Az élményinjektálásban az a jó, hogy nem kell hozzá mindent szétbarmolni, nem jár nagy kosszal, és általában egy nap alatt kivitelezhető. Pont ez kell nekünk, ha a legutóbb akkor voltunk fesztiválon, amikor még senki nem fotózott okostelefonnal.
Visszarázódás. Aki hagyott már ki éveket mielőtt továbbtanult volna, vagy tartott hosszabb “regenerációt” két edzés között, az ismeri, hogy mivel jár.
A lényeg a fokozatosság. Ha az edzéses példánál maradunk, mind láttunk már olyat (esetleg csináltuk is?), hogy több hónap, esetleg év kihagyás után, ugyanott szerettük volna felvenni a súlyok “fonalát”, ahol anno földre dobtuk. Ennek az eredménye kínlódás lesz.
Persze fesztiválok esetében meglehetősen nehéz a fokozatosság elvét betartani. Ráadásul befigyel egy másik faktor, amit a sorozat-effektussal lehet a legkönnyebben vázolni.
Mivel úgysem tudod követni azokat, amiknek a nézésére felesküdtél, totál el vagy maradva, ezért inkább újranézed a Jóbarátokat, vagy az Agymenőket századszor. Egy új sorozat hatalmas felelősség és elköteleződés.
Hasonló a helyzet a fesztiválos előadókkal. Persze, akad köztük olyan akit ismersz, de ha végigfutod a Sziget fellépőit, akkor legtöbbje valami ritka növényhibrid, vagy ipari mosószer nevére emlékeztet.
Erről nem ők tehetnek. Nagyon úgy néz ki, hogy nélküled is sikeressé váltak, nem törte derékba se a karrierjüket, se az önbizalmukat, hogy nem ismered őket.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Ebben az esetben a fokozatosság elve megbukik. Egyrészt nem éred utol magad, másrészt valahogy hülyeségnek tűnik a nyár első fesztiválján fél órát eltölteni, hogy az utolsóra maradhass egy egész estét.
Érezhetően sok sebből vérzik a fesztiváléned. Ha csak egy estére “ugrassz be”, sokkal gyorsabban kell felvenned a ritmust, mint azoknak, akiket a sátruk minden délben beleszül a hangulatba.
Nincs más módszer, csak az injektálás. Egy nap alatt annyi információt, annyi ingert befogadni, amennyit csak tudsz. Remélhetőleg kiderül, hogy egy egészen más fesztiválhangulatot eredményez az, ha nem kifejezett céllal érkezel, csak az élmény kedvéért, mindenféle elvárás nélkül.
Belevetni magad a fesztivál hangulatba és élvezni azt, hogy, kedvedre csapódhatsz bármelyik közönséghez, vagy csak lófrálhatsz érdeklődő félmosollyal az arcodon, mint a remény rabjaiban Andy, amikor az udvaron szétszórta a börtönfalat.
