Hajdú Eszter filmje két esetet dolgoz fel, mindkettőnél emberi kapcsolatokat szakítanak szét az eltérő politikai nézetek. Már a bevezető képek között is vannak sokkoló jelenetek, egy nagygyűlés résztvevőinek osztogatják a szórólapot, ahol szereplőket keresnek a filmhez. A szórólap egyik kérdése, hogy vannak-e barátai a másik oldalon, a fiataloktól pedig azt tudakolják, választanának-e párt a másik oldal szimpatizánsai közül.
Jelen van a félelem
Az eredmény lehangoló. Egy idősebb férfi száján bukik ki a címben említett mondat, egy lány pedig azonnal hazaárulózni kezd, kijelentve, hazaárulóval soha nem barátkozna.
Aztán következik a film
beszélőfejes
része. Az első történet két férfiről szól, akik valamikor barátok voltak, a rendszerváltás idején mindketten az SZDSZ-szel szimpatizáltak. Egyikük, Székely Gábor (egyébként a Szerencsejáték Rt. vezérigazgatója) maradt a liberális elveknél, egykori barátja, Sebes Gábor viszont átigazolt a Fideszbe, ahol jelenleg kerületi önkormányzati képviselőként politizál. Még egy csavar: mindketten zsidó vallásúak, és zsidónak is tartják magukat.Alapkérdés: lehet-e egy zsidó jobboldali? Ezt ragozzák a filmben sokáig, a zsidó hitközség tagjaival együtt, végül úgy tűnik, ha nem is kirekesztik, de elítélik a fideszes Gábort. Persze, szóba kerülnek a szélsőjobboldal által használt nyilas jelképek, a holokauszt, a Magyar Gárda, a félelem.
Szétszakadt a család
De az igazi probléma, hogy a két Gábor barátsága 2002-ben megszakadt. Az igazi okokról egyikőjük sem akar beszélni, nem is igazán lényeges. Egy mediátor próbálja elsimítani a nézeteltéréseket, sikertelenül.
A másik történt ennél drámaibb. Van egy, az ötvenes éveiben járó házaspár, Lajos, a férj 2002-ben azzal érkezik haza egy nagygyűlésről, hogy megtalálta az élete értelmét, rátalált az igazi nemzeti érzésre. Felesége, Zsuzsa csodálkozik, ő úgy gondolja, mindenkinek önálló véleménye kell, hogy legyen. Ki is mondja: tömegszuggesztió történt, akik ott voltak, fenntartásuk nélkül követnék vezérüket. Ő ezen értetlenkedik, férjét állandóan arra biztatja, hogy gondolkodjon, ne higgyen fenntartások nélkül senkinek.
A dolgot bonyolítja, hogy van egy lányuk, Zsófi, aki 2002-ben 12 éves volt. Apja magával viszi a nagygyűlésekre, a kislány úgy éli meg a dolgot, mint aki abba a mesébe került, ahol minden szép és jó. Így a kislány apja mellé áll, Zsuzsát elszigetelik, végül a férfi elküldi a háztól feleségét.
Fejlődik a személyiség, elmarad az eufória
A mediátor ebben az esetben kisebb sikereket elért, szóba állt egymással a férj és a feleség, sőt, meg is tudták beszélni nézeteltéréseiket. A kislányból közben nagylány lett, 18 évesen is elmegy egy nagygyűlésre, ahogy kell, fekete ruhában, kokárdával, aztán a végén kicsit csalódottan mondja, most már nem az igazi, nem jött a korábbi eufória. Azt is kijelenti a lány, hogy akik árpádsávos zászlóval masíroznak, azok nem fasiszták, nem nácik, mert fogalmuk sincs ezekről a dolgokról. Ők egyszerűen
idióták
.Tulajdonképpen ennyi a film története. Állítólag az októberi, budapesti bemutató vetítésen többen is kimentek a teremből az első percek után, Szombathelyen egyetlen távozót láttunk a közel 40 nézőből.
