Pár hete írtunk arról, hogy a szombathelyi billentyűs, Esztergályos Dávid, az Ős P.Box zenekar tagja lett. A zenekar márciusban új lemezt adott ki, amelyen már ő is közreműködött. Dávid 2025-ben csatlakozott a csapathoz. Éppen a szombathelyi Fő téren sétált, amikor megszólalt a telefonja. Sáfár József(Öcsi) volt az, aki közölte vele, hogy mostantól ő zenekar billentyűse.
A banda épp turnén van. Szombathely a következő állomás. Pénteken a Végállomás Klubban lépnek fel. Ennek apropóján kérdeztünk Dávidot, honnan indult, és milyen út vezetett eddig a pontig.
Mi az első élményed, kapcsolódásod a zenével? Mikor találkoztál a billentyűs hangszerrel először?
Legnagyobb zenei hatás édesapámtól jött. Ő egy helyi, nádasdi zenekar dobosa volt. Kis gyermekként a helyi kultúrházban látogattam a próbájukat. 5-6 éves lehettem, amikor a próbájuk után odamentem hozzá, és megkérdeztem: "otthon bekapcsolhatom a szintetizátort?“ Itt kezdődött minden. Nem sokkal rá, már a körmendi zeneiskola növendéke voltam. Ildi néni leült velem a szolfézsterembe és mondta, hogy tapsoljak, énekeljek. Felmérte a tudásom. Nem kellett előképzőbe mennem. Kezdhettem hangszeresként a zeneiskolát. Az, hogy a zongora lesz a hangszerem nem is volt kérdés. Más meg sem fordult a fejemben. 7 éves voltam ekkor.
Édesapád szerepe és zenei kötődése volt az alap. Ekkor mindössze hét éves voltál. Van bárki más, aki fontos szerepet játszott még az "utadon"?
Nem tudom kihagyni nagymamám fontosságát az egészben. Ő volt, aki szárnyai alá vett. Ő vitt és hozott a zeneiskolába, töretlenül. Nagyon sokat köszönhetek neki. Ő látta bennem a tehetséget, sokat biztatott. "Fiam, muzsikálj nekem!" - mondta mindig. Érzelem vezérelt emberként, nem szerettem a kotta megkötéseit. Már akkor is a magam ura voltam, nem szerettem a korlátokat. Többször támaszkodtam a fülemre, mint a kottában látottakra. Porpácziné Tóth Cecília - Cili néni - volt a zongora-, majd később szolfézstanárom is, akinek köszönöm a türelmét.
Szolfézs után, hogy lesz valakiből a rock, sőt a hard rock szerelmese és a műfaj billentyűse?
Hamar kiderült, hogy a komolyzene nem az én műfajom lesz. Édesapám hatására jött a rock és a hard rock is. Egyszer beültünk a kamionba az udvaron és berakta a Deep Purple Tokió-i koncertjét. Ez volt a kezdet. Kezdtem kutatni, hogy mi és hogyan működik ebben az egészben. A zene, a hang, a hangszerek. Mi az a jellegzetes hang, ott a gitár mellett? Az a Hammond orgona volt. Így jött Gidófalvy Attila a képbe. Karthago, Lord, megfertőzött. Minden percem erről szólt. A legkisebb hangzásvilágot is felismertem a felvételeken.
Ha jól sejtem, ekkor még viszonylag fiatal vagy. Az emberben, aki ennyire szereti a zenét, biztos felébred a vágy, hogy zenekarban zenéljen. Főleg, hogy a rock nem egy egyszemélyes műfaj.
Az érettségi alatt csend volt a zene körül. Volt egy középiskolás zenekarom, a Holló Rock Band, majd később a Red Rockets. Egyszer játszottunk a Pannónia teraszán, és Holdosi Attila akkor jött oda hozzám, hogy kinőttem a zenekart. 2013-ban keresett fel Holdosi Attila ajánlásával Szántai Gyula, Kacsa. Vasúton kávéztunk, amikor felkért, hogy menjek a Mokkába. Kevesen tudják az akkori dilemmámat. Én akkor jelentkeztem Kőbányára, ahova felvettek, de halasztottam. Nem mondom, hogy rossz döntést hoztam. Mert így magam jártam ki a lépcsőfokokat és nem papír alapján kerülhettem feljebb és feljebb!
