Legyen tele bármennyi csapnivaló kifőzdével és turistalehúzó étteremmel, azért jó tudni, hogy Budapest evés szempontjából bőségesen tud felmutatni olyan, európai mércével is pazar alternatívákat, amikbe a következő alkalommal széles mosollyal kísérjük majd be a barátainkat, nehogy ők is kimaradjanak a jóból. Ezeket felfedezni viszont semmiképpen sem a könnyebb út, olykor hetek, hónapok kellenek ahhoz, hogy belefussunk valamelyikbe - mi azonban most megspóroljuk ezt az idők olvasóinknak, és ezüsttálcán nyújtunk át néhány ajánlatot. Előrebocsátjuk: az összes helyet mi magunk teszteltük. És árakat is mondunk!
Fiatalos, üde levesbár a Vámház körúton
Félúton a Kálvin téri metróállomás és a Szabadság híd elegáns zöld sziluettje között találjuk az egyik legvidámabb hangulatú kajáldát, a LEVES. nevűt, ahol a folyton mosolygó, huszonéves üzemeltetők gondoskodnak a felhőtlen hangulatról. Ez a főváros első levesbárja, ami alatt azt kell értenünk, hogy papírpohárba kapjuk a jobbnál-jobb ízkombinációkat, mondjuk almás zellerkrémlevest vagy olasz csirkeragulevest, plusz kérhetünk szendvicset is, abból is csak jóféléket találunk, a kettőt együtt 990 forintért kínálják.
"Eat or we both starve", azaz egyél, vagy mindketten éhezni fogunk - olvasható a felirat az aprócska (szobányi?) hely előtt, ami egyébként nem beülős, hanem kint állós, vagyis jó időben az utcán könyökölve tudhatjuk le könnyű ebédünket (mert bármennyire is szokatlanul hangzik, ennyivel simán jól lehet lakni). Főleg ragyogó tekintetű egyetemisták látogatják a helyet, de mi kortól függetlenül ajánljuk.
Hogy mit? Harcsagyrost? A Halkakas halbisztróból!
Ha már itt vagyunk a környéken, ne is menjünk messzebb, mert a közeli Veres Pálné utcának egyik sarkán találjuk a Halkakast. Akik csinálják, nem rejtik véka alá, hogy elegük van a zsírban tocsogó, agyonpaprikázott és túlárazott hazai vendéglátós halfogásokból, ehelyett inkább újragondolják, mi mindent lehet kihozni a - nem tengerből, hanem magyar tavakból fogott - pikkelyesekből. Az irány mindenképpen jó, hiszen bármennyire is tekintjük magunkat halas nemzetnek, ez a tudomány nagyjából megáll a karácsonyi pontynál meg az ilyen-olyan családi ünnepségeken, érettségi banketten letolt halászlével, pedig a világ halainak tíz százalékát megevő japánok sem véletlenül élnek a legtovább a világon. A hal: fél egészség!
Az a cél, miszerint a halakból egészségesen elkészítve is lehet pompás kreációkat faragni, jelentjük, megvalósult: mi a speciális harcsagyros-tálra neveztünk be, ami 1300 forintba kerül, cserébe viszont olyan, amilyet még senki nem evett. De van itt még pisztrángsaláta és harcsa-curry pástétom bagetten, plusz olyan hibátlan házi szörpök, amikben csak úgy buzognak a gyümölcsrostok.
Kisparázs, egy talpalatnyi Thaiföld a vigalmi negyedben
Beljebb haladva a belvárosba, az Astorián túl, a vigalmi negyed szívcsakráját jelentő Kazinczy utcában találjuk a Kisparázs Thai Leves és Wokbárt, ami, igen, éppen annyi örömteli élménnyel kecsegtet, mint amennyit a neve sejtet: pikáns levesek, curryben ázó csirkemellek, jázmin rizs és fafülgomba, igazi kis oázis. Ráadásul úgy van kialakítva, hogy átkémlelhetünk a konyhába is, és láthatjuk, ahogy méteres fellobbanó lángok alatt, frissiben készülnek az ételek, ugyanúgy, ahogy Bangkokban. És nem ám mirelitből!
