A négy képviselőjelölt közös interjúját - - Danka Lajos, Mi Hazánk, Kóber György Márk, Kétfarkú Kutyapárt Rápli Róbert,Tisza Párt, Vámos Zoltán, Fidesz - azonban csak részben sikerült összehozni. Mint már megírtuk, az ötödik jelölt, Czeglédy Csaba (független) tegnap visszalépett 
Czeglédy Csaba "hozta meg az áldozatot", és kiszállt az országgyűlési versengésből April 09. 15:56 , Rápli Róbert külön interjúban mutatkozott be 
"Alapvetően nem foglalkozom az ellenfelekkel" - Interjú Rápli Róberttel, a Tisza Párt szombathelyi jelöltjével April 01. 17:46 , Vámos Zoltán pedig nem kívánt élni a lehetőséggel.
Honnan érkezett a politikai életbe és mióta politizál?
Danka Lajos (Mi Hazánk) :
1961-ben születtem Szombathely egyik többgenerációs házában, amelyet az 1880-as években építettek az őseim. Itt is nőttem fel, majd miután megnősültem vettünk egy lakást a Joskar-Ola lakótelepen, ahol a gyerekeim születtek.
A középiskola elvégzése után tíz évig dolgoztam, mint betanított munkás, folyamatos üzemben. Miután megszereztem faipari mérnöki diplomámat voltam munkahelyi-, majd vezető mérnök. Több mint 32 évig vezettem különböző vállalkozásokat, 2005-2012 között a MÁV szombathelyi területi képviseletének igazgatója voltam. Azóta szakmai tanárként tanítok gazdasági tantárgyakat a Herman szakközépiskolában Szombathelyen.
Politikai pályámat a Független Kisgazdapártban kezdtem 1996-ban, ahol parlamenti képviselő lettem Vas megyei listáról 1998-2002-között. Voltam az országgyűlés Oktatási és tudományos bizottságának tagja, a Környezetvédelmi bizottság alelnöke, frakciónk vezető-helyettese. Parlamenti munkám befejezése után önkormányzati képviselő voltam két cikluson át, majd polgármester Söptén.
Részt vettem a Savaria Legio alapításában és az újkori Savária Karnevál létrehozásában. Kezdeményezésemre sikerült a szombathelyi gyakorlótér megszerzése a város számára a Honvédelmi Minisztériumtól. A Földművelési Minisztériumban részt vettem a Vas megyei falugazdász hálózat kialakításában és az Őrségi Nemzeti Park létrehozásában. Országgyűlési képviselői munkám során azon dolgoztam, hogy Szombathely és környéke visszanyerje régi súlyát és szerepét a régióban. Ennek esélye nagy volt abban az időben, újra emlegetni kezdtük a Nyugat Királynője jelzőt, amely a 19. századi megnevezése volt a városnak. Az elmúlt 26 évben sajnos ebben visszalépés tapasztalható, függetlenül a város és az ország irányítóinak politikai beállítottságától.
Politizálni újra a 2024-es önkormányzati választások előtt kezdtem újra, mint a Mi Hazánk Mozgalom szombathelyi elnöke, illetve polgármester jelöltje. Jelenleg szombathelyi önkormányzati képviselő, és a Szellemi Örökség Nemzetiségi és Térségi kapcsolatok bizottságának elnöke vagyok.
Kóber György Márk (Kétfarkú Kutyapárt):
16 éves korom óta, tehát 2009 óta próbálok valamit kezdeni a közélettel, hol több, hol kevesebb lelkesedéssel. Ez az aktivitás eleinte inkább civil jellegű volt, később viszont egyre inkább konkrét ügyek mentén is megjelent. 2019 és 2024 között önkormányzati képviselőként dolgoztam, ami jó lehetőséget adott arra, hogy testközelből lássam, hogyan működik – és sokszor hogyan nem működik – a rendszer. Eredetileg pedagógusként dolgoztam kilenc évig, ami megtanított arra, hogy türelmesen, érthetően és néha egészen kreatív módszerekkel kell kommunikálni. Jelenleg edzőként dolgozom, ami annyiban hasonlít a politikához, hogy itt is sokszor motiválni kell az embereket olyan dolgokra, amiket elsőre nem feltétlenül akarnak megcsinálni.
Miért döntött úgy, hogy komolyabb politikai szerepet vállal?
D.L.: Aki a mostani politikai és gazdasági helyzetben tehet valamit, és nem teszi meg, annak a felelőssége kétségtelen lesz a jövő nemzedékei előtt.
K.GY.M.:Őszintén szólva jelenleg inkább kevésbé komolyan vállalok szerepet, és pont ezért érzem magam hitelesebbnek. Az elmúlt években azt láttam, hogy a politikában sokszor a hangzatos ígéretek dominálnak, miközben a valós teljesítmény háttérbe szorul. Én nem szeretnék ígéretcunamit, mert abból már így is túlkínálat van.
Amit viszont tudok ígérni: több mindent és kevesebb semmit. Ez elsőre talán nem hangzik túl látványosan, de ha reálisan nézzük, már ez is komoly előrelépés lenne. Inkább kevesebbet mondok, és abból legyen valami, mint fordítva.
