Jó kedélyű, az edzőteremben teljesen otthonosan mozgó Kellner Suzy csak úgy sugárzik az önbizalomtól és a jókedvtől. Pedig azt mondja, nincs jó passzban, három hete fogyaszt, hiszen az ohioi Arnold Classicra készül, a nátriumszegény vízben készült párolt rizs, csirke és marhahús egy kicsit kikészíti. De most nem foglalkozik mindezzel, hiszen bemutatóedzésre érkezett Szombathelyre, a Galaxy Fitnessbe.
39 éves anorexiás lány voltam. Amikor a kiszáradás miatt bevittek a kórházba és infúzióra kötöttek, na akkor történt valami, ami azt mondatta velem, hogy változtatnom kell. Aztán elkezdtem sportolni, testépíteni, és azt gondolom, itt megtaláltam magam. Most már profi módon űzöm a sportágat: EB, VB címeim, többszörös nemzetközi versenygyőzelmem van. Megvan a kvalifikációm a testépítő olimpiára, így azt gondolom, megtaláltam önmagam és jól érzem magam a bőrömben. Nagyon nehéz volt az eleje, az első egy-két év, de aztán négy és fél év múlva már elértem, hogy Európa-bajnok, Világbajnok és háromszoros nemzetközi bajnoki címet szereztem. Az volt az elején a legnehezebb, hogy szerettem volna változni, de az agyam és a szemem ezt lassan fogadta el. Amikor ráálltam a mérlegre és azt láttam, hogy több vagyok 40 kilónál, sok belső harcomba kerül, hogy elfogadjam, ez a természetes.
Magaddal, hogy birkóztál meg végül? Mert az anorexia egy pszichikai betegség, gondolom, ebből ki kell gyógyulni.
Érdekes dolog, mert soha nem voltam túlsúlyos. Mindig sportoltam, mindig egy vékony testalkatú lány voltam. Aztán ez valahogyan kialakult, mindig, mindig vékonyabb szerettem volna lenni. Borzalmas nagy önakarat kellett hozzá, és az, hogy rádöbbenjek arra, hogy változtatnom kell. Magabiztos lettem és kiegyensúlyozott.
A pasik, hogy fogadnak?
Én a párommal 10 éve együtt vagyok, amikor anorexiás voltam, akkor jöttünk össze. Úgy is elfogadott, aztán amikor úgy döntöttem, hogy változtatni szeretnék az életvitelemen, akkor maximálisan támogatott. Ő lett az edzőm és azóta azt vallja, hogy az izmos nők a legszebbek. A tolerancia hiányával azonban találkozom. Ez egy szubjektív dolog, van akinek tetszik, van akinek nem. Ezt elfogadom, de azt nem tudom elfogadni, hogy ha valakinek valami nem tetszik, akkor azt miért kell durván és bunkón közölni a másikkal. Lehet egyébként abszolút nem is kéne. Én sem rohangálok oda emberekhez, hogy nekem te nem tetszel.
Beszólnak?
Én tisztában vagyok vele, hogy ahogy én kinézek ez nem természetes. Én egy élsportoló vagyok, és ez a sport ezt a fajta testet követeli meg. De az, hogy valaki ezt nem tudja tolerálni, vagy ráadásul beszól, sértő megjegyzésekkel illet, az néha bántott, de most már túl vagyok rajta. Persze azt azért hozzáteszem, hogy mindig a „tökéletesek” voltak azok, akik megtaláltak. Tudom, hogy EB, VB győztes vagyok, és hogy a sportág elismer, külföldön elismernek. Ez számít.
Nem vagytok túl sokan, testépítő lányok.
Egy kezemen meg tudom számolni az itthoni mezőnyt. A külföld az már más, ott egészen erős a névsor és nagyon meg kell küzdeni, ha valaki eredményt akar elérni.
Most azonban inkább az amatőröket jöttél oktatni, mesélj mennyire divat most „gyúrni”.
Nagy divat most edzőterembe járni, de amilyen nagy a lelkesedés, olyan gyorsan abba is szokták hagyni az emberkék. Két nagy hulláma van egyébként a kondiknak, január első heti, amikor mindenki elhatározza, hogy újév, új élet, és neki azonnal cselekednie kell, a másik pedig a május, amikor már mindenkinek leesett, hogy jön a strandszezon. Aki azonban komolyan akar vele foglalkozni, akár csak hobbiként, az azért megmarad és ennek látványos eredménye is van.
