Most nem a magyar politikai életről keseregnék - bár nem áll a téma annyira távol, mint más országban -, de becsületes fradista arcán ég a bőr, ha látta a horvát Rijeka elleni meccset.
Persze, kikaptunk, de az eredmény akár kedvező is lehet, hisz egy gólos hátrányt nem lehetetlen hazai pályán behozni. De a tények mögött rettenetes valóság lappang.
Ha megkérdezek egy ötévest, a focit mire játsszák, rávágja büszkén: gólra. Hogy lehet gólt rúgni? - lenne a másik, sarokba szorító kérdésem. Ha értelmes a kölök, idővel rávágja, hogy be kell rúgni a labdát a kapuba. Ennyi tudással már mesternek szólítanám a gyereket, ahogy a jobb edzőknél szokás.
A Thomas Droll vezette Fradiban nem volt egyetlen fiatalember sem, aki ezt a mozdulatot megtette volna. Mondhatjuk, hogy szinte hihetetlen, hogy tíz emberből nem volt senki, aki megpróbálta volna a labdát a hálóba passzolni, lőni 90 perc alatt. De a modern fociban már mindent kamera rögzít, így képes dokumentummal igazolható, hogy ezt egyetlen zöld-fehér (mostanában fekete mezű?!) játékos sem próbálta meg. Még jó, hogy a horvátok 12 szögletével szemben legalább egyet mi is rúgtunk, így legalább erre a titokzatos modus vivendire nem kell keresni magyarázatot keresni.
Valószínűen úgy lehet ez, mint állandóan rinyáló fiatal barátaimnál, akik képtelenek nőt felszedni, igaz, meg se próbálják. Erről is a nők tehetnek. Analógiásan, a rijekai kapu mindennek az oka, mindig máshol volt, mint ahova a labda szállt. Bocs, nem jó a példám, mert a kapu maradt középen, és nem szállt felé egyetlen nyomorult labda sem.
Koplárovics Béla neve azért maradt fenn a Zalában, mert egyszer hatalmas gólt lőtt a Machester Unitednek. Koplárovics Béla csereként lépett a pályára, és volt annyira bamba hős, hogy megpróbálta azt, amiért pályára lépett. Az istenek jókedvükben voltak, Bélát megjutalmazták az akarása miatt, hatalmas gólt lőtt.
Majdnem akkorát, amit Gera Zoltán rúgott a Liverpoolnak. Ez csak azért jutott eszembe, mert ezen a meccsen nem játszott Gera, holott Leonardo elcsapásával nem maradt olyan játékos, aki érti és játssza is a focit a Fradiban. Viszont jó volt látni kiöregedett német labdarúgót (Lauth) látni, milyen jó kondiban kocog a labda után. (Csak sajnálhatjuk, hogy soha nem érte utol.)
A meccs ennek ellenére sok furcsaságra adott választ. Miért is olyan jók a magyar kapusok, messze meghaladva a mezőnyjátékosokat?! Dibusz Dénes - akit Kubatov azonnal megszerzett a szétvert Pécsből - most is kivédte a horvátok szemét. Magyar kapus úgy nő fel, hogy az átlaghoz képest tízszer sűrűbben éri stressz, vagyis a geci ellenfél kapura lő. Szokva van a játék lényegéhez a portás, kár, hogy jelenleg nem engedélyezik a magyaroknak, hogy minden poszton kapus szerepelhessen, illetve, hogy a mezőnyjátékosok is használhassák a kezüket.
Amíg nem lesz ilyen irányú szabálymódosítás, attól félek, hiába építette fel nekünk Orbán a szép stadionokat, hiába nyúltak le mindenféle közpénzt a Felcsúti Családban, hiába foglalkozik kommunikációs tanácsadó a szövetségi kapitánnyal, a csatákat sorban elveszítjük. Érdekes kérdés, hogy lehet-e úgy háborút nyerni, hogy közben az összes csatát elveszítjük? A magyar fociban semmi sem lehetetlen.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
