Hogyan érzi magát mostanában?
Köszönöm, nem panaszkodhatok, van dolgom elég, több is, mint korábban. Több az egyeztetnivaló.
Nem pont a munka mennyiségére gondoltunk, hanem arra: milyen érzés kisebbségben lenni a közgyűlésben?
Milyen? Voltam én már ennél jóval nagyobb kisebbségben is, négy év évig egyetlen szocialistaként ültem ott. Semmi új nincs abban, hogy ügyek mentén kell a többséget összehoznunk. Ráadásul, ha igaz, hogy a másik oldal nem egyéni, hanem városi érdekért küzd, akkor nincs semmi probléma. Akkor menni fog a szekér.
De abban a bizonyos négy évben nem polgármesterként ült ott. Milyen szempontok alapján döntött úgy, hogy aláírja a város Szervezeti és Működési Szabályzatának (SZMSZ) módosítást, az új bizottsági struktúrát? Volt egyáltalán választási lehetősége?
Volt. Mondhattam volna, hogy nem írom alá. Hiszen a szeptember 9-én megválasztott új bizottságok az SZMSZ szerint határozatképtelenek voltak. A külső szakértő tagok nem tettek esküt, az SZDSZ és az MSZP nem jelölt bizottsági tagokat, ugyanakkor a létszám adott, és nem volt 50 százalék plusz egy főnyi határozatképes tagjuk. De azt mondtam, ezzel most ne foglalkozzunk, álljunk neki dolgozni, hiszen a várost munkaterápiával lehet kihozni abból a helyzetből, amibe belekerült. Illetve, azt sem tudom, bekerült-e valamibe?
Amilyen nehéz volt a baloldali koalíciónak az elmúlt két évben 15-14-es arányú döntéseket hozni, ugyanolyan nehéz lesz ezután is. De nem is az a cél, hogy blokkosítsuk a közgyűlést, hanem az, hogy a fő városi ügyek mentén meggyőző többséget hozzunk létre. Erre volt már korábban is példa, szinte az összes stratégai fejlesztési döntésünket konszenzussal hoztuk meg. Ha ezek a döntések fennmaradnak, akkora gond nem lesz.
Az már más dolog, hogy az eddigi bizottsági elnököket valószínűleg sérti, hogy munkájukat úgy ítélik meg, hogy leváltják őket. Azt sem tartom szerencsésnek, hogy a mai világban, amikor a közéletben való részvételre, a város érdekében tett tevékenységekre elég nehéz embereket toborozni, akkor azoknak a külső szakértőknek, akiknek tényleg nem sok közük van a politikai hercehurcához, azt kell mondani egyik napról a másikra: köszönjük, ennyi volt, nincs szükség rád.
Az említett döntéseit egyedül hozta meg, vagy konzultált a frakciójával? Ön azt mondta, viszonylag jó érzi magát, kérdés, hogyan érzi magát az MSZP és az SZDSZ frakció?
Minden politikai erővel tárgyaltam, mielőtt a döntést meghoztam volna. A szocialista frakción rendkívül sok sérelem esett, szinte valamennyi bizottsági elnökét visszahívták. Fontos, hogy ne menjen el a kedvük a városi politizálástól, rendkívül értékes és fontos embereknek tartom őket. A városnak viszont működnie kell, a választót nem igazán érdekli, hogy engem vagy mást milyen sérelem ért. Őt az érdekli, hogy a város fejlődik, vagy nem fejlődik, lesznek-e új munkahelyek, mi mennyibe fog kerülni. Ezek alapján mérik a munkánkat. Eddig sem duzzogtam, miért most kezdjem el?
Arra nem is gondolt, hogy lemond?
Nekem a ciklus négy évét munkával kell kitöltenem, ha ebbe a pozícióba választottak meg a szombathelyiek, akkor ebben a pozícióban. Nem hagyhatom ott a milliárdos beruházásokat, a szerződéskötés előtti ügyeket, mert akkor kárt szenved a város. A fideszes uraknak is mondtam: természetesen mindent meg lehet csinálni, ha 15-14-es többsége van az embernek, egyet nem szabad, kárt okozni a városnak.
A legutóbbi közgyűlésen a szocialisták is megszavazták a Fidesz javaslatát, hogy csak 12 százalékkal emelkedjen a távfűtés díja, miközben többen is populistának nevezték a javaslatot.
Ebbe a konkrét ügybe azért nem érdemes most belemenni, mert senki sem tudja, mi lesz a gázárral hosszabb távon. Egyszerű a dolog, ha a Távhő gázt használ, azt a gázt ki kell valakinek fizetnie. Kifizetheti az, aki használja, és kifizetheti az egész város. Hát, most az a döntés született, hogy egy részét, egy darabig az egész város fizeti ki. Ez várhatóan 200 millióval növeli a terheit a cégnek, meg is emeltük ennyivel a folyószámla hitelét. Aztán lehet vitatkozni, hogy aki fával, szénnel vagy gázzal fűt, miért nem kap ilyen támogatást.
Jól láttuk, hogy szinte zűrzavar volt a legutóbbi közgyűlésben?
Nem volt zűrzavar. Amikor megakadt a tárgyalás menete, szünetet rendeltem el, egyeztettem a frakcióvezetőkkel, aztán ment tovább a dolog. Hát igen, szokni kell az új helyzetet. Ha azt látom, hogy feszültség van a politikai erők között, de az adott döntés fontos a városnak, akkor tárgyaljuk meg külön. Többször is eredményre vezetett ez a módszer. Igaz, a költségvetés módosítását nem szavazták meg a tisztelt urak, pedig közgyűlési döntések és törvényi kötelezettségek miatt lett volna szükség rá. Most mondom, amit októberben el fogunk fogadni, az 95 százalékban meg fog egyezni a mostanival. Ennek inkább politikai üzenete volt. Az viszont érdekes dolog lesz, ha a befektetők azzal szembesülnek, hogy Szombathely városában nem kell megszavazni a költségvetést, politikai okok miatt.
Volt már ilyen jelzés? Érkeztek telefonhívások?
Hívások nem, de a tárgyalások során már megkérdezték, hogyan is van ez? A buszpályaudvar ügyében, amíg nem volt ez a változás, öt-hat komoly érdeklődés is volt, most meg nincs egyetlen benyújtott pályázat sem. Ez több mint egymilliárdos bevétel-kiesése a városnak, és ha már a takarékosságról szólunk, akkor ez az egymilliárd kiteszi szinte a teljes hitelállományunkat.
Melyek azok a nagyberuházások, amelyekben biztos, hogy konszenzus lesz?
Amelyeknél pályázati pénzt nyertünk. Ilyen az Iseum rekonstrukció, a GYESEV fejlesztés, a Csaba utcai felüljáró és érintettek vagyunk a lukácsházi víztározóban is, a színházügyben pedig egyhangú döntés volt a közgyűlésben. Bízom benne, hogy ezek a vállalásaink mennek tovább.
Hogy miben lesznek viták, az majd ki fog derülni. Lementek a személyi kérdések, van, aki nyalogatja a sebeit, van, aki ünnepli a győzelmét. Nekem az a feladatom, hogy a sérelmet szenvedett képviselők is megtalálják a feladatukat, mert félig sértődött testülettel nem lehet messzire jutni.
Amiben viszont előbbre tud vinni minket a mostani szituáció, az az egészségügy, és a kórházzal kapcsolatos polémia. De nem látok nagyon nagy lelkesedést a túlsó oldalról, rögtön lepofozták az egészségügyért felelős alpolgármesterre tett javaslatomat. Pedig ez az a terület, ahol az elmúlt két évben egyhelyben topogunk.
Szombathelynek és a kórháznak sem tesz jót, ami zajlik az intézmény körül…
Tönkreteszi az egészségügyünket, a jövőnk egyik része veszik el. Mindig mondom a fideszeseknek, hogy gyerekek, nézzétek meg a korábbi ciklust. Markó Péter nem szocialista megyei elnök volt, és az általa vezetett közgyűlés sem volt szocialista többségű. Kórházügyben mégis meg tudtunk egyezni, évi 100 milliót fordítottunk fejlesztésekre. Negyedévenként adtunk át felújított kórházi blokkokat. És ami a lényeg, elmentünk ketten a kormányhoz, és kicsikartunk egy két és fél milliárdos beruházást, ebből lett az új sürgősségi tömb.
Most is adja a város ezt a 100 milliós támogatást?
Nem, mert partnereink nem újították meg a szerződést. És nem csak a 100 millióról volt abban szó, hanem orvoslakásokról és számos kedvezményről. Inkább elvitték a székhelyet Szentgotthárdra.
Lát megoldást a kórházügyre?
