Őt tartották a Kádár-rendszer biztonsági szelepének, keményen bírálta a rendszert és annak vezetőit, sokszor a nézői is megijedtek egy-egy poénja után. A legendák szerint többször is hívatták be pártközpontokba, de a pártvezetők rájöttek, hogy jobb, ha az emberek nevetve vezetik le indulataikat, így békén hagyták.
Hofi Géza halálának évfordulójáról Feiszt György emlékezett meg Facebook-posztjában:
1968 szilveszterén, amikor a TV műsor kabaréjában a Táncdalfesztivál paródián az egész ország röhögött, egy ígéretes karrier vette kezdetét.
A kőbányai születésű Hoffmann Géza művésznevét Szendrő Józseftől, a debreceni Csokonai Színház igazgatójától kapta. Hofi a cívis városban mellék-, és, beugró szerepeket játszott, de igazán a paródiát érezte magáénak.
1970-ben került Budapestre, amikor Komlós János a Mikroszkóp Színpadhoz szerződtette. Aktuálpolitikai paródiáival gyorsan a közönség kedvencévé vált. 1970-ben, már Kádárt parodizálja, lemezeket jelentetett meg és a szilveszteri műsorok állandó sztárja lett.
1983-tól a Madách Kamara színpadán minden este telt ház előtt ment élő műsora. A kétszeres Jászai Mari-díjas, Érdemes-, és sokszoros Nívódíjas Kiváló művész, 1998-ban Kossuth-díjat kapott. A „Hoféliá”-t több mint ötszázszor játszotta, az „Élelem bére” című műsora 1500 estén át volt színpadon.
A magyar humorista zseni előadásaival tökéletes képet adott a magyar társadalom és a magukat elitnek tartók viselkedéséről, szellemi állapotáról tükröt mutatva a „késő kádári kor” magyar társadalmának helyzetéről.
Paródiáival nemcsak mosolyt fakasztott hallgatói arcára, hanem a kőkemény valósággal szembesítette is őket. Kimondta azt amit az emberek tudtak, éreztek ugyanakkor hallani szerettek. Hofi 65 éves korában, 2002. április 10-én szívrohamban hunyt el.