A ‘90-es éveket írtuk, kezdett színesedni a világ Magyarországon is. A boltok polcai a szürke egyhangúságból a szivárvány minden színében kezdtek virítani. Legalábbis mi így éltük meg, ott, a Derkovitson. Akkoriban szinte csak annyi élményünk volt a világról, amennyit a tévé és Szombathely adni tudott.
Eleinte még csak szülőkkel mehettünk arra, és hát ekkor meg is tapasztaltuk a sztereotip és gyűlölködő gondolkodás kifejeződését. Emlékszem, mindig meg akartam állni, hogy mit csinálnak a breakesek a Domus lépcsőin 
A szombathelyi Domus break-táncosai, akik nemcsak a múltat őrzik 2020. May 26. 19:19 . A zene egyszerűen beszippantotta az embert, és amit azok a srácok műveltek ott, az nettó boszorkányságnak tűnt.
Mert ha van műfaj, amelyik nagyon komoly mozgáskultúrával bír, sőt meg is követeli azt, az a hip-hop és a break. A rocky se rossz, de az nem jött szembe az utcán. A hozzánk hasonló kis proliknak ez lett a csúcs, de azt hiszem, mindig csak szerettünk volna úgy fejen pörögni, ahogy a breakesek, de az otthoni parkettás szoba hamar elvette a kedvünket a további kísérletezéstől.
A szülőktől se kaptunk túl sok támogatást az ügyben, mert vagy féltettek minket, vagy túlzottan előítéletesek, vagy hiszékenyek voltak. Mondjuk egyik szülő se engedi olyan közegbe a gyerekét, amelyikről az összes ismerőse, meg a lakótelepi szatyros nénik folyton azt mondják, hogy drogosok, akik bódultságukban álltak fejre.
De, azért voltak olyan repedések, amelyeken keresztül ki lehetett játszani a legnagyobb szülői szigort is, Animal Cannibals kazetták, meg az ezek tokjaiban tárolt, barátoktól, ismerősöktől kölcsönkapott minden más. A ‘90-es évek közepén már megtapasztalhattuk a külföldi jót is, emlékeink szerint akkor kerülhetett először NWA a füleinkbe.
Igaz, egy szót se értettünk, maximum a németre hasonlító szavak jelentését feltételezhettük, mert akkor a közoktatás hivatalos idegen nyelve még a német volt. Entschuldigung, ich verstehe nicht!
Aztán távolabb sodort az élet ettől az egésztől, de a nyomait mindig láttuk, egy ottfelejtett sapka a márványlépcsőn, a tagek a falakon, a graffitik és a matricák. Más lett az ízlés, de időről időre visszarántott valami. Vagy egy jó hazai, mint az Akkezdet Phiai, vagy valami külföldi cucc.
Bár csak ideiglenesen gravitáltunk vissza ebbe a miliőbe, azért a lelkünk mélyén nyomott hagyott, mint a festékszórók a telibefújt vonaton. Mert nem volt ez egy sikertelen korszak, hiszen 1999-ben a Suicidal Lifestyle & Elementary Force Szeged, Szombathely és Budapest válogatott csapata megnyerte a Battle of the Year versenyt 
A '90-es években a magyar breakesek meghódították Ausztriát - FRISSÍTVE 2024. August 11. 10:48 , így a városunk örökre beírta nevét a műfaj történelemkönyveibe.
Aztán sokáig semmi, csak csend. Az a világ, amiért gyermeki lelkesedéssel rajongtunk, már nem volt többé. Átalakult, megváltozott és már nem botlottunk bele az utcán, már nem azt láttuk, mint régen. Az is lehet, hogy szimplán csak felnőttünk.
A háttérbe szoruló underground pedig egy dolgot tehet csupán: utat tör magának és helyet követel a jelenben. Míg azt veszed észre, hogy egy esemény leírásában olyan dolgokat látsz, amit ebben a városban csak nagyon ritkán. Mintha valaki megnyomott volna egy gombot, amitől újraindul a gravitáció.
Alagútrendszer, Dj Rawmatik, Bankos Meg a Posse, Zsolaa, Dhok, KoolKasko, mozgás terén meg a Body Beat Crew. Hogy mi lesz a vége, azt egyelőre nehéz megmondani. Annyi biztos, hogy egy sokak által kedvelt műfaj újra éledezni látszik Szombathelyen. Az ilyen kis kezdeményezések teszik élhetőbbé a várost. Már csak ezért is várjuk a szeptember 20-át, hogy mehessünk a Végállomásba, de nem csak megidézni a múltat, hanem átélni az első találkozásaink egyikét a hip-hoppal.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
