont egy idő után lefizethették őket, mert mindezek után csöndben maradtak, csak az angolok meccsein tutultak. Ekkor azt kiabálták, hogy inglöm, inglöm, és mindenki boldog volt.

Gyuszi bácsi...
fortepan

Ilyenek történek nem a „Safrankóban”, mert abban munka volt. Az ünnep akkor költözött belé, amikor a Falcónak kezdett menni szekér, ahogy jöttek a sikerek, a „Safrankó” ma már Sugár úti csarnok, hogy el ne feledjük, úgy vált munkacsarnokból szentéllyé, s ami ezzé emelte az lett aztán a veszte is, mert a csapat, amit csecsemőként befogadott, kinőtte őt, s ott áll most, ha nem is elfeledve, de visszatérve hajdani önmagához, s ím újra bizonyságot nyert, hogy az idő némely esetekben körben forog.

És akkor ne feledjük Gyuszi bácsit sem a büfében, akinek sorsa szintén a csapattal együtt forgott, s így a csarnokéval is, a csúcsponton ő adott a kiéhezett közönségnek nem csak szomjoltó hűsiket, hanem sörösrekeszeket is, hogy aki nem fért be a meccsre, legalább azokra állván az ajtajában életveszélyben imbolyogjon, hogy lásson valamit a fejek fölött, és másnap a „Safrankóban” - nála – lehetett megbeszélni az aktuális győzelmet, és vidéki túrákra onnan indulni el.

Mindez megszűnt 2006-ban, és a nyitás utáni első meccsen, új otthonában a Falco kikapott a Körmendtől, rossz nyelvek szerint ez a kiscsarnok bosszúja volt, de ő nem ilyen rosszindulatú, csak öreg már szegény. Pedig negyvennyolc év egy csarnok életében nem is olyan sok, viszont ki tudta, ki tudhatta születésekor, hogy eljön az idő, amikor túlnövi őt egy csapat, sőt, kinövi egy egész város, pedig ez történt. Ha összeadnám az időt, amit amúgy egyre hosszabb életem során benne töltöttem, évek jönnének ki. Úgyhogy, ennyit azért megérdemelt.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Vélemény