1936 májusa, péntek, 12 előtt 8 perccel, Gyömrői és komplett reggeli után a Japán kávéházban a Költő maga elé vesz egy füzetet, és nekilát teleírni azt. Két ülésben, százhetven üres lapot, csak úgy spontán, szabadon ötletelve.
József Attila egy évvel öngyilkossága előtt pszicho-onanizál, gyógyulni vágyik. Mint Münchausen a mocsárból, saját hajánál fogva szeretné kirángatni magát. Egyszerre szeretne leszámolni múltjával és jelenével, Gyömrőivel és a Mamával. Az eredmény: gyógyulás helyett a szó szaporodik, megszületik a Szabad ötletek jegyzéke. Beteg íróember zagyva gondolatváladéka? Titkolt gondolatok papírra rótt kuszasága? Erotikus fantáziák által gerjesztett képzetek?
Provokatív, fanyar gyümölcs, amelyet a költő pszichoanalitikusának, Gyömrői Editnek a felbosszantására írt. Trágár és obszcén, fanyaloghat rajta a kényes utókor. Gyömrői szerepében azóta is sokan tetszelegnek, a Költőt újra és újra magyarázzák, magára valamit adó analitikusként, irodalmárként kötelező ujjgyakorlatként cincálják szét.
Holt költő társasága
2008 novembere, hétfő, 5 után 8 perccel, komplett uzsonna után, a szombathelyi Hemo kamaratermében a Színész, Jordán Tamás maga elé veszi a Költő teleírt füzetét, nekilát, hogy felolvassa azt. Aztán bele se néz, mind a százhetven teleírt oldalt fejből mondja. Egy ülésben, szünet nélkül, minimál díszlet mellett: amott egy kávéházi szeglet, imitt egy rekaimé. Jordán Tamás tolmácsgépen keresztül fülünkbe motyogja a Költő titkát, analizálásra szánt, olykor trágár, máskor szívszorító gondolatfoszlányait és verseit. Emléktöredékeket Mamáról, Gyömrőiről, nyomorról, szeretetlenségről…
A Színész tudja, nem szabad csak úgy belevágni a jegyzékbe, inkább bemelegítünk. Intim műfaj ez, amihez élő közönség-kapcsolat kell – a Színész ezt pár perc alatt megteremti. Behúzza a függönyt, majd közvélemény-kutatást tart arról, ki olvasta vagy hallotta már a művet. Az eredmény, lévén diákbérletes előadáson vagyunk, nem is meglepő: a társaság harmada találkozott már valamilyen formában a szöveggel. Majd önmagáról mesél, arról, mit is gondol ő erről az analitikus szövegről, majd anekdotázik. Leszögezi: sorsa nem József Attiláé, élnek még a szülei, bár már nagyon idősek. Ahhoz, hogy érezhesse a Költőt, nem kell feltétlenül tragikus sorsú Színésznek is lennie. (Eszembe villan Latinovits Zoltán, aki szintén nagyon értett József Attilául, és aki tragikus sorsában is osztozott…)
Jordán Tamás meséli, kaposvári színész korában döntötte el, hogy megtanulja a Szabad Ötleteket. Akkor a kötet még valóban titkos gyümölcsnek számított, csupán a kéziratból és szamizdat példányokból lehetett ismerni. A szöveget először kaposvári színészlakásán, borozgatás közben, barátainak adta elő. Tényleges előadás csak 1986-ban, a Radnótiban lett belőle. Akkor a szocializmusban a Központi Bizottság a szöveg bemutatását csak úgy engedélyezte, ha versek közé rejtik. Ő fordítva tette, a jegyzet sorait szakította meg egy-két verssel. Azóta már lehetne anélkül is előadni, de a szöveg már így alkot egészet. A darab megért vagy kétszáz előadást, futott aztán a Merlinben, mostanában a Pinceszínházban és itt Szombathelyen látható.
Elsötétül a színpad, a fülhallgatókat a fejünkre húzzuk. Sebő dalol, indulhat a játék.
„addig vedd a nőt az öleléshez úgy, mint a szaráshoz a klozetot”
2008 novembere, hétfő, 5 után 30 perccel, a bevásárlás után komplett uzsonna nélkül, a szombathelyi Hemo kamaratermében a Nézőben múlt és a jelen, a nagybeteg költő és a Színész személye összeforr. A gondolatok versekké, a közbeékelt versek egyszerű gondolatokká lesznek. Jordán Tamás meglepő természetességgel ért és beszél József Attilául. Csoda, ahogy a kusza gondolatfoszlányok kerek egésszé állnak össze. Tényleg magunk se tudjuk követni, hogyan. Vannak ritka pillanatok, és adatnak érzelmek is.
Az obszcén szavak beleolvadnak a szövegbe, nem botránkoztatnak meg, sem felszisszenést, sem görcsösséget nem váltanak ki senkiből. Sokkal inkább fájnak. A fiatalok sem csámcsognak a trágár kifejezéseken, lélegzet - visszafojtva hallgatnak. (Fuck-kultúra, persze – mi már erre szocializálódtunk.)
Jordán Tamás meggyőz: nem csak szabad, szinte kötelező is hozzányúlni a Szabad ötletek jegyzékéhez. A több mint húsz éve színpadon tartott előadás nem kopott meg, valószínűleg kevésbé dacos, megbotránkoztató mint ifjúkorában, de tanúsítom, felkavaró élmény ma is.