Jól szerkesztett, gondolatébresztő a film. A rendező nagyon óvatosan bánik a politikával, törekszik arra, hogy ne foglaljon állást, talán ezért is van, hogy nem csak a nagygyűlésen szónokló Orbán Viktor jelenik meg, hanem Gyurcsány is, mint az antiszemitizmus elleni tüntetés egyik résztvevője.
Politikai nézeteink rabjai vagyunk
De a lényeg nem ebben van. Inkább abban, hogy egyik szereplőt sem ábrázolja ellenszenvesnek, inkább vívódó, törékeny embernek, aki saját nézeteinek rabja. Az első történetben azért inkább a fideszes Sebes Gáboré az elfogulatlan néző szimpátiája, hiszen ő az, aki akkor is kiáll elvei mellett, amikor saját közössége kritizálja meg ezért. A másodikban pedig Zsuzsáé, aki meg sem fogalmazza saját nézeteit, egyszerűen nem érti, hogyan tud valakit ennyire befolyásolni politikai szimpátiája.
A vetítés után aztán közönségtalálkozó Hajdú Eszterrel, úgy tűnik, a film rendezője sokkal inkább kíváncsi a nézők véleményére, mint a közönség az övére. Mi is érdeklődve figyeljük a reakciókat, és nem csalódunk. Vannak, akik nem igazán értik a film mondanivalóját, itt is azzal jönnek elő, hogy 2002-ben jött rá az ország egyik fele, hogy ellopták a nemzet vagyonát, a másik fele meg azért kussolt, mert ők voltak, akik ellopták…
Egy fiatal lány azt ecseteli, hogy hibás kifejezés a zsidó, hiszen ők magyarok, akik zsidó vallásúak. Egy hölgy szerint a filmben ábrázolt kapcsolatok megszakadásának nem a politikai nézetkülönbség volt az igazi oka, mert nem lehet, hogy csak ezért menjenek szét barátságok, családok. Szerinte a háttérben egyéb konfliktusok is voltak.
Lovas nemzet a magyar…
A beszélgetés közben többen is távoznak, nem tudjuk, az elhangzottak miatt-e, vagy egyszerűen más dolguk akadt. Ahogyan vártuk, nincs egységes álláspont a maradék húsz ember között sem, egyetlen dologban tudunk csak egyetérteni: ezek az állapotok még jó darabig nem változnak. Van, aki 40-60 évet jósol még ennek…
Hajdú Eszter aztán tanácsot kér, milyen témában érdemes dokumentumfilmet forgatni. Egy fiatal férfi szerint azt kellene kideríteni, hova tűnt a magyar nemzet vagyona…
Aztán jön egy igazán jó ötlet: annak kellene utánanézni, milyen kép él Európában rólunk, magyarokról. Mert az a kép biztosan távol van attól, amit magunkban kialakítunk. Magunkról.
Azért, talán annyit elért a film, hogy egy kicsit elgondolkodunk azon, mi is az igazán fontos, érdemes-e ennyire beengedni a politikát a magánéletbe. Saját vélemény: nem kell beengedni, betolakszik az magától is. Egy korosabb hölgy fogalmazza meg mentalitásunk lényegét: Valóban lovas nemzet a magyar, mert mindig átesünk a ló túlsó oldalára…
A politikától hiába várjuk a megoldást
A politikától hiába várjuk a megoldást, hiszen minden politikusnak érdeke, hogy hívei és ne elv-társai legyenek, hogy ellenfelét minél rosszabb színben tüntesse fel. Az imént említett hölgy ki is jelenti: soha nem valakire, hanem valaki ellen szavazunk. És amíg létünk alapjaként tekintünk a politikai hovatartozásra, így is marad. Érzelmekkel nem lehet vitatkozni, gyűlöletet nem lehet érvekkel eloszlatni.
Érdemes megnézni az alkotást, annak is, akit nem befolyásol mindennapjaiban a politika, és annak is, aki elkötelezett híve valamelyik pártnak, és indulatból utasítja el az egyéb nézetek képviselőit. Habár senki sem szeret olyan tükörbe nézni, amely torzítatlanul mutatja meg igazi valónkat.
