Képzeljük el azt az egészen abszurd helyzetet, hogy egy fiatal nő megvesz a könyvesboltban egy mesekönyvet, hazaviszi,
berakja egy iratmegsemmisítőbe,
Ez is eljött: Dúró Dóra könyvet darált
2020.
September
27.
14:46
majd az erről készült felvételt feltölti az internetre. Másnapra felbolydul az egész ország, politikusok, újságírók, popzenészek nyilatkoznak az ügyben, valakik a keresztyén erkölcsi normák végnapjait vizionálják és rettegve féltik gyermeküket a buzipropaganda mindent elsöprő orkánjától. Mások a történelem legsötétebb könyvégető időszakainak visszatértét érzik, és vannak, akik tudni vélik, hogy Dúró Dóra az öregek és a mozgássérültek iránt érzett gyűlölettel a szívében kel és fekszik.
Képzeljük el azt az egészen abszurd helyzetet, hogy egy 2%-os, komolytalan és komolyanvehetetlen párt alelnöke kiáll, és elmondja 74 ezredszerre ugyanazt, amit évek óta mondogat, mellette pedig bemutat egy, a pártjára kifejezetten jellemző szimbolikus performanszt. Nincs igaza, ez mindenki számára egyértelmű, aki próbált már valaha empatikus lenni olyan emberrel, aki nem ugyanolyan, mint önmaga. Jön a másnap, Fluor szerint jövő héten már akasztások jönnek, kommentelők százai inkább Dúró Dórát darálnák le, egy 80 ezer követős macska pedig elsüt egy elég gyenge szexista poént és kap rá 1400 lájkot.
Tudom, persze, hogy túl magason van az ingerküszöb, meg hogy nem kéne legyintgetni para dolgokra, a marginalizált embercsoportok továbbra is nagyon rossz helyzetben vannak Magyarországon, de nem Dúró Dóra és nem a Mi Hazánk miatt.
Roma integrációs programok árának többszörösén jachtoznak miniszterek, önkormányzati lakásokkal seftelnek politikusok, miközben betiltják a hajléktalanságot, a legszegényebbektől vonják meg az egészségügyi ellátást egy világjárvány közepén és a szivárványcsaládokat próbálják az egészséges gyermekkorhoz való jog címszaván ellehetetleníteni, miközben Borkaik csinálják amit csinálnak.
Hatalmi pozícióban lévő emberek marginalizált csoportok kárán gyarapodnak nap mint nap. Nem érünk rá azon vekengeni, hogy mit bohóckodik a Mi Hazánk. Nem kényelmesedhetünk el annyira, hogy a kirakatba tett Dúró Dórán vezetjük le a frusztrációnkat, miközben egy könyv ledarálásánál sokkal nagyobb pusztítás folyik.
Nem csak akkor kellene a nehéz helyzetben lévő embertársainkra odafigyelni, amikor a szélsőjobbosok felhívják rájuk a figyelmünket, hanem akkor is, amikor a rezsim szépen lassan őket darálja be.
