Engem kellemes csalódásként ért a neved a listában, mert meg voltam róla győződve, hogy a tágabban vett gyártási oldalon kívülről nem nagyon lesz esélye senkinek a döntéshozás közelébe kerülni. Hogyan talált meg a felkérés és hogyan élted meg?
Egyszerűen kaptam egy telefont a semmiből. Senkit sem ismertem korábban ebből a társaságból. Meglepett, hogy rám gondoltak, de néhány beszélgetés után azt láttam, hogy a Filmalap vezetői komolyan gondolják, amit csinálnak, egyetértettem a helyzetelemzésükkel, valamint a céljaikkal, és azt gondoltam, hogy ha ebben szükségük van az én segítségemre, akkor nincs okom nemet mondani.
Hogyan értékeled a döntőbizottság összetételét? Dolgoztál-e már együtt közülük bárkivel, bármilyen minőségedben?
Miskolczi Péteren kívül senkivel nem találkoztam még korábban a döntőbizottság tagjai közül. Hírből természetesen mindenkit ismertem és a maga módján mindenkinek a munkáját tiszteltem. Most, két hónap után azt gondolom, hogy nagyon jól meg fogjuk érteni egymást.
Pontosan mi lesz az ötötök feladata?
Dönteni arról, hogy melyik forgatókönyvből legyen film, illetve hogy melyik forgatókönyvet hogyan dolgozzanak át ahhoz, hogy abból nagy valószínűséggel jó film lehessen.
Meddig tart a megbízásotok?
Ez a Filmalap vezérigazgatójának döntésén múlik.
Nagyjából mekkora forrás felett diszponáltok?
Erre nem tudok pontosan válaszolni. Andrew Vajna évi 8-10 filmre elég pénzről beszélt a sajtótájékoztatóján. (Egy átlagos magyar nagyjátékfilm költségvetése jelenleg 100-400 millió forint között mozog, de természetesen vannak ennél jóval olcsóbban kivitelezhető alkotások és az amúgy is nagy médianyilvánosságot kapó nagyszabású produkciók, mint az elmúlt tíz évben volt a Hídember vagy a Sorstalanság; továbbá elég gyakoriak a különféle nemzetközi produkciókban való magyar rész-finanszírozások - a szerk. megjegyzése.)
Milyen a strukturális viszonyotok, szervezeti függésetek Vajnához mint kormánybiztoshoz és a Fellegi-féle minisztériumhoz?
Andrew Vajna feladata a szervezet felállítása és a működés módjának meghatározása. A Filmalap tudomásom szerint a Fellegi Tamás vezette Nemzeti Fejlesztési Minisztérium alá tartozik.
Milyen a kapcsolatotok a Szőcs-féle államtitkársággal?
Nekem semmilyen kapcsolatom nincs velük. A többiekről nem tudok. Formálisan tőlük nem függünk. Természetesen nem lesz mellékes a hazai filmszakma jövője szempontjából az, hogyan alakul a filmszakma gyártáson kívüli részének az átszervezése és a finanszírozás átalakítása, megnyugtató rendezése.
Apropó! Milyen információid vannak a szakma többi részének lehetőségeiről, átszervezéséről? Elméleti oldalról érkező szakemberként a szakma többi részével kapcsolatban miket látsz a legsürgetőbben megoldandó feladatoknak, tisztázandó kérdésnek?
Sajnos erről nincs információm és nagyon szomorúan látom, hogy ezzel senki nem foglalkozik. Szerintem a Szőcs Géza vezette kulturális államtitkárságnak, ha van dolga a filmszakmával, akkor az a filmkultúra nem gyártási szektorának a „karbantartása”: a szakmai lapok és a filmes szakkönyvek kiadásának segítése, a művészmozik üzemeltetésének segítése, az értékes külföldi és hazai alkotások forgalmazásával, DVD-kiadásával összefüggő ezernyi dolog menedzselése, a filmes oktatás és filmklubozás támogatása, a különféle fesztiválok rendezéséhez való hozzájárulás.
Látszik-e már valami szándék a gyártáson túli szakmai területek újraindítására?
Erről én nem tudok, mert nem veszek részt az ezekhez szükséges, nyilvánvalóan összetett szakmai egyeztetéseken. Csak pletykákat hallok, azok meg nem valami bíztatóak. De azért azt hiszem, ezt a most általánosnak mondható semmit és információ-hiányt sokáig nem lehet már húzni. Valakinek lépnie kell. És ennek leginkább Szőcs Gézának kell lennie.