Aztán megszületett a Mokka Tribute Band. Iszonyat szerencsés együtt állás volt. A két új tag, Németh László Péter és jómagam, a már összeszokott hármashoz, Horváth Tiborhoz, Kapustka Csabához és Szántai Gyulához csatlakoztunk. Minden a helyén volt, hogy működhessen. Aztán már csak a szelet kellett meglovagolni. Voltak évek, amikor 30-40 koncertünk volt.
Akkor mondhatjuk, hogy a Mokka Tribute Band adta meg az alapot és a színpadi rutint?
Nagyon sokat tanultam, sok mindenről. Színpad, koncertek, utazás, emberi dolgok. Hatalmas rutint adott, az vitathatatlan. Bekerültem egy olyan vérkeringésbe, ahol csak rajtam állt, hogy merre és hogyan élek vele. Közben volt egy kis kitérőm a Sipőcz Rock Band-be. Sipsivel tapasztalhattam meg azt, hogy milyen az, amikor saját dalokat játszhat az ember. Nagyon szerettem. Jó érzés volt a változatosság, hogy két aktív bandában játszottam. Aztán 9 év után a Mokka Tribute Band szekere megbicsaklott. Belső feszültségek miatt Kacsa kilépett, értelemszerűen vitte a nevet is.
Ez akkor mondhatni egy törés volt. 9 év nem kis fejezet. Mi történt ezután?
Lakics Ádámmal a gitárok mögött, megalakult a Köszi Zíben zenekar. Tehát 4 Mokka Tribute tag és Ádám. Soha nem volt kimondva, de én voltam a vezérhang. Szervezések, reklám, marketing, egy zenekar a csapat vezetése volt - nem kimondottan - a feladatom. Jót tett a zenekarnak a fiatalítás, a másként látás. Jól ment, ameddig ment.
Aztán volt egy felkérése a Novelzone zenekarnak. Lejátszottam a koncertet, és jól éreztem magam. Más volt, csak saját dalok. Sok gondolat és terv volt a fejben. Nem tudom mi volt a baj pontosan, talán az, hogy elvárták hogy teljesebb emberként, tagként vegyek részt, de ez nekem nem ment, miközben a Köszi Zíben teljes zsákja a hátamon volt. Aztán jött hozzám Laci, hogy van másik billentyűs. Ez kicsit fájt, szerettem volna mindkettőt csinálni. Ezt követően megváltoztak a szájízek a Köszi Zíben köreiben. Aztán Lakics Ádámmal együtt úgy döntöttünk, hogy befejezzük. Nem volt másik, vagy új zenekar, csak azt tudtam, hogy ezt most nem akarom tovább csinálni.
A történések és a rossz száj íz, a rivalizálások mégsem térítettek el a zenekari léttől.
Közben volt életem egyik meghatározó koncertje, Gidó 70 volt a neve. Nem nehéz kitalálni, hogy Gidófalvy Attila 70. születésnapja. Telt házas koncert volt. Lehet nagyobb beteljesült álom egy rock billentyűsnek mint ez? Kétlem. Ott volt mindenki, akitől szívtam az esszenciát fiatalabb koromban. Akkor a csúcs volt és most sem gondolom másként. Most visszanézve egy fontos lépcsőfok. Mindenki ott volt, akivel Gidó 70 éve alatt alkotott. Számtalan nagy név.
Aztán jött 2 év csend. Rengeteg szöveget írtam, verseket, dalokat. Lecsendesedett a külső zene, felhangosodott a belső. Ami addigra alakult ki bennem. Kellett és jól esett.
Két év nem kis idő. Zenésznek zenekar nélkül még hosszabb lehet. Hogy találtál vissza két év után a zenekari léthez?
Gyengeáramú technikusként végeztem. Közben vállalkozó lettem, hangszereket javítok. Van egy műhelyem Szombathelyen. Ha az országban Hammond van, az nálam így vagy úgy, de kiköt. Papp Gyula felhívott, hogy elromlott a Hammondja. Egy pincében volt a hangszere. Nézegettem, lejátszottam rajta egy-két hangot, pár harmóniát. Tudni kell, hogy akkoriban Gyula volt a P.Box billentyűse. “Te ez megy neked, miért nem veszed ezt az oldalt komolyabban?“ -kérdezte, de aztán el is maradt ez a téma.