Igen. Elindítottam egy pártok feletti kezdeményezést, ami talán alkalmas lesz arra, hogy előbb-utóbb a megyei és a városi fideszes frakciót is összeültessem, mert látom, időnként ők sem nagyon kommunikálnak egymással. Lényeg, hogy olyan testület jöjjön létre a kórházügyben, amelyben van delegált tőlünk, tőlük, a megyéből, civilektől, a kórháztól, vagyis minden érintett benne van. Így talán előbbre tudjuk taszigálni ezt a szekeret. Ha ennyi hozadéka lenne a váltásnak, az már eredmény lenne. De nem nagyon látom az igyekezetet a Fidesz részéről...
De ha arra megy ki a játszma a kórház körül, hogy majd ki privatizálja, úgysem tudnak semmit tenni. Még az is megtörténhet, mint korábban állami cégekkel, hogy minél lejjebb viszik az értékét, hogy könnyebb legyen megszerezni.
Pontosan ezért mondtam, hogy a következő időszakban ki fog derülni, hogy kinek mi a szándéka. A városvezetés, a bizottságok vezetése nem csak abból áll, hogy felveszem az érte járó juttatást. Abból is, hogy azt a területet előbbre kell vinni. Nagyon gyorsan ki fog derülni, hogy ki alkalmas erre a feladatra, és ki nem alkalmas.
Rövidesen itt a költségvetés készítésének ideje. Soós József azzal indokolta frakcióból kilépését, hogy nem ért egyet a gazdálkodás arányaival. Láthatóak-e már a főbb számok?
Ehhez meg kell várni az országos költségvetést, még az is kérdéses, lesz-e egyáltalán. De ha megnézzük a város eddigi gazdálkodását, látható, hogy az elmúlt 18 évben a pénzünk nagy részét állami feladatok finanszírozására fordítjuk. Az alsó- és középszintű oktatás állami feladat, a város jelenleg évi nyolc milliárdot költ erre, és ötöt kap a kormánytól. Három milliárdot a saját zsebünkből teszünk hozzá. Azt tudni kell, hogy 30 milliárdos a költségvetés, aminek a 90 százalékáról vita sincs, hogy hová menjen. Az iparűzési adóbevételeink nagyrészt az oktatás finanszírozására mennek el, különben be kéne csuknunk az iskoláinkat.
Aztán marad, mondjuk, egymilliárd, nagyrészt hitelből. Akkor azt mire költsük el? Legyünk őszinték, amikor az ember fizetése tízezer forint, és abból kilencezernek fix helye van, akkor azon a nyomorult egyezer forinton vitatkozom az asszonnyal meg a gyerekkel, hogy mire költsük, sportra vagy kultúrára? Valljuk be, nem igazán kardinális kérdés. Az a kardinális kérdés, hogy az a hárommilliárd, amit az állam helyett befektetek az oktatásba, miért nem marad meg nekem? Csinálnék én abból mindenféle kultúrát is, meg sportot is.
De Ön kormánypárti országgyűlési képviselő, miért nem lép ebben az ügyben?
Akármilyen kormány volt eddig, azzal kezdte, hogy elővette a régi bázisköltségvetést. Innen indulnak a viták. A törvényt végül a parlament szavazza meg, ahol van nagyvárosi, kisvárosi polgármester, megyei közgyűlési elnök. Amikor én nagyvárosi polgármesterként azt mondom, a város középiskoláiban a tanulók 60 százaléka nem is szombathelyi, kérdezzem meg a kis falut, hogy akkor mit küldesz a gyerek után?
De fenn kell tartani az iskolákat, ha már iskolaváros akarunk lenni. Szükség van az egyetemre is, nem mindegy, hogy ami pár milliárd forint a SEK-hez érkezik, hol van elköltve. Szombathelyen vagy Sopronban? Itt megy albérletbe az a diák, itt eszik, iszik, ruházkodik, itt él. Nem mindegy. Magyarul terheket vállalunk azért, hogy menjen ez a bolt is, mert a befektetés a városnak visszatérül.
Egy ismerősöm kérdezte, hogy miért ment bele ebbe az egész dologba? Miért engedi a városvezetés, hogy így sárba tiporják?
A polgármesteri poszt olyan a mai világban, hogy mindent le kell nyelnem, ha konszenzust akarok teremteni.
Nem fél attól, ha néha nem csap az asztalra, nem mutat erőt, azt fogják hinni, mindent végig lehet Önön vinni?