Azzal együtt, hogy befejezett múlt idő, miben látod a megszűntetett közalapítványi rendszer szerkezeti átalakításának legfőbb szakmai okait?
Az Magyar Mozgókép Közalapítvány lényegében egy önkormányzati szisztéma volt, ahol az alapítók, tehát maguk a filmkészítők választották a döntéseket hozó kuratóriumokat. Így nemcsak abba volt beleszólásuk, hogy ki döntsön a terveikről, hanem sokan jelentős befolyással voltak magukra a döntésekre is. A Közalapítvány elnöke egy személyben dönthetett filmtervekről a kuratóriumok döntéseit megváltoztatva, így rajta keresztül a döntések sokszor személyes kapcsolatokon múltak. A filmtervek kivitelezése fölött az Közalapítvány semmilyen szakmai ellenőrzést nem gyakorolt - kivéve természetesen a pénzügyi és számviteli ellenőrzést.
Ez a rendszer, a személyes nyomásgyakorlás lobbi-rendszere vezetett el részben a több milliárdos adósságállomány felhalmozódásához. A filmeket már a következő évi költségvetés terhére kezdték el készíteni egyre nagyobb adósságállományt görgetve. Mindenképpen szükség volt arra, hogy ez a gyakorlat abbamaradjon. Szükség volt továbbá egy olyan rendszerre, amely nemcsak a filmek pénzügyi oldalát ellenőrzi szigorúbban, hanem a támogatási döntéseket is jobban megalapozza.
A közalapítványi rendszerben eleve benne volt ez a csőd-féle vagy ez a korábbi és soha el nem tűnt kijárós mentalitás következménye? Netán a csőd előállásához hozzájárult, hogy (filmtörvény ide-oda) a szakma egyetlen évben sem kapta meg a törvényekből következő és a költségvetésben előre jelzett összegeket?
Ezek összefüggő dolgok. A kijárás érte el, hogy az 1990-es években durván elinflálódott támogatást megemeljék és megígérjék, hogy minden évben emelni fogják. Erre az ígéretre kezdtek el költekezni a Közalapítványnál. Sose kaptak annyit, amennyit akartak - de azt látták, hogy minden évben ki tudnak járni egy valamennyire elfogadható összeget. Ebbe nem nagyon akarok belemenni, mert közelről nem láttam a folyamatokat, és ez ma már talán nem is annyira érdekes.
Az újraindítással milyen esélyeket látsz a magyar film előtt? Gondolok itt például a miniszteri biztos kinevezésekor a médiában többször tárgyalt témára, nevezetesen hogy Vajna egy kommersz filmeket gyártó és sikeres producer, nálunk meg van egy erősen és alapvetően szerzői irányultságú gyártási hagyomány nagyjából az 1960-as évek eleje óta...
A filmek alapvetően két pályán futnak: közönségsiker és fesztiválsiker. A magyar filmek ötven éve a fesztiválsiker pályáján futnak. Az 1960-as évek gunyoros filmgyári mondata volt, hogy "ha kiürül a MAFILM pénztára, Keleti Marci (olyan akkori filmsikerek alkotója, mint például az Esős vasárnap vagy A tizedes meg a többiek - a szerk.) gyorsan csinál egy filmet".
A közönségsiker évtizedekig lenézett dolog volt, filmesek generációi szocializálódtak ebben a mentalitásban. Az 1990-es évektől jellegzetesen nem is filmrendezők értek el nagy közönségsikert, hanem színészek, akik filmet csináltak (például Koltay Róbert és Kern András) vagy Tímár Péter, aki vágó volt - meg éppen Vajna, aki pedig Amerikából jött haza. Az elmúlt évtizedben készült néhány olyan film, amely értékelhető közönségsikert ért el, de ezek száma még mindig elenyésző. Eközben a többi - évi 20-25 - játékfilm nagyobb többsége értékelhető fesztiválsikert nem hoz, miközben a nézettségük olyan szintre zuhant (a tízezer néző már jónak számít), ami komolyan fölveti a kérdést, hogy „mi a fenére költi itt az állam a pénzt?”
