Ezen a hétvégén ünnepeltük a Vas Népe talán legbátrabb lapszámának évfordulóját.
2020-at írunk, a kormányellenőrzés alá vont megyei napilapokban ekkor éppen tetőzik a Soros-kampány, a Kínában terjedő koronavírus-járvány egyelőre távoli egzotikumnak tűnik, Szombathelyen pedig elkezdődnek a szalagavatók.
Ezt az idilli hangulatot egészítette ki a január 25-i "Előretolt helyőrség" című irodalmi melléklet, amelyben bemutatkozott a Nagy Koppány Zsolt által vezetett Íróakadémia.
A fiatal alkotók novellái mellett egy teljes oldalt kaptak az úgynevezett limerickek (ez egy kötött versforma), amelyek nyelvezete és témaválasztása – fogalmazzunk úgy – meglehetősen szokatlan volt egy konzervatív megyei napilapban.
Úgy is mondhatjuk, hogy a Vas Népe ebben hétvégi mellékletében kieresztette körmeit, és rácáfolt mindazon sztereotípiákra, amelyek addig bennünk éltek vele szemben.
A versek jó része az altesti örömökkel (és bánatokkal) foglalkozott, és hemzsegtek bennükaz olyan szavak, mint „p*nisz, f*asz, h*re, s*gg, csak éppen nem kipontozva. Mindezt 18-as karika és fólia nélkül.
Mikor néhány versszakot megosztottam a Facebook-oldalamon, ismerőseim egy része azt hitte, ez valami vicc, hogy meghekkeltem a Vas Népét. Pedig valójában a lap hekkelte meg saját magát.
„Legyeket bátorak!” – mondta néhány hónap múlva Mészáros Lőrinc, így a lap – mondhatni – megelőzte a korát.
A verseket az Arcanum is megőrizte.
