Bár az időjárás természetes jelenség, mindig velünk (azaz fölöttünk) van, mégis hajlamosak vagyunk belelátni mindenféle misztériumot. Képesek vagyunk gyermeki csodálattal fordulni a nappalból éjszakát csináló otromba viharfelhők, a cikázó villámok, vagy a hajnali ködfátyol felé, hiszen ezek időről-időre mégiscsak megváltoztatják azt, ahogy addig láttuk környezetünket. Szinte evidens, hogy egyes kreatív művészek is "kezelésbe vették" ezt a témát - ezek közül mutatunk meg tíz rendkívül újszerű megoldást a Flavorwire.com gyűjtése nyomán.
Symphony in D Minor: a beltéri égi háború
Ez az installáció nem más, mint pár darab, fentről lefelé lógó különleges szobor Patrick Gallagher és Chris Klapper jóvoltából. A nagy hengerek fényjátékkal és hanggal is reagálnak, amikor a nézelődők elsétálnak alattuk, gyakorlatilag négy fal között idézve fel a nyári viharok lassú, vészjósló megérkezését.
Blur Building: a felhőpavilon
A svájci Neuchâteli-tónál található ez a bizarr építmény, aminek kiötlői, Diller & Scofido úgy gondolta, hogy nem feltétlenül muszáj mindig és minden körülmények között szilárd anyagokkal dolgozni. A Blur Building még Svájc 2002-es expójához készült, és egy folyamatosan generált mesterséges felhő veszi körül - így aki megközelíti azt, jó ideig nem tudhatja, mit rejt a nagy gőzös vattacsomó.
Rain Room: az eső, ami alatt száraz maradsz
Az "esőszobát" a londoni Curve galériában találjuk. Egy száz négyzetméteres teremről van szó, amiben zuhog a víz, a látogatókat pedig csalafinta módon arra buzdítják, hogy lépjenek csak be bátran. Ők persze vonakodnak - de csak addig, míg fel nem ismerik, hogy szenzorok érzékelik a mozgásukat, így bármerre is menjenek a helyiségben, egy csepp nedvesség sem fogja érni őket. Vagyis legfeljebb csak a cipőtalpukat.
Lavina testközelből
Tokujin Yoshioka arra vállalkozott, hogy egy masszív hóvihart imitáljon egy 15 méter széles üvegfal mögött - sok száz kiló madártollal. Magyarul egy pusztító lavina monumentalitását élhetjük át testközelből úgy, hogy a hajunk szála sem görbül. A videó alapján ráadásul egészen élethű utánzattal állunk szemben:
Windswept: amikor a szél láthatóvá válik
A San Francisco-i Randal Múzeum homlokzatán vehető szemügyre a Charles Sowers stúdió tudományos kísérletnek is beillő alkotása. A termetes barna felületre ugyanis többszáz apró széllapátot helyeztek el, amik saját kényük-kedvük szerint forognak - azaz bocsánat, a feltámadó szél kedve szerint. Ezáltalán a "nagy mű" állandóan változik, formálódik, mozog, és sosem néz ki ugyanúgy.
...egy felhő, mi leszállt közénk
Berndnaut Smilde bámulatos módon kelt életre olyan magasröptű gyermekkori álmokat, amik a felhőket bárhová el tudták képzelni - ő ugyanis belterekbe, lépcsőházakba helyezett el a valódihoz megszólalásig hasonlító pamacsokat. A végeredmény egyszerre kísérteties és káprázatos.
Your Rainbow Panorama: szivárványban sétáló
Elképzelte-e valaha, milyen lehet rabként bezárva lenni egy szivárványba? A dániai ARoS múzeum tetején nem kell képzelegni sem, hanem az élményt ott helyben át lehet élni: A 150 méteres, körkörös folyosóban a színspektrum valamennyi árnyalatán is át lehet sétálni, a páratlan panoráma így hangulatában is módosul, ahogy előre haladunk. A mű Olafur Eliasson kezét dicséri.
Blind Light: magasművészet, alacsony láthatóság
Különösen tetszett nekünk Antony Gormley elgondolása, aki egy olyan megfoghatatlan jelenséget is megfoghatóvá tett, mint a köd. Ő maga így beszélt erről a bizarr ködszobába, amibe besétálhatnak a gyanútlan látogatók: "az építészetnek elvileg arról a bizonyosságról szól, hogy tudjuk, hol vagyunk. Elvileg meg kell védenie az időjárástól, a sötétségtől, a bizonytalanságtól. A Blind Light mindezt gyökerestül aláássa."
Trafalgar Sun: napkorong a téren
Nem nehéz kitalálni a névből: a brit fővárosban volt ez látható, igaz, csak az idei év elején, januárban. Rosszkedvünk telébe egy kis napfényt csempészni, még ha az hamis is - ilyesmi volt a célja a Greyworld installációjának. A dolognak két szépséghibája volt csupán: az egyik, hogy a daru látványa óhatatlanul összetörte az illúziót, a másik, hogy meleget sajnos nem bocsátott ki a műcsillag.
Blow Up: leheletből orkán
Talán a legérdekesebb "klímaügyi" ötlet megvalósítását érhetjük tetten Scott Sona Snibbe objektumában. Ez ugyanis egyfajta erősítőként turbózza fel a pár apró ventilátorra ráküldött lehelletet, amiknek nagy verziója következésképpen komoly légmozgást, szelet generál. Pont aszerint, ahogyan fújjuk a kicsi lapátokat. Hátborzongató, nem?
