Amióta ekkora szeletet harapott ki életünkből a facebook már megszoktam, hogy akarva-akaratlanul egyesek magánszférájába is bepillantást nyerek. Persze, most nem azokra a figyelmesen komponált, dolce vitát sugalló életekre gondolok, akiknél minden nap buli, koktél, strand és szórakozás - persze csak a posztok szerint. Láthatom egykori osztálytársaknál, régi ismerősöknél a fogantatás pillanatát leszámítva a páréves gyerek szinte egész életét, az első otthonalvástól kezdve a legutóbbi szülinapi tortáig. Nem keresem, nem akarom kifejezetten látni, de szembejön a hírfolyamban. Mint ahogy trendszerűen a sok hülyeség is.
Időnként felkapottabb lesz egy-egy kampány, így megtudom, hogy kire melyik sztár hasonlít a legjobban, kinek mi az indiánneve, vagy mi volt előző életében, illetve micsoda óriási dolgok várnak rá a jövőben. Megnézhetem, milyenek lesznek öregen - a jelenlegi profilképükből generálva, és láthatom a hozzáállásukat abból is, hogy szivárványos, vagy trikolor a profilképük. Látom, hogy ki szereti és ki nem a menekülteket, a macskákat, vagy épp hisz a chemtrailben. Arra most ne is térjünk ki, hogy mennyien osztják meg a különféle "Húsz év után bementek oda, és nem hiszed el, mit találtak?!?!?!" jellegű cikket, illetve egyéb hatásvadász vagy csak egyszerű ostobaságokat.
facebook = rejtvényújság
Amikor az első rejtvényes megosztás szembejött velem, még el is gondolkodtam rajta, és kommentben válaszoltam a feladványra. Szeretem a rejtvényeket, nagymamám is sokat fejtette, én is szorgosan töltögettem a négyzeteket, amikor nála nyaraltam. Aztán az ismerősöm megint nem tudta a megoldást, ismét megosztott egy feladványt, majd újra, és újra, és újra. Ehhez közben még több ismerősöm csatlakozott, míg azt vettem észre, hogy a hírfolyam fele konkrétan egy rejtvényújsággá lényegült.
aki annyira egybites, hogy nem tudja kitalálni tíz betűből a keresztrejtvénybe illő szót, az inkább vonuljon el a sarokba könyvet olvasni és zokogni, minthogy ide posztolgatja a napi harmincat
Írta a fentieket egy ismerősöm a közösbe, és ezzel teljesen egyetértek, ennél jobban meg sem tudtam volna fogalmazni. Miért nem lépsz tovább? Miért nem kezded újra? Miért? Miért? Miért? - persze a Legyen ön is milliomosban is lehetett segítséget kérni, de ott legalább volt tétje a dolognak. Abban mi az izgalmas, ha másokkal töltetjük ki a feladványokat, amiért a saját vállonveregetésünkön kívül semmi sem jár? Az érettségin sem ért ha súgtak.
Van több olyan játékos ismerősöm, akinek kíváncsiságból megnéztem az adatlapját, és már több mint harmincszor kérdezték a nagyérdeműt. Nekik tényleg adnék egy Fülest - mármint újságot - aztán sarokba küldeném őket internet nélkül.
A megoldás persze az, hogy folyamatosan "leiratkozom" emberekről, és elrejtem a PixWord tartalmakat, de csak-csak nem akar kikopni, mindig jönnek újak, és valamiért a régieket is látom, hiába a tartalmi tiltás. Persze, ha nem tetszik, nem kell néznem, de azt hiszem, a facebook sokkal jobb dolog annál, minthogy egy online kérdezz-felelek váljék belőle. Arról nem is beszélve, hogy gyakorlatilag így egy tucatnyi ember sugallja azt, hogy nyugodtan nézzük őket "egybites"-nek. A végére itt is egy feladvány:
Keresztrejtvényekhez elengedhetetlen, olvasással lehet bővíteni, nyolc betű: