Rájár a rúd a horgászokra: ettől az évtől kezdve voltaképpen nem is pecázni, hanem adminisztrálni járnak a vízpartokra. A rekreációnak, a nyugodt, szemlélődő időtöltésnek lőttek, a kényszerű és ostoba papírmunka tönkretesz mindent. A horgászoknak eddig is akadt ugyan némi könyvelnivalójuk, de csak akkor, ha véletlenül halat találtak fogni. Ezekben az örömteli esetekben annyi volt a dolguk, hogy az úgynevezett fogási naplóba bejegyezték a zsákmányolt hal faját, súlyát, valamint a fogás helyszínét és időpontját.
Az idei évtől kezdve azonban - a Vidékfejlesztési Minisztérium, tehát az állam jóvoltából - alaposan megváltozott a helyzet. Az illetékesek állami - még jó, hogy nem nemzeti - dokumentummá léptették elő a fogási naplót, egyúttal olyan adminisztratív kötelezettségeket róttak a horgászokra, hogy szegények azóta is attól koldulnak.
Most már nem úgy van ám, hogy a horgász csak úgy megjelenik a vízparton, aztán cókmókja aprólékos összeállítása után beveti a készséget, majd kis székében kényelmesen elhelyezkedve nekilát kedvenc időtöltésének. Nem. Az új regula szerint a horgásznak - miután a vízparton lehántotta magáról rengeteg málháját - azonnal elő kell keresnie a zsebéből a fogási naplóját.
Amint ezzel megvan, nyomban fel kell lapoznia a könyvecske naptáras mellékletét, s egy x-betűvel meg kell jelölnie az aznapi dátumot. Ha végzett, egy másik mellékletet kell elővennie, hogy oda meg annak a tónak, folyónak, pataknak a nevét, és úgynevezett víztérkódját írja be, amelynek a partján éppen tartózkodik. Ezután egy időre hagyhatja a papírozást, de ha valamilyen rejtélyes okból véletlenül halat fogna, újra előkotorhatja naplócskáját, hogy a zsákmány számtalan paraméterét megörökítse benne.
Morgó horgász
S a horgásznak a világért sem szabad elfelejtenie, hogy a pecázás időpontját, valamint a tó, folyó vagy patak víztérkódját akkor is rögzítenie kell a kiskönyvben, ha nem fogott egy dekagramm halat sem, mert ha nem így tesz, súlyos büntetés várhat rá. De vajon mivel magyarázzák az illetékesek az új szabályok bevezetését? Elsősorban azzal, hogy a különös rendelkezések hatékonyabbá teszik a halőrök munkáját - magyarán: a horgászok eztán kevesebbet tudnak lopni -, de a többletinformációk az úgynevezett vízhasznosítóknak is sokat segíthetnek.
A tisztességes horgászok viszont - s a többség ilyen - szinte kivétel nélkül azt mondják, hogy a szóban forgó előírások értelmetlenek, semmi szükség rájuk, csak arra jók, hogy megnehezítsék a szórakozásukat. Azt meg végképp nem értik, hogy miért kíváncsi az állam arra, hogy mely napokon nem horgásztak. A fogási napló beikszelt naptárából ugyanis ez is könnyedén kiolvasható. Persze a magyar horgász sem tehet mást, mint megmorogja, aztán - kénytelen-kelletlen - aláveti magát az állami akaratnak. Mert pecázni muszáj, legalábbis annak, aki még mindig megengedheti magának, aki képes kifizetni a felnőtteknek szóló éves engedély majdnem 40 ezer forintos árát.
