Frissítés 2013.01.18.
A tegnapihoz képest sokat romlott a helyzet. Péntek reggelre több út is járhatatlanná vált 
Hó és vihar - elzárva Vasban 2013. January 18. 08:18 . Videónk és fotóink január 17-én, csütörtökön készültek.
Aki tegnap nem mozdult ki Szombathelyről, annak fogalma sem lehet arról, mi várta a járművezetőket a letakarított városi utakon túl. Mert azt meg kell hagyni, reggel 8:30-kor a város főbb útjai kitűnően járhatók voltak. (A kisebb mellékutakról meg idővel majd elolvad a jégborda.) Olvasóink már tudhatják, hogy nem nézzük ölbe tett kézzel a tomboló elemeket, így ezúttal is autóba vágtuk magunkat, három órás kalandozásunkat pedig negyed órába sűrítettük. Sokan kérdezték, hogy katasztrofálisak-e az utak, ítéletidő tombol-e odakint? Nos a válaszunk: nem és nem. Egyszerűen tél van. De néhány tanulságot azért levontunk.
Egy kis mankó, mikor mit lát az Olvasó: Szombathelyről indul a filmünk és 1:45-nél érünk Jákra. Onnan Balogunyomon (2:57) át visszatértünk a vasi megyeszékhelyre (3:50) a 86-oson. Ausztria felé vettük az irányt és a 89-esen (5:10) végigrobogva átléptük a határt (6:15), csomagtartónkban a hólánccal. 6:39-nél fordulunk le a főútról, 6:59-nél pedig már Rohonc (Rechnitz) településre érünk. 7:35-öt mutat a számláló, amikor visszaérünk magyar területre és Bozsok (7:35), majd Kőszegszerdahely (8:14) után bajbajutottakat szedünk fel és visszamegyünk velük Cákra (9:32). 10:43-nál érünk be az ország ékszerdobozába, Kőszegre, 13:07-nél pedig már Lukácsházán repesztünk, végül 15:00-nál visszaérünk Szombathelyre.
Olvasónknak nem kell tartania attól, hogy a monitora rázkódik a jégbordákon, mi viszont annál többet zötykölődtünk. Az alábbiakban képekkel mondjuk el, milyen tapasztalatokat szereztünk. Kiderült, hogy Ausztriában sincs hólapátból a kerítés, de a sógorok bizony tudnak valamit, mert a hóátfúvásos területeken sem futottunk jégre, jégbordára. Talán mert nem hagyták, hogy az autók rátapossák az úttestre a havat? Bemelegítésként egy egyszerű kérdés...
Hol vannak a kiba*ott prizmák?
Előbb egy hosszú és ízes káromkodást hallhattunk, amit idegen nyelvre képtelenség lefordítani, mivel szerepelt benne különböző rokonsági fokú ember, állat, hótoló, vállalatcsoport és még lábbeli is és a fordítás nehézségét az adja, hogy a felsoroltak mind nemi kapcsolatot létesítettek a Mindenhatóval. A folytatás azonban már nem bonyolult: "Hol vannak a kib*ott prizmák? Egy sincs! Honnan a f*-ból tudja itt bárki, merre van az út, ha nem idevalósi? Kivágták a fákat, bokrokat, a hó belepte az árkot, hát ***" - és ismét kiderült, kinek kivel kellene és mit csinálnia. No és kedves Olvasónk, rájött már, mi van az osztrákoknál, ami nálunk nincs? Hát pl. a magas, prizmás pálcák, amik hófúvásban és méteres hótakarónál is jól látszanak.
Az osztrákok egyik nagy titka, hogy nem csodálkoznak fél napig azon, hogy a lehulló hópihécskék nem olvadnak el azon nyomban az aszfalton, hanem már a megjósolt havazás előtt bevetésre készen várnak a különböző munkagépek. Az azonnali hóeltakarításnak és jégoldásnak köszönhetően nem alakulnak ki alattomos jégbordák, így még hóátfúvás esetén is sokkal biztonságosabban lehet autózni a szomszédban.
Hótúra nyugatra
Az idei első nagy közúti hómustránkat Vas megye nyugati részére "szerveztük". A már említett jól járható szombathelyi utak után kissé nehezebb terep volt a Jákra vezető út, de a látvány megérte a lassabb haladást.
A templom közelében találtuk ezt a veteránt. Sajnos az egyik ablaka hiányzik, így az utastérben is félméteres a hó.
A 86-os főutat csütörtökön délelőtt meglepően zordnak találtuk, jégbordákkal, alvázig érő hószigetekkel. Beálltunk a sorba és 50-es tempóban csorogtunk Szombathelyig.
Az osztrák határra vezető 89-es főút alapból engedékeny az autósokkal, hosszan lehet rajta százzal repeszteni. De nem most.
Ausztriában az Oberwartra vezető főút úgy nézett ki, mint nálunk a legtisztábbra tolt szombathelyi utca. Ebben nem találtunk kihívást, le is tértünk róla.
Egy alsóbbrendű úton készült a következő képünk. Hó itt is van az úton, de a már említett prizmák ilyenkor is precízen segítenek az autósnak abban, hogy tudja, merre kell mennie.
Vissza Magyarországra
Bozsoktól Cákig sok hólapátoló embert láttunk és az úton is lehetett haladni. Lassan, de lehetett. Cák után viszont többször gondban voltunk a hóátfúvások miatt, az utat ugyanis csak sejteni lehetett, ráadásul autónk egyik visszajelzője folyamatosan zűrös tapadással riogatott minket. Nem alaptalanul, ugyanis tükörjégen haladtunk. Az út széli nyomokból ítélve ezen a napon páran megismerkedtek az árkokkal. Előttünk nem sokkal is balesetet szenvedett egy autó, amin ráadásul hólánc is volt.
Kőszeg környékén is akadt dolguk a tűzoltóknak. Az árokba csúszott buszhoz nem mentünk el, de a kőszegi tűzoltóknak hála, meg tudjuk mutatni.
Az elmúlt napokban lényegesen kevesebben sérültek meg közlekedési balesetben, mint a hó nélküli hétköznapokon. A télies időjárás miatt lelassult a forgalom is. A rendőröknek most nincs sok dolguk gyorshajtókkal.
Talán említettük már korábbi cikkünkben, hogy az autósoknak pár perccel többet kell szánniuk autójuk menetkésszé varázsolására. Kőszegen biztosan...
Ez pedig itt egy egyirányú utca, amit meg sem próbáltak felszabadítani a hó alól. A sétálókat megkérdeztük, mit gondolnak a sok hóról? Azt mondták, örülnek neki és akár a duplája is hullhatna a mostani mennyiségnek. Mosolyogtak és belegázoltak a ropogós hóba.
Sok helyen láttunk rejtélyes táblákat, amiknél nekünk kellett kisakkozni, mit takarhat a hólepel.
Hazafelé még megálltunk egy pillanatra Lukácsházán Sarlósék portája előtt, ahol egy hölgy lapátolta serényen a havat. A ház köré méteresnél magasabb hótorlaszt emelt a szél.
Levezetésképp még megnéztünk egy Vép és Szombathely közötti "félrelépést". Ezúttal egy tartálykocsi volt az áldozat és érdekes módon itt sem volt prizma az út szélén. Aki szeretné rombolni a dobhártyáját, most erősítse fel a hangfalait, viharos aláfestő hangok következnek.
