Nem, nem loptam szalámit (kolbászt), nem rontottam meg kiskorúakat, sőt, még adót sem csaltam. A bűn valódi oka mindig a mulasztás. Most is így van, elfelejtettem megköszönni Viktornak azt a szép stadiont, amit a debrecenieknek, így az országnak is adott. Köszönöm, bár ez kevés.
Pedig helyesebb lett volna, ha hálámat már akkor kifejezem, amikor a kertje végébe felállított Pancho Stadiont megnyitották. Ritkán lehet látni ilyen szép, négyezer fős stadiont háromezer fős településen, aminek stílusában a nemzeti jelleg (Makovecz-féle hagymarétegek) keveredik a nép szimbolikus alakjával, Pancho Sanzával.
Aztán rájöttem, hogy Sancho Panzával keverem, de az vesse rám az első követ, aki meg tudja mondani, miképpen lett Öcsi bácsiból Pancho Aréna, ha ekkora magyarok vagyunk?
Vagyis, minél később szólalok meg ez ügyben, annál nagyobb lesz a mulasztásom, aminek végén már ott bugyog a pokol. Nemsokára a saját csapatom (Fradi) is otthont kap a magyar labdarúgók apukájától, és hogy el ne feledkezzek az olvasóról, Szombathely is remélhet magának szépet, modernet, amiben a fűtött gyepszőnyeg az alapszéria tartozéka.
Téli gumival, utánpótlással kicsit drágább, de a hülyének is (csak) megéri. Akármi is történik a magyar gazdaságban, ezeket a közösségi otthonokat már nem lehet tőlünk elvenni, hiába akarja felfuttatni a lucernaexportot Gyurcsány és bandája, ha bármikor is ebben az évszázadban hatalomra jut.
Tudom, sokan vannak idegen szívűek a CÖF-ön kívül, akik demagóg módon a stadionok helyett kórházakat építettek volna, de mondjuk ki, tökös székelyesen: az egészségügy egy szomorú dolog, sokkal többen halnak meg ott, mint egy stadionban. Nekünk meg vidámságra és győzelemre van szükségünk, ha már a rádiókabarét lenyúlták a magyarországi zsidók.
És van annyi fantáziám, tudok akkorát álmodni, hogy elképzeljem, ezekben a hazai építőipart támogató létesítményekbe idővel világszínvonalú focicsapat is kerül. Tíz vagy húsz év múlva, amely történelmi mértékben nem is olyan sok. Hetvennégy évesen is könny fog szökni szemembe, amikor Bence elfut a szélen, hogy beadja felhőfejesre Bencének, és hiába nyújtózkodik majd a Népstadionban a brazil kapus, a végén majd csak kapirgál a háló sarkában.
Na, jó, csak akkor, ha majd újra lesz hazai utánpótlás-nevelés, amely nem adja el tehetségeit idejekorán a Barcának, vagy a Reálnak. (Hülye vagy Bakács, még jó, hogy nem rohadnak itthon, elfelejtetted mikor lett az FTC-ből a ferencvárosi tolvajok klubja? Mikor számolták fel a legnagyobb hazai utánpótlásbázist?! Oké, ma már megszokott, hogy egy Holman fecske nem csinál nyarat, de sajnos, más, afrikai fecske sem.)
Különben is, nem kell addig várni, mindig meghívhatunk valamiféle sztárcsapatot Puskás Öcsi, bocs, Pancho emlékére, mert a honvédos, bocs, reálos magyart soha nem fogják elfelejteni azok, akik tőlünk tanulták a hulló falevelet, meg a csukafejest. Sőt, ha merünk még nagyobbat álmodni, akkor majd Európa bajnokságot is rendezhetünk végre itthon.
Igaz, akkor majd ezeknél nagyobbat kell építeni Budapesten, Debrencenben, Felcsúton, Fehérváron, Szombathelyen, mert még így is kicsik. De a magyar minden évben jobban teljesít, így a focink is kijut abból a gödörből, amibe a finnek, meg a gibraltáriak löktek minket.
Én hiszek Pintér Attilának, mert valaha fradista volt, és nála keményebben senki nem tud nyilatkozni meccs előtt, hogy győzni fogunk. Az idő nekünk dolgozik. Akinek meg erről is Stadler jut eszébe, az kommunista. Akiknek szintén építenek majd egy stadiont, őrséggel.