Aztán úgy alakult, hogy az Ismerős Arcokban Leczó helyére Gyula Lépett, így egyik nap Gyuszi felhívott: “Te aranyom, Öcsiéknek (Sáfár József) nincs billentyűsük. Megadom neki a számodat." Nem sokkal később sétálok Szombathely Fő terén, csörög a telefonom: "Szia Öcsi vagyok! Te vagy a P.Box billentyűse."
Ez elég "könnyen" ment. De ennél azért biztos több kell. Felkészülés, beilleszkedés a csapatba. Mi történt az ominózus telefon után?
Az ominózus telefonhívás után megbeszéltük a műsort. Felkészülés, aztán felmentem Sáfár Józsefhez, Öcsihez Budapestre. Gitár, billentyű, és basszusgitár próbákat tartottunk. Aztán jöttek a nagy próbák. Iszonyat féltem. Igazából még most is van bennem egy jó adag félsz. Tudod ott van az az ember, aki ezeket a dalokat szerezte, írta, formálta. Itt nincs félrebeszélés, ez nem olyan mint...Ez az! Nem mellékesen mindenki tökéletes zenész. Régóta vágytam erre a miliőre.
Aztán elfogadtak. Mindig vártam, hogy azt mondják oké. De nem mondják. Ezt érzed. Érzed, hogy tag vagy! Sokat beszélgettünk mindenről Öcsivel. Csak hallgattam a megtörtént dolgokat, amit én csak a könyvekből ismertem. Ott ültünk az asztalánál és elevenedtek meg a történetek.
Mit szólt a családod, a környezeted, amikor elmesélted nekik ezt a sztorit és, hogy te lettél az Ős P.Box billentyűse?
Itthon kérdezték "mi a titkom”. Nincs, csak annyi, hogy ezen nagyszerű zenészeket, kollégákat, soha nem rajongásból közelítettem, hanem emberként. Talán ezért fogadtak a köreikbe ilyen könnyen.
Tag lettél, majd nem sokkal később egy új lemezt is készített a banda, amin már a te játékod hallható. Ez nem kis feladat, amit meg kell ugrani. Milyen volt vidékről bekerülni ebbe a körforgásba? Ez volt az első lemez, amin közreműködtél?
Nem ez volt az első nagy megmérettetésem. Sokat mozogtam a nagyok köreiben. Például a Karthago nagylemez felvételein. Már-már hazaérkezés volt. Otthon érzem magam köztük. Semmi sem más, mint itthon. Talán a felfogás, és az ahogy csináljuk. Voltak mumus nóták, amik aztán barátok lettek. A hangszer adott, a dalok adottak, csinálni kell. Más az elvárás, és ez jó. Mert fejlődik az ember. Igen ez volt az első lemez, amin dolgozhattam. De már másként kell ezt is felfogni, mint régen. Nem kell együtt lenni, hogy egy lemezt elkészíts. Otthon úgy is kevesebb a szorítás. Nyugodtabb az ember!
Elkészült a lemez, és elindult a turné is. Volt már két nagyobb koncertetek: az egyik a Dinoszauruszok Éjszakája, majd a születésnapi koncert. Viszont a héten haza érkezel az együttessel, hiszen pénteken a Végállomásban léptek fel. Milyen érzés itthon megmutatni magad az együttes tagjaként? És mik a tervek ezután?
Igen, volt két nagy koncertünk. Mindkettő Barba Negrában. De nekem a most pénteki koncert nagyobb lesz, mert itthon vagyok. Nem csak azért mert családtagjaimnak is elérhetőbb, - édesapám ott lehet, nagymamám és édesanyám pedig a szívemben, ahogy minden koncerten - hanem, mert ez a plus érzés nincs ott a többi koncerten. Azok az emberek, akik látták az első botorkálásaimat, most láthatják a legújabbakat! Szeretnék átölelni mindenkit a színpadról!
Valóban elindulunk egy turnéra. Kezdődik a családépítés, ez már a próbákon is érezhető. Lesz, hogy napokat együtt leszünk. Szeretem a közösséget, talán most összeérhetünk emberileg, zeneileg is egyaránt. A sok nyári koncert után szeptemberben tervezünk egy lemezbemutató koncertet, ahol a hangsúlyt az új album anyagára fogjuk helyezni. Egy kis titkot talán elárulhatok: van a fiókban egy új lemezre való gondolat.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
