Az nem kétséges, hogy az egykor izgalmas, mára búcsúi hangulatú
Szentivánéj
Ahogy jósoltuk, gigabúcsú lett a szombathelyi szentivánéjből
2022.
June
25.
10:26
helyett a Múzeumok Éjszakáját választom szombat este.
De mire összeáll minden, és a cipő is a lábamra kerül, már tíz óra is elmúlt. Mivel a programok 11-ig tartanak, így gyorsan döntenem kell, melyik helyszín legyen.
Nem hezitálok sokat, a választás az Irokéz Galériára esik, egyrészt mert újabban egyre jobban érdekel a kortárs képzőművészet, aminek egyik fókuszpontja – a képtárnak és Pados Gábornak köszönhetően – Szombathelyen van, másrészt Erményi Mátyás –„Mit tehetnék? Megnövök!" című kiállítása jó lelkiismerettel letudható a maradék időben.
A késői időpont ellenére a Szombathelyi Képtárban és környékén még meglepően nagy a nyüzsgés, ami jó jel, merthogy ezek szerint még nem sikerült kiölni az emberekből a kultúrára való éhséget.
Ne feledjük, hogy az itt – és a többi múzeumban - kíváncsiskodó városlakó annyi más programot választhatott volna szombat este, mondjuk a már említett szentivánéjtől kezdve a tévén át az egyre szaporodó streaming szolgáltatásokig. Hogy eljöttek ide a múzeumi negyedbe (szokjuk a kifejezést) múlttal ismerkedni, koncertet hallgatni és képeket nézni, annak azért nincs rossz üzenete.
A fiatalok kezdik unni a digitális világot?
„Elég sokan voltak itt is az esti tárlatvezetésen” – mondja a képtár alagsorában található Irokéz Galériában Salamon Júlia kulturális munkás, aki támpontokat ad a falakon lévő képek értelmezéséhez is.
Ha kortárs művészettel van dolgunk, az ilyen mankó mindig jól jön, olyan összefüggések tárulnak fel, amelyekről eddig nem volt tudomásunk, és az az alkotás, ami eddig a percig semmit nem mondott semmit nekünk, hirtelen egy értelmezhető és érthető művészetté áll össze.
Jelen esetben megtudom például, hogy az 1992-ben végzett Erményi Mátyás, és munkássága több szempontból is izgalmas.
Például mert ahhoz az ifjabb generációhoz tartozik, akik nem absztrakt ábrázolásban, hanem figurákban gondolkodnak. Ugyanakkor ő mégsem történeteket mesél el, hanem a poszt-szovjet országok animációs világát idézi meg. Egészen biztos, hogy a képekről eszünkbe jutnak gyermekkorunk kedvencei, mondjuk a Vakond kalandjai vagy akár a magyar rajzfilmek.
Csakhogy ezek a fák itt a nem egy sztori hátterét adják, hanem főszereplővé lépnek elő, ráadásul nemcsak aranyosak és édesek, de van bennük valami groteszk, sőt alkalmanként félelmetes is.
Salamon Júlia azt mondja, a kortárs képzőművészetben kezd kibontakozni egy poszt-digitális korszak, úgy tűnik, mintha a fiatal alkotók már nem lennének annyira oda a számítógépekért és a monitorokon megjelenő alkotásokáért, és ismét hódítani látszik a manuális alkotás. Erményi Mátyás munkái is beilleszthetők ebbe a trendbe.
Közben két szinttel feljebb is valami nagyszerű van
Még arra is van néhány percünk, hogy átfussuk az emeleten levő Slow Animals tárlatot.
A Bloomsday kapcsán már írtunk erről
néhány sort
A Képtár falára ragasztgattunk - addig se áztunk - és de jól tettük
2022.
June
17.
07:00
, de hamar kiderül, ennél sokkal többet érdemel.
A Westwerk Egyesület kiállításán 43 művész mutatkozik be alkotásaival, és tényleg olyan anyag állt össze, amely már régen volt együtt Szombathelyen.
El is határoztuk, hogy visszajövünk, mint ahogy visszajövünk az újragondolt állandó gyűjteményhez is.
A Múzeumok Éjszakájának a tanulsága egyébként nemcsak az, hogy a városlakókat érdekli a kultúra, de az is, hogy talán nekünk, újságíróknak is jobban résen kellene lennünk.
