Tizenéves voltam, amikor a zalaegerszegi színházban játszották a Kabarét. A hátsó sorokban kuporogva vagy hússzor láttam, kívülről fújtam a dalokat, szerelmes voltam ebbe a darabba. Megnéztem máshol is, filmen, színházban, ahol csak játszották, futottam oda. Mikor a szombathelyi évad műsortervében megláttam, azt hittem, unni fogom már. Pedig dehogy, vannak darabok, amiket időként látni kell, újra és újra...
Az első dicséret Béres Attilának szól. Neve a zenés színpadi daraboknál védjegy arra nézve, hogy kitalált, végiggondolt előadást kapunk. Az Anconai szerelmesekkel megmutatta, képes a szombathelyi társulattal is egy húron pendülni. Értékelni való, hogy a Kabaréból nem csinált revüszínházat, drága kellékeket felvonultató showt, inkább a színészekből és karakterekből hozza ki a maximumot. A Kit Kat Klub figurái élnek, elhisszük, hogy létezik ez a lokál, szedett-vedett táncosnőkkel, transzvesztitákkal és matrózokkal, a periférián élő figurákkal.
Béres Attila kabaréja amúgy nem a filmbéli berlini éjszakai lebuj (nem másolja), egy csillaggal elkelőbb hely, a szabadság ezerszínű fészke.
A lokálon túl nincs más világ, mindannyian, mi nézők is, ennek az egy Kabarénak vagyunk a részesei. A színpad közepén játszódik minden, itt énekelnek, táncolnak a 30-as évek Berlinjének arcai. Sally és az ifjú író, a zöldséges és a szobáztató öreglány románca is mind-mind ebben az egy térben, a Kit Kat Klub közepén, egy-egy jelzés értékű díszletelem mellett játszódik. A köztes jeleneteknek a színpadon is akad nézője, a szeparékban mindig ül valaki. - A legmegrázóbb, miként teszi be a lábát az ajtó és a küszöb közé a hamis rend, hogy nyer teret a sokszínű, a szabadság légkörét árasztó Kabaréban az ideológia, miként lesz valakiből áldozat, a másikból karszalagos masírozó majom.
Szabó Tibor konferansziéja nem a filmbeli Joel Greyt utánozza, de benne van a figura eszenciája. Összetett karakter, a történetet irányító intrikus, nemtelen, festett arcú bohóc, aki görbe(?) tükröt tart elénk. Remekül felépített szerep, nagy szerencse a társulatban, hogy Szabó Tibor Szombathelyen van.
Sallyvel (Fekete Linda) az elején nehezebben barátkozunk meg, nem robban, de énekhangja hamar meggyőz, ahogy múlik az idő, színpadi jelenléte egyre erőteljesebb, a darab végére már szeretjük. Clifford Bradshawként Kálmánczhelyi Zolinak is elhisszük, ő a szelíd-lelkű amerikai író, jó színészi munka. Kettejük szerelmi szálában kevés az izzás, olyannyira nem egymáshoz illő karakterek, hogy nincs igazán súlya duójuknak. (Persze az alapsztori is ez: két látszatra össze nem illő ember miként szeret egymásba. - Azzal a különbséggel, hogy valahogy mégis csak egymásra találnak.)
Jordán Tamás és Kiss Mari kettőse (Schultz úr és Schneider kisasszony) az egyértelmű telitalálat. Megint csak le kell írni: szerencsés a szombathelyi színház, hogy mellékszereplőként két ilyen színészt tud felvonultatni. Tündériek együtt, főként az Ananász-dalban, de később is. Ahogy Jordán táncol, és mormolja a dalt, több mint bájos. Működik. Ahogy később is, a torok fájóan szorul, amikor az eljegyzési jelenet legvégén, pityókás kiskereskedőként beáll a sorba. Zsidóként, némán, csodálkozó arccal, miközben a többiek nekivörösödve üvöltik az indulót.
Orosz Robit (Ernst) végre nem csetlő-botló, ügyi-fogyi figuraként látjuk. Katonaként bizonyítja, sokarcú színész. És persze Németh Judit éneklése megint kiemelkedik. Nem szóltunk még arról, hogy élő zene van, Döme Zsolt hangszerelése, és Bodor Johanna koreográfiája jó ügyet szolgál – nagyon a helyén van itt minden.
