Amikor Selmeczi Gabriella linzerkarikákkal a kezében odalépett a Fidesz-székházat elfoglaló tüntetők elé, és kínálta az élelmiszeripari terméket úgy, mint egy kis hazait, már tudtam, hogy nincs semmi eredeti "kollégámban" (mindketten áruházi fosztogatók vagyunk). A tüntetők szeretetlakomára hívása azonban nem az ő szőke ötlete volt, hanem Beau Willimoné, aki tévésorozatok forgatókönyvét írja Amerikában, jelen esetben a House of Cardsnak.
Ha elfelejtjük a magyar televíziózás borzalmait (Haction újratöltve, Marslakók, Tűzvonalban), bátran állíthatjuk, hogy paradigmaváltás történik a televíziózás művészetében és történetében. Valószínűen ezért gondolt arra a Netflix nevű cég, hogy bedob százmillió dollárt egy olyan projektbe, amely nem a tévé elé akarja leültetni a nézőt, hanem a net elé.
Csak nem Felcsúton nyaralt gyerekkorában?
Ráadásul egy egész évadot egyszerre tálal, vagyis nincs feszültségteremtő szívás hétről-hétre, aki bírja és akarja, egy nap vagy éjszaka alatt magáévá teheti a politika csinálás mikéntjét. A Fidesznél gondolom kötelező volt az otthoni letöltés, mert ilyen szintű gátlástalanságra, amit ők produkálnak, csak a frakcióvezető-helyettest játszó Kevin Spacey képes ebben a sorozatban. Kétségtelenül a hátán és az arcán viszi a sorozatot, színészi játéka most is tökéletes, vagyis annyira undorítóan hataloméhes és könyörtelen, hogy gyanakodni kezdek, csak nem Felcsúton nyaralt gyerekkorában?
Mr. Underwood (őt játssza Spacey) és az amerikai Közgép története egy bosszú csavaros kivételezése. Bár Magyarországon egy miniszterelnök sohasem hazudik, az USA-ban előfordul ilyen az elnökkel, aki korábbi ígéretével szemben nem nevezi ki külügyminiszterének jó emberét. Ezért Underwood és érdekházasságban megizmosodott felesége (szerepében a bitangjó nő Robin Wright) mindent elkövetnek, hogy a háttérből bábuként mozgassák a Kongresszust és az egyszerű szavazókat.
Annyira szabad a sajtó, mint a Magyar Nemzet
Innentől már a politikai thriller műfajában mozgunk, és nem azért, mert maffiavezérből minisztert neveznek ki, hanem mert a politika a fehérgalléros bűnözés legtörvényesebb formája. A hatalomnak nem probléma tönkretenni emberi kapcsolatokat, karaktergyilkosságok révén öngyilkosságba hajszolni bárkit, fölöslegesen reményt kelteni reménytelen helyzetű emberek lelkében. És ehhez még a média centrális erőtérbe való szorítására sincs szükségük, sőt. A sajtó ott szabad, de körülbelül annyira, mint a Magyar Nemzet, amely titkosszolgálatok akaratának megfelelően közli leleplező anyagait. Ebben a sorozatban Mr. Lázár Mr. Underwood felhasznál egy karrierista médiamunkás lányt, hogy machiavellista politikáját az őt ellenőrző sajtón keresztül teljesítse ki.
A sorozat producere és az első két rész rendezője, David Fincher, vagyis a Hetedik, a Harcosok klubja, és a Zodiákus alkotója most is vigyázott arra, hogy ne untassa az ezerfejű cézárt, a nézőket. Ha valakinek elege van abból, hogy Magyarország jobban teljesít mindenkinél a világban, ha hányingert kap a kereszténynek és demokratának beállított politikusoktól, akkor feltétlenül ajánlom nekik a sorozatot. Igaz a mondás most is, mint a másnaposoknál: kutyaharapást szőrivel. Csak azt sajnálom, hogy a valóságban soha nincs olyan, mint ebben a filmben, amikor Spacey kifordulva a képből a nézőkhöz, hozzánk szól, és az igazat mondja.
Minden mutyi mögött ott az érthető emberi mozzanat, csak tehetség kell az őszinteséghez is.
