Vannak olyan helyek az országban, amik valamilyen megmagyarázhatatlan módon hatalmába kerítik az embereket és Kissomlyó határozottan ezek közé tartozik.
A 84-es mellett elterülő, alig 200 lelket számláló kis falu ugyan nem sokban tér el a többitől. A kanyargó utcák csendjét néha mezőgazdasági gép töri meg, és egy öreg, ám még működő öntöttvas kerekes kút feszül délcegen a település közepén akár egy cégér, ilyet sem láthatunk már minden nap.
Ám amiért jöttünk, a falu lábánál álló Kis-Somlyó hegy, mely hangulatában és atmoszférájában is egyedülállónak mondható, ami hamar feledtetni tud velünk minden rosszat és jóleső nyugalomba ringathat minket.
Bármerre is induljunk el a keskeny utakon, madárdal és virágzó gyümölcsfák vesznek körül.
A présházak és pincék sokszínűsége rabul ejti az embert és arra ösztönöz, hogy minél többet felfedezzünk.
Ha a mesék a valóságban is játszódának, valahogy így képzelnénk el egy meseházát, már csak az ücsörgő varjú hiányzik a faágról
A magányos öreg Szilvafa a szőlőtőkék között méltóságteljesen virágzik, mintha csak egy óriási festmény megelevenedett részei lennének.
A hely lelke és szíve a kráter, mely egykor otthont adott a kevesek által ismert családias hangulatú RÁK-fesztiválnak is.
És hogy mi olyan különleges ebben az alig kétszáz méter magasan elnyúló világban? Azt hiszem ezt az érzést mindenkinek magának kell megtapasztalnia.
„Nem az a fontos, hogy milyen messzire utazott az ember, hanem hogy mennyire él.” Henry David Thoreau
