Nézem a Fidesz-MPSZ új, valószínűleg rengeteg + áfáért villámgyorsan legyártott, leginkább a Tesco- vagy Cora-marketingesek által vallott "légy occsó, de azé' mondj biztatót a parasztnak" jellegű választási plakátját és hatalmába kerít a "Fidesz legnagyobb ellensége a Fidesz" deja vu-érzése.
Az egykoron "liberális" - jelentsen ez 2010-ben bármit is, a szabaddemokraták erkölcsi és intellektuális mélyrepülésének köszönhetően leginkább semmit - párt mára a hazai "konzervativizmus" egyedüli bástyájává vált. Az egykori "kiskedvencek" leginkább ügyes hallgatással és évek óta az MSZP-SZDSZ-től markánsan csak duma-szinten eltérő úgynevezett "néppárti" politikával valószínűleg fölényesen nyerik a tavaszi választásokat.
Ami ebben a pártot megakadályozhatja, az valójában senki más, csak saját maga.
Az, hogy a Fidesz idén nem tud kétharmaddal nyerni, az leginkább brutálisan elhasznált arcainak és a pártprogram több évtizedes hiányának, illetve a nemzeti kártyával játszott langyos játéknak köszönhető.
Igen, az, hogy még mindig soraiban tudhatja a pár éve megvilágosodott, a pártelnök Hősök téri "ruszkikhaza" beszédénél még nagyban sápítozókat, a brüsszeli pinavadász Deutsch Tamást, hogy újból miniszterelnökhelyettesi állást lebegtetnek a haza legsavanyúbb arckifejezésű polgárának, Mikola Istvánnak, s főként, hogy a leendő Belügyminisztérium urává kívánják tenni az egykoron több ügyben besározódott, különösen antipatikus, Gergényivel bizniszelő Pintér Sándort, mind-mind csak ronthat az összképen. A Szíjjártó-féle, ifjúkorunk KISZ-es buzgómócsingjaihoz hasonlatos, sok belső titkot tudó, ezért szinte elmozdíthatatlan, Orbánék által is lesajnált, látnivalóan alkalmatlan apparátcsikokról most ne is essék szó.
A másik probléma, hogy a Fidesznek - noha természetesen a hatalom mai birtokosaihoz képest ministránsfiúi mentalitással lopták "csak" szét az állami vagyont, amíg tehették - sosem volt markáns programja, hacsak a 20 éve tartó lavírozást nem nevezzük annak. Kállai Miklós kései örökösei az EU-adta szabályok betartásával hintáznak jobbra-balra immáron évek óta a szalonnacionalizmus szókészletét felhasználva az éppen aktuális "Menő vagy nem menő" jegyében, aminek persze mára semmi értelme nem maradt, amikor a radikális Jobbikot a nemzeti nagyotmondás pályáján sosem verik meg.
(A Jobbik frazeológiája nemzeti fronton nyerő, cigányozásban, bújtatott zsidózásban, buzizásban verhetetlenek. Tegyük hozzá gyorsan: nem mintha az MSZP vagy Fidesz belső szóhasználata eltérne Vonáék ultra nézeteitől, vagy hogy ezek a pártok ne álltak volna ki a hazai mainstream rasszista szóhasználat origopontjánál a "cigánybűnözést" emlegető miskolci rendőrfőkapitány mellett. Mert erről az úgynevezett balmédia rendszerint elfelejtkezik, és kizárólag a Jobbikot öltözteti rasszista mezbe.)
A Fidesz azért, hogy nagyon ne lógjon ki a lóláb, program helyett, eljátszva a "becsületes politikus" imázsával, valamiféle homályos, jövőbeni számonkérésről beszél, többnyire virágnyelven.
Néhány orbáni indiánviccet leszámítva erről rendszerint csak a párthoz közeli lapok publicistái ejtenek szót - mintegy a konkrétumokról rendszerint hallgató pártvezetők tudatalattijából jelentést küldve a nagyérdeműnek -, mint azt pl. a Magyar Nemzet jegyzetírója tette a minap: " a közpénzek körül minden gyanús ügyet ki kell vizsgálni, a vétkesekkel szemben pedig törvényesen eljárni, függetlenül pártkötődésüktől. Remélem, a tolvajok szerényen berendezett cellákban fognak éldegélni. S amikor elővezetik őket, bilincs zörren majd a csuklójukon. De azt is remélem: nem lesz telefonhívás, ami a bilincset eltávolíthatná."
Ja, persze. A Fidesz megint csak fenyegetőzik, ahogy 1989-ben is az elszámoltatás ellen volt, úgy most sem tesz majd másként. A Fidesz sajtómunkásai ugyanazzal a vazallusi örömmel gyártják majd az apológiát gazdáik megrendelésére, mint a Népszabadság-Heti hetes-ATV-vonal. Mindannyian a porhintésben érdekeltek. Néhány különlegesen pofátlanul sokat rabló politikust leszámítva nem lesz számonkérés, és ne legyenek illúziói senkinek, tavasz után a narancsos haverok fogják játszani a vezető szerepeket a mutyizásban is.
E vezető szerepből meg - mint azt a telizsákkal távozó, az országra üres kamrát hagyó szocialisták megtanították nekünk ebben a pár évben - kettő van: az europeernek tűnő "kliensnek lenni" (értsd: "túl nagyot azért ne lopjunk") és a kicsit bunkóbb "hunwaldi, zuschlagi" attitűd. Majd meglátjuk, melyikből lesz több, mire kicsit megmelegszik a fenekük alatt a bársonyszék.
Meg az is kiderül hamarosan, hogy egyáltalán maradt-e még mit ellopni.