Folytathatnám a sort, miért is érdemes erre az előadásra befizetnünk magunkat, de eszem ágában sincs minden petárdát (ami jól szólt) ellőni.
Egyszóval ez a szombathelyi premier levett a lábamról, nem csak engem, a közönség felállva tapsolta az évad (szerintem) eddigi legjobb előadását. Felkavaró, lendületes munka, kétségtelen, a társulat és Béres Attila is „odatette magát”. – A leghátsó sorban is – úgy, hogy az arcokat már nem láttam – magával ragadott.
MASTEROFF-EBB-KANDER: KABARÉ
Igazság és értelem egy sötét időszakra talán elnyomható odakünn – bennünk mindörökre szabad marad, és a szellem a művészet derűs magasságából nem egyedül és magára hagyottan, hanem minden jóravaló ember biztos szövetségében neveti a győztes ostobaságot. (Thomas Mann: A pillanat csúcsán. Princeton, 1938. október.)
1930, Németország. Clifford Bradshaw, a fiatal amerikai regényíró Szilveszter éjszakáján érkezik Berlinbe, a szabad és szabados világvárosba. Szinte azonnal magával ragadja a pezsgő éjszakai élet, a pikáns és szókimondó kabarék világa. Megismerkedik egy különös angol lánnyal, Sallyvel, a Kit Kat Klub feltörekvő ifjú énekesnőjével. A lány hozzáköltözik, és megkezdődik viharos együttélésük, mely minden kötöttségtől és előítélettől mentes, éppúgy, mint a szűk közeg, amelyben élnek. Csakhogy Berlin ekkor már nem csupán a művészek és bohémek fővárosa, hanem a fasizálódó Németországé is: a vidám hétköznapokba észrevétlenül beszivárog a rettenet, és az addigi kívülállókat választásra kényszeríti.
A Kabaré történetének alapját Christopher Isherwood Goodbye to Berlin (Isten veled, Berlin) című novellafüzére szolgáltatja, mely az író Berlinben töltött éveinek (1929-1933) élményanyagából ihletődött. Joe Masteroff szövegkönyvéből – Fred Ebb dalszövegeivel és John Kander zenéjével – nagysikerű Broadway-musical született 1966-ban, de a darabot Bob Fosse 1972-es filmfeldolgozása tette világszerte ismertté. A Kabaré azóta folyamatosan műsoron van a világ nagy musicalszínpadain és a magyar zenés- és prózai színházakban egyaránt.
SZEREPLŐK:
SALLY BOWLS / Fekete Linda
KONFERANSZIÉ / Szabó Tibor
CLIFF / Kálmánchelyi Zoltán
ERNST / Orosz Róbert
SCHNEIDER KISASSZONY / Kiss Mari
KOST KISASSZONY / Németh Judit
SCHULTZ ÚR / Jordán Tamás
ROSIRE / Varga Dóra
LOLO / Lévai Tímea
FRANCHIE, MAJOMLÁNY / Papp-Ionescu Dóra
BRUNHILDE / Senkovics Petra
BETTY / Ostyola Zsuzsa
HELGA / Németh Gyöngyi
KATRIN / Németh Éva
MAUSSCHEN / Korponay Zsófi
VÁMTISZT, VAK, TENGERÉSZ / Balogh János
TENGERÉSZ / Szabó Róbert Endre
KISFIÚ / Grünwald Dávid
BOBBY / Kristóf Roland
VICTOR, TAXIS / Budai Dávid
MAX / Černay Štefan
Díszlet: Horesnyi Balázs
Jelmez: Velich Rita
Jelmeztervező-asszisztens: Hugyecz Ágnes
Zenei vezető: Döme Zsolt
Koreográfus: Bodor Johanna
Koreográfus-asszisztens: Sziráczky Rita
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
Zenekarvezető: Müller Péter
Korrepetitor: Falusi Anikó
Ügyelő: Németh Éva
Súgó: Kiss Lívia
A rendező munkatársa: Juhász Ádám