Mindent nem, mert vannak korlátok. Ebben a helyzetben a döntés kialakításakor kulcspozíciója van a polgármesternek. Nem engedhetem meg magamnak, hogy bárkire is megharagudjak, de azt sem, hogy rám valaki úgy megharagudjon, hogy nem áll szóba velem. Mert akkor nem működik a város. Az, hogy egy városlakó aggódik, teljesen természetes. Eddig azért nem működtünk rosszul. Elég szépen nyertünk a pályázatokon, elindultak a fejlesztések, megyünk kifelé a belvárosból.
El kell jutni Zanatig, Soós József választókerületéig, nincs mese…
El is akarunk. A lakótelepeken is meglátszik a fejlődés, megújulnak a panelházak, amit persze, lehet kritizálni, de esztétikailag szebbek, műszakilag jobbak lettek, több ezer családnak oldják meg hosszútávra a lakhatási problémáját. Ugyanakkor hatalmas és ambiciózus ipartelepítési elképzeléseink vannak. Ha sikerül azt a 400 hektárt megvásárolnunk az államtól, ami a repülőtér mellett fekszik, és kiegészítjük a mi repterünkkel, akkor 600 hektár logisztikai, ipari terület jön létre. Ez példátlan beruházási lehetőség. Ha hozzávesszük a vasút- a közútfejlesztést, esetleg a váti repülőtér létesítését, olyan logisztikai központtá válhat Szombathely, ami példátlan a környéken.
Kérdés, hogy jönnek-e a befektetők?
Az észak-déli vasút mellett fekszünk, megépül az új 86-os, nyilvánvaló, hogy beruházókat fog hozni. Eddig a legnagyobb gondunk a rossz megközelíthetőség volt.
Hogyan is áll most a 86-os ütemezése?
A 86-os két éve került be a gyorsforgalmi utak közé. Azért állt meg rövid időre az építkezés, mert gyorsforgalmi utaknak előírt csomópontot kellett kialakítani a sárvári út kereszteződésénél. A szelestei szakaszon most egészítették ki az eredeti kétsávos terveket kétszer kétsávosra.
Még így is trükkökkel értük el, hogy részben épül, részben elkezdődik az építkezés a Vát és Szeleste közti szakaszon. Ahol most az építkezés folyik, az partizán módra előkészített szakasz volt: egy sima utat terveztettek át gyorsforgalmúvá. Az összes többinél a tervezés, a nyomvonal kijelölése, illetve a vegetációs időszak figyelése folyik, ami minimum egy év.
Kétsávos utat lehetett volna gyorsan csinálni, csak gyorsforgalmit elég macerás. De innentől kezdve ez már szakmai kérdés. Szerintem a legnagyobb gond, hogy a tervezőiroda folyton csúszik a tervekkel.
Miért nem bíznak meg akkor több tervezőirodát a munkával?
Igen, ez lesz a következő interpellációm témája a parlamentben. Szerintem a tervezést is piacosítani kellene, rengeteg jelentkező van.
Térjünk vissza a helyi politikára. Az év végéig sok minden eldől. Van-e olyan pont, amikor azt mondja, ezt már nem vállalja?
Nincs. Megválasztásom után rögtön kiderülhetett volna, hogy nekem 28 ellenérdekű párttaggal kell ezt a programot végég csinálnom. Hiszen a választási szisztémában ez a lehetőség is benne van. Akkor is meg kell kísérelni végigvinni a dolgot. Látok veszélyeket a következő időszakban, de nem látom reménytelennek a helyzetet. Ha mindenki igazat mondott eddig, akkor nagy baj nincsen. Akkor van nagy baj, ha nem mondtak igazat.
Azt mondják, a politika nem az igazmondás művészete, hanem a diplomáciáé.
Nagyon sok politikustársam van itt, és a parlamentben is, aki úgy véli, első számú feladata pártjának kiszolgálása és a média előtti politizálás. Pedig nem igazán ez a fontos, hanem az, hogy az a közösség, amely megbízta, érezze, hogy valami csinál érte. Ha nem ezt teszi meg, akkor kell visszaadnia a mandátumot.
Nekem vannak ezzel a várossal terveim. Vannak olyanok, amelyek a megvalósítás küszöbén állnak, és van, ami még távol van ettől. Amíg ezeket a terveket fontosnak tartom, csinálom a dolgomat.
