Mielőtt belemelegednék, hadd szögezzem le, az agylágyulás nem most kezdődött: a MAHASZ nevű elavult képződményt már elég régóta nem lehet komolyan venni. Mi sem igazolja ezt jobban az évente megrendezett Fonogram díjátadónál, ami ahelyett, hogy az újszerű hangoknak nyitna kapukat (mert van ám belőlük bőven, más kérdés, hogy ezek a tehetségek akarnának-e bármit kezdeni ezzel a szakadt renoméjú szervezettel), túlnyomórészt a popzene őstörténeti korszakaiból rajtunk ragadt, vagy olyan mai előadókat aggat a nyakunkba, akikre öt év múlva már emlékezni sem fogunk. Ja, meg a Hooliganst.
A hanglemezkiadói szövetség súlytalanságára az tette fel az udvari bolondi koronát, hogy pár éve cégérükké (sajtófőnökké) tették meg Jeszenszky "A Lopás Ellen Vagyok, De Én Magam Lophatok" Zsoltot, aki azóta szócsőként képviseli ezt az őstulkot - na meg a saját kis pitvarát, a DJ Szövetséget is. Szócsövi minőségében pedig azóta számtalanszor örvendeztette meg a magyar sajtót és blogoszférát, és írta ki magát egyúttal a hiteles közéleti személyiségek közül.
Ő volt ugye az, aki a leghangosabban hangoztatta a sült böszmeséget, miszerint a lemezlovasság szakma, ezért az akkreditált képzések között a helye (amikor pedig a Konzervatórium blog rákérdezett ennek az egésznek a tudományos megalapozottságára és számonkérhetőségére, csak személyeskedést kiáltva hebegett), majd amikor ez nem jött össze, emelte a tétet, és kitalálta, hogy akkor majd a jogdíjak beszedése a diszkósoktól lesz az ő útja, amivel új feszültséget vizet önt a magyar szórakoztatóiparba.
Kár, hogy ezzel a körültekintés nélküli ökörséggel pont a feje tetejére állított mindent. Az lett a "jó DJ", aki befizette a kilencvenezer forintos éves jogdíj-átalányt (és ezután akár orrvérzésig játszhatta az illegálisan lekalózkodott zenéket is), az meg a "rossz DJ", aki zenéit törvényes úton, az internet csodálatos intézményén keresztül vásárolta, csak éppen nem sétált be időben a budapesti irodába matricáért. Teljesen életszerűtlen elvárás volt ez: ma már nem ritka, hogy a DJ este kilenc órakor a Beatport.com-ról pénzért megvesz egy zenét, hogy két óra múlva már lejátszhassa a helyi klubban.
Egyenes beszéd nem kell, csak razzia legyen
Jeszenszky Zsoltnak ez persze ismeretlen jelenség. Mint ahogy arra sem képes választ adni, hogy az átalánydíjakból miképp folyósítanak pénzösszeget mondjuk egy apró venezuelai kiadó művészének, akitől az átalánydíjat befizető DJ előszeretettel játszik le számokat. Helyette megy a beszedett lé Bródy Jánosnak. Tényleg korrekt. De hát ez nem is fontos, ugye: a fontos az, hogy híveket szerezzen magának a jogvédő keresztes háború, vagyis minél több razziával ijesszenek rá a DJ-pultba állókra. Rettenet legyen és egyenruha. Mint két éve a VOLT Fesztiválon, ahol még a - zenei alázatáról és bakelitgyűjtő hajlamáról ismert - brit DJ Yodát is megtalálták maguknak a hatóságok.
Csak éppen a rettenet és az egyenruhák hatására - főleg, ha ez a kettő a kultúra közegében jelenik meg, ráadásul korlátozó szándékkal, lámpafelkapcsolással, szúrkálós szemekkel - nem éppen a legjobb emlékek törnek a felszínre az emberekből. Meg hát az is mindegy, úgy tűnik, ha lefoglalnak egy laptopot, amin esetleg a DJ a hétköznapok dzsuvájában is keresi a kenyerét, vagy a szakdolgozatát írja. Mindegy, ha sérül a munkához való jog, csak razzia legyen. Látványos.
Hát ezt díjazta most a Fonogram. Az erődemonstrációt, a csörtét. Hátha páran meggondolják magukat, és átállnak oda, ahova minden DJ önjelölt elnöke úgy véli, hogy az a jó oldal. Az évi kilencvenezres védelmi pénz.
...a legális zenefelhasználás érdekében kifejtett munkáért külön köszönetet - és egy Fonogram díjat - kapott a NAV bevetési részlege
- olvashatjuk a Jeszenszky Zsolt nevével szignózott sajtóközleményben.Úgyhogy valaki a szűk környezetéből most már igazán szólhatna neki, hogy itt az ideje egy privát razziának. Amolyan fehérköpenyesnek. Nem kell félni, nem fog fájni, Zsolti, de legalább papírod is lesz arról, amit már mindenki tud.
