Tavaly októberben már beszámoltunk a szombathelyi ingyen zsibiről 
Ismét free marketeztek a szombathelyiek 2024. April 08. 16:37 , ami most ismét megrendezésre került. A szociális összefüggésekkel kapcsolatos konzekvenciákat mindenki vonja le maga.
A szervezők kilencedik alkalommal hirdettek szabad bolházást a már törzshelynek számító Parkerdei Büfénél. A Really Really Free Market az elmúlt másfél évben szombathelyi szubkulturális helyszíneken, klubokban, a szabad ég alatt, Vas megye kisebb településein (Kissomlyón) is megrendezésre került, sőt azóta más hasonló kezdeményezéseket is gründoltak a városban, például a Szent Márton Cserekört.
A most szombati ingyen zsibin amúgy a kiskerteseké, a virágoké, palantáké volt a főszerep (a gencsi Kiss-kertészet felajánlásából), de az ANESZ (Alpokalja Nagycsaládos Egyesület) közvetítésével is érkezett pékárufelajánlás, amit seperc alatt el is kapkodtak az érdeklődők.
Jöjjenek a beszámolók szervezői oldalról:
Amikor elkezdtük Really Really Free Marketet, akkor az emberek félve, óvatosan jöttek, nem hitték, hogy tėnyleg minden ingyen vihető.
A mai napon szembesültünk a "szabad rablással" is, de hallottunk csilingelő gyermekhangokat is, amikor egy kislány csillogó szemekkel mutatta az édesapjának a cipőt: Apa ez csodaszép, és jó rám!
Jó lenne megtalálni az egyensúlyt, ha az emberek megértenék ennek az életérzésnek, felfogásnak a lényegét.
A másik szervező, így foglalta össze tapasztalatait:
Alapvetően két, markánsan különböző magatartással találkozunk az ingyen zsibin:
1. Mindent, minél többet, sokat, enyém, mindegy mekkora, kinek jó, csak nekem, nem baj, ha másnak nem jut... És elégedetlenül, telhetetlenül megy haza. Ők nem értik a Really Really Free Marketet sajnos. (Példa: Egy hatvanas férfi, aki önelégülten dicsekszik az asztaltársaságnak, hogy egy tálcányi (tízenvalamennyi) szegfűt sikerült szereznie. Nem baj, hogy többször elmondtam, hogy fejenként max. 3 darab.)
2. Aki keresgél, örül, ha talál valamit, ha kap valamit, és boldogan megy haza. Mert kapott valamit. Vagy a gyerkőcnek jutott valami. Azért ők voltak többen szerencsére, csak ők nem olyan hangosak, erőszakosak. Ők értették, értik, miről szól ez az egész. (Példa: egy általános iskolás korú gyereknek adtam egy cserép szegfűt: én úgy szeretem a virágokat, elültetem a kertünkbe - két kézzel markolta, már tudta, hol lesz a helye.)
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