Az egyik legnagyszerűbb választás itt a sukee (szuki!) nevű üvegtésztaleves csiliszósszal, tojással és csirkehússal, ez 950 forintba kerül, és ha még csak most kerülgetjük a thaiföldi gasztronómiát, akkor szerintünk indításnak tökéletes. Aki a magyar ételek között már eleve szereti a csípőset, az itt különösen megtalálhatja a számítását, csak az új, egzotikus ízekkel kell megbarátkoznia (de az kellő nyitottság esetén gyorsan megy).
A séfek, akik megunták a rohadék vendéglátózást
Megint nem megyünk messze, hiszen az előbbi étteremmel kapásból szemben találjuk a Bors Gasztrobárt, aminek már a sztorija is szívhezszóló: profi szakácsok hozták tető alá, akiknek herótjuk lett a beleszarós, könyöklős, szemétkedős magyar vendéglátóiparból, és saját talpukra állva, cirka húsz négyzetméterre összesűrítettek egy sikerre ítélt vállalkozást.
Már az elnevezések magukért beszélnek: a(z itt is elegáns papírpohárban adott) levesek között láttunk már - mert mindig változik egyébként az étlap - vaníliás körtelevest, andalúz gazpachót, kókuszos-csilis édesburgonyalevest, a bagettek között "braindead" (agyhalott) néven kínált velős-jalapenopaprikás csodát, kellemes húsvéti ünnepeket nevű sonkás-mustáros-tojásos kreációt, de kóstoltunk elképesztő korianderes meggyszörpöt is. Ami bónuszként csapódik még a nyájas vendég orra elé: az a királyi adag nyitottság és kedvesség, amivel a séf urak várják őt, és ez nagy szó, mert ha valaki azonnal ismerősnek érzi magát egy ismeretlen helyen, az többet ér bármilyen hangzatos névnél - bár itt a hangzatos nevek is egytől-egyig igazak. (Ja, leves-bagett kombó 990 forint. A hülyének is..!)
Cserpes Tejivó, gyerekkorunk vágyálma
Amit a csornai tejporüzem egykori alkalmazottjából lett családi vállalkozó, Cserpes István művelt, az maga a hungarian dream: a kezdeti csődközelből állított talpra egy olyan céget, ami mára nem csak az ország talán legfaszább tejét állítja elő (a tejszínsziklákkal úszó, krémes-finom műremek szerencsére egyre több kisboltban kapható, nagy áruházláncokban ne keressük), de már megnyitotta első hivatalos tejivóját is Budapesten, a Deák tér mellett.
Amit itt kap az ember, azt nem teszi zsebre, hanem azonnal szájba. Sőt, meggondolatlanul habzsolja befelé, aztán már csak akkor kap észbe, hogy hiszen már régen nem gyerek, amikor a tükörbe nézve egy dús tejbajusszal találkozik. Ritka kitűnő tejet és abból készült kakaót, turmixokat ihatunk itt - amik egyébként szigorúan mentesek mindennemű tartósítószertől, színezéktől, aromától és állományjavítótól -, plusz szintén helyben készített péksütiket, meg mangalicás szendvicset, amit mi külön ajánlunk. 3 deci tej 130 forint, kakaós csiga habos kakaóval 390 forint - mind megéri. Nem csoda, hogy odavannak érte az emberek, és hogy hamarosan megnyílik a második fővárosi tejivójuk is.
Ha Ön is ismer kiváló étkezőhelyeket Budán vagy Pesten, ne habozzon megírni azt a hozzászólások szekcióban, egy kicsivel lejjebb, ott, igen. Köszönjük!
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
