A grófnő
Ne bántsuk majd Julie Delpy francia színésznő-rendezőnő Báthory Erzsébetről készült moziját! A művésznő legalább vette a fáradságot és megcsinálta. Kihasználta a közönség fantáziáját abszolút izgató magyar későközépkori történetet (na meg Jakubisko szlovák sztárrendező párhuzamosan készült, ám botrányokkal övezett közép-európai produkciójának csődjét) - és elmesélte a saját verzióját Nádasdy Ferenc feleségének hírhedt alakjáról. (Bár Hódi Jenő rendezésében 2007-ben készült egy idehaza csak dvd-n forgalmazott művészies horror feldolgozás, azért a hazai közönségfilm adós a sztori - és annyi más erre alkalmas történelmi témánk - vászonra vitelével.)
Vágvölgyi András
A nő vámpírtól a bécsi udvar áldozatáig
Ami persze megint, immáron sokadszor nem a történelmileg hiteles sztori. Hiszen az értelmezések skálája a borzalmas kéjgyilkosságokat elkövető női vámpír figurájától a mellőzöttségbe belezavarodott hitvesen és az érzékei által vezérelt öntudatos nő motívumán át a bécsi udvar vagyonszerző ármányának koncepciós eljárással elintézett áldozata státuszáig terjed. (Bővebb felvilágosításért a Wikipédia megfelelő címszavához tessék fordulni!)
Báthory Erzsébet, a feminista ikon
Julie Delpy nem hazudtolta meg a szerepei által is formált öntudatos és intelligens, feminista hangvételű önmagát. Filmjében nem annyira a máig tisztázatlan hátterű csejtei gyilkosságsorozat kapta a hangsúlyt, hanem a törökkel háborúzó férje által elhanyagolt autonóm nő összetett alakja. S benne inkább melodramatikus, mintsem erotikus thrillerre alkalmas hangsúlyok: a belső kísértéseivel, az öregedéssel, no meg a fiatal szeretője apjával (akinek történelmi alakja éppen a nyomozással megbízott Thurzó György nádor) folytatott magányos küzdelem. Báthory Erzsébet megformálója a forgatókönyvet és a filmzenét is jegyző rendezőnő, a szeretőt a legutóbb a Becstelen brigantyk náci mesterlövészét alakító Daniel Brühl, apját pedig a nagyszerű William Hurt alakítja.
Utolsó jelentés Annáról
Ha már öntudatos, erős és bátor nő kell a gyöngyvászonra, akkor a XX. századi magyar történelemben vélhetőleg keresve sem lehet alkalmasabb személyiséget találni erre, mint Kéthly Anna. Akiről a női sorsok művészi tolmácsolója, Mészáros Márta forgatott fiktív elemekkel átszőtt életrajzi filmet. A Nagy Imre kormányában államminiszteri posztot betöltő, majd belgiumi emigrációba vonult és ott 1976-ban elhunyt szociáldemokrata politikusnő igazi etalonja az elvhűségnek és a politikában sajnos oly’ ritka női józanságnak. Ő volt az, akiről már a Horthy-korszak szélsőjobbos és fajvédő hisztériáját nyíltan bíráló ellenzékijeként is széles körben terjedt a mondás: egyetlen igazi férfi van a magyar parlamentben - az is egy nő.
Tartás-próba
A film igazi női szemléletű alkotásként az emigrációban élő politikus egész személyiségét vizsgálja egy sajátos, a valós történeti motívumokat nem nélkülöző, de kitalált keretjátékban. Amelyben egy feltörekvő és lelkes, fiatal irodalmár (alakítója a Szombathelyről elszármazott és híressé vált F ekete Ernő/Tibor) vállalja a titkosszolgálat megbízását, hogy csábítsa haza az asszonyt, ezzel is legitimálva az aranykorát élő Kádár-rezsimet. A besúgó és Kéthly között erotikus vonzalmat sem nélkülöző igazi feszültség alakul ki, amely felszakítja a múlt sebeit, és amelyben megméretnek a hitek és meggyőződések. Kéthly megformálója a vásznon régen látott Eszenyi Enikő. Mellette olyan nagyszerű színészek bukkannak fel mellékszerepekben, mint Hámori Gabriella, Kováts Adél, Czinkóczi Zsuzsa, Básti Juli, Cserhalmi György, Gáspár Tibor és Seress Zoltán.
A zóna
Ez az zóna nem a katasztrófafilmek vagy a sci-fik szigorúan őrzött és titokzatos színhelye, sem pedig Tarkovszkij legendás Stalker-ének transzcendens övezete! Rodrigo Plá filmjének elzárt területe a nyüzsgő főváros, Mexico City elit negyedében van - egy amolyan falakkal körbevett és fegyveresekkel őrzött negatív gettó. A jólét és a hatalom nyíltan provokatív szimbóluma egy éles társadalmi különbségektől és tömeges nyomortól még jócskán szenvedő, latinos kultúrájú ország szívében. A lehető legalkalmasabb motívum egy példázatos társadalmi drámához. És az elsőfilmes alkotó bátran él is a történetben benne foglalt nyílt morális és rendszerkritikai lehetőséggel.
Hajtóvadászat szegényekre
Amikor egy nap a vihar miatt hirdetőoszlop dől a zóna falára és a kerítés áram nélkül marad, három nélkülöző fiatal fiú bejut a terültre és zsákmány reményében portyára indul. Csak egyetlen dolgot hagynak számításon kívül - a zónalakók elszántságát, amivel kiváltságaikat és pozíciójukat védelmezik. A betolakodók elleni kegyetlen hajtóvadászatnak nem sokára áldozatul esik mindkét oldalon több ember is, mígnem a fiúk közül egynek sikerül elrejtőznie. Vajon mekkora esélye van túlélni az egyáltalán nem elvontan osztályharcos kalandot?
A debütáló alkotás 2007-ben Velencében a zsűri, Torontóban a kritikusok díját kapta következetességéért. Alkotója az utóbbi évtized színvonalas mexikói filmes nemzedékének ( Alejandro Gonzales Innaritu és Alfonso Cuaron rendezők, a forgatókönyvíró Guillermo Arriaga és a színész Gabriel Garcia Bernal) méltó utánpótlása lehet, miközben filmje igazi párdarabja a kegyetlen pontosságú Isten városa című brazil drámának is.