Kit tart politikusi példaképének?
D.L.:Magyar vonatkozásban IV. Bélát, aki a tatárjárás után újra tudta építeni a Magyar Királyságot. Nem volt egy nagy hadvezér, azonban tevékenysége hatására Európa egyik legerősebb országává vált. A diplomáciában Richelieu bíboros, aki nagyhatalommá tette Franciaországot az általa alkalmazott egyensúlypolitikával.
K.GY. M. Nemzetközi szinten Winston Churchill jut eszembe, mert válsághelyzetben is képes volt döntéseket hozni, és nem próbált mindenáron mindenkinek megfelelni. Általánosságban pedig azokat a politikusokat tartom példának – akár itthon, akár külföldön –, akik nem veszítették el teljesen a kapcsolatot a valósággal, és néha még öniróniával is képesek kezelni a saját szerepüket. Ez ritkább, mint gondolnánk.
Mi az a három dolog, amit azonnal meg szeretne valósítani Szombathelyen, illetve a Vas 01. körzetben?
D.L.: Újabb megbízatásom idején arra fogok törekedni, hogy ez a kétezer éves város újra régi fényében csillogjon és olyan működési modellt tudjunk kiépíteni, amely lehetővé, teszi a fejlődést, és a térség élhetővé tételét. Ennek alapja, hogy a város és környezete szempontjából az iparfejlesztéssel szemben a turizmusra és vendéglátásra helyeződjön át a hangsúly, mert ez a kitörési lehetősége. Természetesen ehhez megfelelő közlekedési és turisztikai infrastruktúra alakuljon ki.
Szombathely és környékének olyan közlekedési rendszerre van szüksége, amely a fentieket lehetővé teszi. Ebben már huszonöt éves késésben vagyunk. Minden választás előtt megkaptuk az ígéretet a fejlesztésre azonban a választások után ezeket elfelejtették végrehajtani, illetve lehúzták őket a tervekből ezt már a továbbiakban nem engedhetjük meg és amennyiben bizalmat kapok, ígérem, hogy mindent meg fogok tenni a cél érdekében.
K.GY.M.:Elsőként a helyi gazdaság és különösen a kis- és középvállalkozások megerősítését tartom kulcsfontosságúnak. Ha helyben van munka és perspektíva, akkor kevesebben mennek el.
Másodszor az egészségügyi és szociális ellátás fejlesztését, mert ezek alapvető biztonságot adnak az embereknek, és jelenleg sokszor inkább bizonytalanságot okoznak.
Harmadszor pedig a közlekedési infrastruktúra javítását, mert a mindennapi élet minőségét ez közvetlenül befolyásolja. Hosszabb távon természetesen szeretném, ha a jövőben megépülő budapesti 5-ös metró közvetlenül elérhető lenne a szombathelyi végállomással rendelkező 6-os metróval, és egy űrállomás létrehozását is szorgalmazom a Haladás pálya mellett. Ha már egyszer nagy ígéreteket szoktunk tenni, legalább legyen bennük rendszer.
Milyen problémákkal küzdenek az önkormányzatok vidéken?
D.L.:2010 óta az önkormányzatok lehetőségei folyamatosan romlanak, önállóságukat egyre jobban vesztik el. A feladatok átcsoportosítására hivatkozva először lefelezték a forrásaikat, például Söpte 147 millió forint helyett (2010) 74 millió forintból gazdálkodott (2014). Majd az önkormányzati adókat vették el (Személyi jövedelemadó, Súlyadó), végül bevezették a szolidaritási adót, ami a még talpon maradt (iparűzési adóval rendelkező) önkormányzatokat fosztotta meg a forrásaiktól.
Az önkormányzatoknak vissza kell adni az önállóságukat és forrásaikat. A centralizálásnak sosincs jó vége, ahogy az elmúlt években láthatóvá vált. Szerintem a problémát ott kell kezelni ahol keletkezik. Ez más országokban is jól működött, de nálunk is bizonyított a rendszerváltás után. Az önkormányzatiság az ország egyik sikerágazata volt 2010 előtt.
K.Gy.M.:A legnagyobb probléma a forráshiány és a kiszámíthatatlanság. Az önkormányzatok egyre több feladatot kapnak, miközben egyre kevesebb eszközük van ezek megoldására. Emellett komoly gond az elvándorlás, különösen a fiatalok körében.
Sok esetben az önkormányzatok már nem is igazán önálló döntéshozók, inkább az országos politika kis homokozóiként működnek, ahol néha lehet játszani, de a szabályokat máshol írják. Ez hosszú távon nem fenntartható.
Mit gondol az ország jelenlegi gazdasági, társadalmi és szociális helyzetéről?
D.L.:Az ország jelenlegi gazdasági, társadalmi és szociális helyzete egyszerre mutat stabilitási elemeket, illetve komoly feszültségeket is.
Gazdasági szempontból az elmúlt időszakot a lassabb növekedés, az infláció utóhatásai és a beruházások visszafogottsága jellemzi. Bár bizonyos ágazatokban már látható némi korrekció és élénkülés, a lakosság jelentős része még mindig a megélhetési költségek emelkedését érzi a mindennapokban. A bérek emelkedése sok esetben nem tartott lépést az árakkal, ami reáljövedelmi feszültségekhez vezetett.
