Láttam egy érdekes filmet az agyamban. Röviden a sztorija. A Hatalom kemény, van egy kövér Mumusa, meg még kövérebb Simicskája, az ellenzéki pártok viszont a konyhában szoronganak, de még lelkesek, és meg akarják nyerni az önkormányzati választásokat. Budapestet visszafoglaljuk! Meg hasonlók. A spájzban ott van Gyurcsány, de róla mindenki hallgat.
A siker egyetlen problémája csak a jelölt személy neve volt, de hát majd csak beugrik, gondolták sokan sokat. Ugye, má nem Falus, Bokros a nyerő? - kérdi az aktivista a konyhában a feleségétől, aki nem tudja, de kész a pörkölt.
A konyhában szorongó ellenzéki pártok tulajdonképpen hibáztathatók, hogy négy év alatt sem építettek fel egy valódi ellenzéki jelöltet Tarlóssal szemben, de gondolom ez olyan, mint a hóhelyzet, váratlanul jött.
Ahogy Falus Ferenc videója is, a legszebb Tarr Béla féle dokumentarista stílusban, amióta láttam, nekem nagyon szimpatikus ember lett, de hát én punkban, meg műszeres orvos horror pornóban utazom. A gyerek sír, a ló bámul, mi meg itt vagyunk azzal szemben, akiben hinnünk kéne, hogy megdönti a hatalmat. Falusból még lehet Gandhi, de akkor nem Tarlóson keresztül vezet az út. Az úton csak egyetlen ember megy, Bokros, már csak a párt hiányzik mögüle. Antonioni totáljaiban ilyen magányos egy ember.
(Tarlós, gondolom, egész nap a templomban imádkozik, hogy Isten az összes politikai ellenfelének az agyára ködöt bocsátott. Annyira hálás, hogy megígéri, húsvétig nem buzizik.)
Az ellenzéki pártokban azt szeretem, hogy mindent az orrunk előtt csinálnak, így mindig élesben, egyenesben láthatjuk a buktákat. Hát, az mekkora volt barátaim, amikor a népszerűbb csávó visszalépett a lúzer csávó részére, és lett nagy csodálkozás. Szegény Falus, mindig a rendes embereket szopatják meg, vagyis legyünk részvéttel iránta, ő is elhitte magát, mint mi annyian.
Holott csak az az ember számít, aki rendőrséggel, bírósággal fenyegeti meg a sajtót, és nála van a gravitáció kapcsoló is. Ha hülye magyar vagy, nincs ilyen kütyüd, és nem vagy elég széles, akkor kuss. Vagy leszűkítem a gravitációs teredet! Na, erre mondom, hatalmas fütyi, érted, nyomja a kamerába a milliárdos, pedig nem is fizetett neki az indexes csávó.
Érted, ez megveret a klotyóban, látszik rajta. De a Bokros arca sem mentes a képregénytől. Hiába, világdivat lett Rodriguez-Tarantino óta, hogy képregény figurák szállják meg a politika színpadát. Ha meg kéne határozni politikai jellegét, talán azt mondhatnánk, hogy jobbközép liberális figura, de ezt csak azzal a zavarral tehetjük meg, hogy közben nem gondolunk a Horn kormányban betöltött szerepére, mert ő azért mindenkitől balra állt. Horntól balra állni meg, a fene tudja....
A Monthy Pytonék találták ki a Brian életében az öngyilkos kommandót, amely az ellenség elé szalad, és késsel hasba szúrja magát. Röhögtem, kicsit abszurd, de ma már azt gondolom jóslat volt, de nem hülye franciák, vagy még hülyébb angolok rohangálnak a vesztükbe, hanem ezek a magyarok. Nem tudom, mi lehet a megoldás? Talán be kéne szerezni több kávégépet! Idő van! A tiétek.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
