Az, hogy hogyan indulunk túrázni, elég változó. Van, aki megfontoltan választja ki a célját és mindent megtervez. Van, akit mások beszélnek rá. Van, aki egy egész listát követ, és van olyan is, aki kis túlzással darts nyilat dob egy térképre. Hát én az utóbbit képviselem, így esett a választás most épp a Vendvidékre és Kétvölgyre.
Kétvölgy a szlovén határ mellett fekszik és két korábbi község, Vashegyalja és Ritkaháza egyesítésével 1950-ben létrejött, úgynevezett szórványtelepülés.
Szombathelyről kényelmes tempóban bő egy óra alatt feltárul a Vendvidék lenyűgöző látványa. Már az Apátistvánfalva előtti domb is megállásra késztet. Néha feltűnik egy-egy autó, ilyenkor kicsit lejjebb sétálok az útról, de azért elkészítem az első képet.
Az első, amit megpillant az ember, az a kétvölgyi kilátó. Bár szép látvány tárul a szemünk elé, mégis inkább csak arra jó, hogy felcsigázza az érdeklődésünket.
A falu elején egy kisboltban veszek némi házi készítésű süteményt. Itt tudom meg, hogy van egy hat kilométer hosszú tanösvény, az Orchideák útja, ami egyedi piktogramokkal van kijelölve, csak követnem kell. Ennél több nem is kell.
Az út szebbnél szebb helyeken vezet át. Az egyik ház közelében egy jól megtermett németjuhász fut egyenesen felém. “Csak játszani akar” - mondja nevetve a gazdája, miközben majdnem ledönt a lábamról a hatalmas kutya. De tényleg nem bántott.
A domb tetejéről aztán csodálatos kilátás nyílik a völgyre. Hosszú út áll még előttem, de egyáltalán nem bánom.
A szórványtelepülésekre jellemzően a házakat viszonylag messze egymástól, sokszor csak egy-egy dombon lehet látni.
A túra egyik állomása az 1865-ben épült kalandos történetű ritkaházi harangláb.
Innen kis erdős ösvényen tudunk visszatérni a faluba. A turistajelzés néha trükkös helyen van, itt például valami pajtaféleség sarkán.
Hamarosan új utakra indulunk. Addig is, ha kíváncsi, hogy mi milyen látnivaló akadt még útközben, a fotókra kattintva megnézheti teljes galériánkban.
Ritkaházi harangláb
A haranglábat 1865-ben építette a község lakossága saját vagyonából, az akkori bíróval, Trajbár Györggyel. A lakosság körében fennmaradt történet szerint a falusiak és a bíró, valamint annak szomszédai között nézeteltérés támadt a harangláb helyét illetően.
Trajbár és szomszédai, akik a legjómódúbbak voltak, azt szerették volna, ha az ő oldalukon állna a harangláb, amely a szomszéd községhez Csöpinchez (ma Kerkafő, Čepinci, Szlovénia) volt közel, a falu legtávolabbi részén, viszont a többi falusi Ritkaháza közepén szerette volna látni a haranglábat.
Mivel nem jutottak egyezségre, ezért a helybeli kocsmáros elhatározta, hogy maga téríti jobb belátásra a bírót. Felkért négy legényt, hogy éjjel hozzák el a harangot a bíró házából.
Azok ezt megtették, majd a kocsmához érve elkezdték teljes erőből verni, amivel felriasztották az embereket és a harang hangját hallani lehetett a szomszéd falvakban, így Permisén, Csöpincen és még Felsőszölnökön is. Így a haranglábat a kocsma mellett állították fel.
(Wikipedia)