Társadalmi szinten erősödik a bizonytalanságérzet és a rétegek közötti különbségek is markánsabbá váltak. A középosztály egy része lecsúszástól tart, miközben a fiatalok számára a lakhatás, az önálló életkezdés és a kiszámítható jövő megteremtése egyre nehezebb. Emellett a demográfiai kihívások – például az elöregedés és az elvándorlás – hosszabb távon is komoly hatással vannak a társadalom szerkezetére.
Szociális téren különösen érzékeny pont a nyugdíjasok, az alacsony jövedelmű családok és a kiszolgáltatott csoportok helyzete. Sokak számára a mindennapi megélhetés biztosítása is kihívást jelent, miközben az ellátórendszerek – például az egészségügy és a szociális szolgáltatások – túlterheltek, és gyakran forráshiánnyal küzdenek.
Összességében tehát egy átmeneti, kihívásokkal teli időszakban van az ország: vannak pozitív irányú folyamatok, de a társadalmi feszültségek és a megélhetési nehézségek miatt széles körben érzékelhető az elégedetlenség. A következő évek kulcskérdése az lesz, hogy sikerül-e a gazdasági stabilizációt valódi életszínvonal-emelkedéssé és társadalmi biztonsággá alakítani.
K.Gy.M.: Sok ember él bizonytalanságban, a megélhetési költségek folyamatosan nőnek, miközben a kiszámíthatóság csökken. Ez nem csak gazdasági, hanem komoly mentális terhet is jelent. Az ország mentális állapota sem túl rózsás, és ez egyre inkább látszik a közbeszéden is. Számomra ezért a szemléletváltás kulcskérdés: amíg mindenki csak a másikra vár, addig nem lesz valódi változás. Ebben mindenkinek van felelőssége, nem csak a politikusoknak.
Mit tart legnagyobb szakmai sikerének?
D.L.: A parlamentből történt kikerülésem után, mint sikeres válságmenedzser úgy bizonyítottam, hogy a baloldali vezetők, akik tudták ki voltam, ennek ellenére felkértek a MÁV Szombathelyi Területi Képviselet igazgatójának, amit hét évig, a FIDESZ hatalomra kerüléséig, sikeresen láttam el.
K.Gy.M.: Azt, hogy a munkám során végig emberekkel foglalkozhattam, és nem csak elméletben, hanem a gyakorlatban is tudtam hatni másokra. Pedagógusként és edzőként is azt tartom sikernek, ha valaki fejlődik és eljut oda, ahova egyedül talán nem jutott volna el. A következő szakmai célom pedig az, hogy a testépítés és az állóképesség területén szerzett tapasztalataimmal kihúzzam Magyarországot a gödörből. Ha máshogy nem, legalább fizikailag erősebbek leszünk.
Mit tart a magánéletben legnagyobb sikerének?
D.L.: A családomat, a két kislányomat azok, családját és főleg a két unokámat, akiket imádok.
K.Gy.M.: Azt, hogy többé-kevésbé sikerült megőriznem a józan eszemet, és nem kizárólag végletekben gondolkodom. Ez elsőre nem tűnik nagy eredménynek, de ha körülnézünk a közéletben, akkor mégis annak számít. Emellett fontosnak tartom az emberi kapcsolataimat is, mert hosszú távon ezek tartanak meg bennünket.
Hogyan folytatódik az élete, ha mégsem választják meg?
D.L.: Élem az életemet, amivel nagyon elégedett vagyok, és tovább szolgálom a szombathelyi közösséget ahogy eddig is.
K.GY.M.: A politika akkor is része az életünknek, ha nem vagyunk politikusok – például amikor megnézzük a tej árát a boltban. Ha nem választanak meg, ugyanúgy folytatom az életemet és a munkámat, mint eddig. Emellett természetesen megkezdem a felkészülést a 2090-es választásokra, amikor 98 évesen leszek majd a csúcson. Hosszú távban gondolkodom.
Mit csinál szabadidejében?
D.L.: Szabadidővel rendelkezek a legkevésbé, de ha tehetem, úszok, könyvet olvasok, és sportolok.
K.Gy.M.:
A sport az életem meghatározó része, így a szabadidőm jelentős részét mozgással töltöm. Ez nem csak fizikai, hanem mentális feltöltődést is ad. Emellett igyekszem időt tölteni a hozzám közel álló emberekkel, mert a mindennapi rohanásban ez az, ami a legkönnyebben háttérbe szorul.
Számomra a Magyar Kétfarkú Kutya Párt listás bejutása az elsődleges cél. Egyéni körzetben pedig csak az szavazzon rám, aki tényleg nem tud jó szívvel sem Rápli Róbertre, sem Czeglédy Csabára, sem másik jelöltre szavazni – mert nem rajtam kell múljon az, hogy végre ne Fideszes legyen a választókerület. Persze Vámos Zoltán szavazói nyugodtan voksolhatnak rám!
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
