A múltkor azzal dicsekedtem 
Barbie, Sandra, Bella és Mollie - Négy Oscar-jelölt filmet is sikerült megcsípnem a Savaria Moziban 2024. February 11. 19:01 , hogy „véletlenül” négy alkotást is láttam azon filmek közül, melyeket Oscar-díjra jelöltek a „legjobb film” kategóriájában.
Azóta ez a szám hatra nőtt.
Megnéztem ugyanis a tavalyi év egyik legnagyobb slágerét, Christopher Nolan Oppenheimerét, ami kétségkívül monumentális, magával ragadó film, de most mégis egy másikat ajánlanék olvasóink figyelmébe.
Az Érdekvédelmi terület jóval kisebb figyelmet kapott, pedig roppant izgalmas kérdéseket feszeget.
Amikor azt hisszük, már nem lehet újat mondani Auschwitzről, jön Jonathan Glazer és összerak egy történetet, ami kellőképpen zavarba ejtő ahhoz, hogy a vetítőtermi lámpa felkapcsolása után még sokáig dolgozzon bennünk.
A film Martin Amis angol író 2014-es regényén alapul, aminek a cselekményét nem túl bonyolult követni.
Rudolf Höss, Auschwitz parancsnoka és felesége, Hedwig a tábor mellett alakítják ki álomotthonukat, itt nevelik megannyi gyereküket. Együtt nevetgélnek, játszanak, kirándulgatnak, amikor pedig a szülők magukra maradnak este a hálószobában, régi apró sztorikat elevenítenek fel, amin együtt kuncognak.
Az idilli életképbe alig zavar be, hogy az udvar végében ott az a bizonyos fal, aminek a túloldalán ott az a bizonyos tábor.
Apa minden reggel elmegy oda dolgozni, majd délután megjön családi életet élni. Mi, a Savaria Mozi kistermében persze zavarban vagyunk, mert tudjuk, mit dolgozik a derék családfő.
De a történetnek nem is annyira ő a főszereplője, hanem az anya, Hedwig, aki roppant büszke a házára, a háztartására, a kertjére, és mindarra, amit közösen elértek a párjával.
A film egyik legerősebb jelenete, amikor megérkezik az édesanya, akinek Hedwig boldogan eldicsekszik, hogy többen „Auschwitz királynőjé”-nek becézik, majd végigvezeti a „birtokon” az idősebb hölgyet. A fal tövében elbeszélgetnek a kerti virágokról, zöldségekről, házasságról, családról. Az édesanya mellékesen megjegyzi, hogy talán az a zsidó nő is a fal túloldalán van, akihez takarítani járt.
Máshogy is beszivárog azonban a valóság. A lehajtott fejjel közlekedő szolgálók válogathatnak a táborból érkező ruhák között, az egyik fiú este fogakkal játszik az ágyában, a távolban füst gomolyog.
És ami a legnyugtalanítóbb: valami állandó alapzaj jön a falon túlról, a morajlásba sikolyok és lövések távoli zaja vegyül.
A történet tartogat ugyan kisebb fordulatokat, leágazásokat, de összességében egyenes vonalvezetésű, klasszikus alkotás, szándékosan lassú tempóval, egyszerű képi világgal, nem tolakodó zenével.
A film eredeti címe The Zone of Interest, ami érdeklődési területnek is fordítható, és talán jobban segítene megérteni, hogy mitől roppant aktuális most ez a hivatalosan „történelmi film” vagy „háborús filmdráma”.
Bizony, megérdemelné az Oscart.
Értékelés: 8/10Az Oscar-díjakat majd március 10-én osztják ki, a jelöltek listája itt található.