Félreértés ne essék: annyi fesztivál van a világon, hogy egy filmnek komolyan rossznak kell lennie ahhoz, hogy legalább egy színészi díjat el ne hozzon valamelyik másodrangú fesztiválról. Tehát a fesztiváldíjak sok esetben semmit nem mondanak, mivel sajnos a közönségfogadtatás szempontjából a legtöbbször semmilyen komolyabb következményük nincs. Komoly fesztiválon, ahol valami nagyobb hírt lehet szerezni - Cannes, Berlin, Velence, Toronto stb. - magyar film elvétve szerepel, és még kevésbé hoz kiemelt díjat. (Bár ebben éppen az elmúlt évtizedben volt némi elmozdulás a rendszerváltást követő évekhez képest - a szerk.)
Tehát itt állunk egy filmgyártással, amelyet a magyar közönség nem néz, a külföldi közönség sem néz - de közben pedig rettenetesen büszke magára, hogy mennyi nemzetközi fesztiváldíjat hoz. Csak éppen ezek a fesztiváldíjak nagyrészt értékelhetetlenek. A feladat tehát az, hogy egyrészt meg kell erősíteni a filmszakmának azt az ágát, amely a magyar közönség számára készít filmet és azt az ágát pedig, amely a külföldi fesztiválok számára dolgozik, rá kell venni, hogy ennél jobb filmeket csináljon, jobb forgatókönyvekből és nagyobb szakmai fegyelemmel.
Megváltozik, megváltozhat-e a magyar film alapvetően szerzői karaktere ettől az új rendszertől? Lesz-e esélye a közönségfilmjeinknek az eddigieknél egyértelműbb nemzetközi sikerekre?
A közönségfilmeknek elsősorban nem nemzetközi, hanem hazai siker kell. A szórakoztató, populáris moziknak először a hazai közönséget kellene megnyerniük maguknak és akkor jöhetnek a nemzetközi, külföldi sikerek, mint történt ez néhány alkotó (például Antal Nimród) esetében, vagy történik ez a velünk összevethető nagyságú cseh filmipar esetében. A filmgyártás alapvetően szerzői szerkezete nem fog megváltozni - és nem is kell, hogy megváltozzon. Arra viszont biztosan szükség van és lesz, hogy jó szerzői filmek készüljenek, amiket mások és máshol soha nem fognak helyettünk megcsinálni.
Elképzelhetőnek tartasz olyan típusú populárisabb magyar filmsikert vagy sajátosan ránk jellemző műfajt, ami legalább európai szinten keresetté válhat, mint mondjuk bizonyos angol filmek az 1990-es évektől kezdődően, egy-két francia mozi (mint mondjuk például Isten hozta az Isten háta mögött) vagy akár a német új film nem egy alkotása az ezredfordulótól?
Elképzelhetőnek tartom, de nem nagyon valószínűnek - és nem is lényegesnek. A populáris film azt jelenti, hogy az adott mű valamilyen nagyobb populációban népszerű és kedvelt, és ez a nagyobb populáció rendszerint a nemzeti közönség. Ha túlmegy a határokon, akkor jó, de a film helyi értéke szempontjából nem szükséges. A világban a populáris filmek első számú közönsége mindig a nemzeti közönség. Tömegesen csak az amerikai populáris filmek népszerűek máshol is. Néhány francia, angol vagy olasz film esetleg még - de meglátásom szerint tömegesen és időben tartósan nincs határon túl nyúló populáris filmsiker.
Nemzetközi összehasonlításban mennyire tartod erősnek, korszerűnek, esélyesnek a magyar filmet akárcsak európai összevetésben is. Van-e esélyünk jelentős figyelmet keltő alkotás létrehozására vagy esetleg bármilyen trend befolyásolására?
Esély mindig van. Bármelyik ország filmművészete befolyásolhatja a világtrendeket, ha elég erős és elég látható.
A néhány hete Interneten keresztül megejtett interjú szerkesztett szövegének átnézésénél tartottunk az elmúlt napokban, amikor az országos portálokon megjelent a hír: az Andy Vajna és Havas Ágnes által vezetett Magyar Nemzeti Filmalap 2011. szeptember 21-től pályázatot ír ki egész estés, legalább 70 perces játékfilmek, animációs filmek és dokumentumfilmek gyártásának, 2011. október 3-tól pedig forgatókönyv/filmterv fejlesztésének és filmgyártás előkészítésének támogatására.
Erre az eseményre várt a magyar filmszakmának a gyártásban érintett része, valamint a filmszerepeket nélkülözni kénytelen színészek és a majdani sikeres hazai filmekre is váró magyar mozinézők együtt már elég széles tábora. A magyar kortárs kultúra és a nemzetgazdaság egy piacképes szegmense majd másfél éves kényszerszünet után újraindul. A magyar film újratöltve...
