Röhögtem, de nem jó szívvel, hadd valljam be. Arról a pillanatról van szó, amikor Juncker, az EU főnöke - vagyis nem a bombázó, amitől fasiszta barátaim beájulnak - lehúzza a színről a magyar királyt, Viktort. Ő még maradna kicsit, vakufénnyel együtt fiatalodik, de az ősz öreg nem enged, és korát meghazudtolva, szigorú biztonsági őrként elvezetteti a nem oda valót. Hú, ez szégyen pacekba. Ha belegondolok, hogy Lehelt még tisztelte a Bizánci Császár, oké, az jó régen volt.
Nem, nem Junckerre haragszom, sőt, értem én, hogy ő nem egy magyar királyt lát a színpadon, hanem egy felcsúti parasztgyereket, aki felküzdötte magát a színpadig. Némi tahóság akkor is szorult a kivitelezésbe, de hát van úgy, hogy nem baj, mit látnak a világpolitika nézői, mert ebből a magyarok kevesen vannak, s különben is a ciki már az ő műfajuk.
Ahjaj, hogy jutottunk oda barátaim, hogy a ciki nemzetközi fogalma hungaricum lett? - nem fogom fel, bár végig láttam, mi is történik kicsiny hazánkban?
Viktor eddig sem szerette ezt a vele egy magasságú, furcsán viselkedő fazont, azzal sem értett egyet, hogy ennek a disznóólnak, vagyis az európai államok szabad szövetségének a soros elnöke legyen. Most meg ezt csinálja vele?! Még jó, hogy graciőz módon nevetgélt, és flottul oldotta meg ezt a váratlan helyzetet, láthatta az egész világ, hogyan bánnak a magyarokkal?
Sajnos, Viktornak az nem jut eszébe, hogy én őt nem azonosítom a magyarokkal, így nem is érzek akkora szégyent, mint ő. Ez köztünk különbség lesz, mert ő tényleg azt hiszi, hogy ő testesíti meg a vezért, holott én is úgy látom, ahogy Juncker, király helyett egy mezőgazdasági alattvaló-vezér képviseli hazámat, Felcsútról.
A történelem ezért is izgalmas, mert bárkinek lehet benne esélye. Dózsa György, Matuska Szilveszter ugyanolyan esélyes a castingon, mint Szamuely Tibor, vagy Gömbös Gyula. Kevesebben vannak a Bibó és Hatvany báró féle figurák, mert nekik nem olyan éles az arcélük a történelmi világításban. Viktor történelmi tényező akar lenni, és ahogy ismerem őt, el is éri. Kár, hogy ehhez a világ figyelme kell neki. Kéz kívülről kihúzza. Az MTI-nek meg van élesben, ahogy állnak, és ez a lényeg.
Vagyis a gyereket most lehúzták, de ki tehet erről?
Ha Viktor gyerekkorában tovább fejlődik szépen, és megbecsült profi labdarúgó vált volna belőle, akkor ennek a hazának is több dicsőséget szerzett volna. Na, most már mindegy, így alakult.
Az lehet a baj, hogy biztos mások is, akik beguglizzák a madzsart a laptopjukba, látták azokat a videókat, amin Ildikó asszony nyomul. Meg vannak döbbenve, mert először azt hiszik, hogy ez egy home videó egy háziasszonyról, aki lottón nyert egy találkozást egy amerikai diplomatával, de kiderül az infóból, hogy ez a nő, annak az országnak, aminek vezére Orbán Viktor, Hungária, vagy mi a fasz, na annak a kis ország adóhatóságának az elnöke. Eisenstein óta tudjuk, hogy ha két kép összekapcsolódik, akkor abból egy harmadik születik, vagyis a kézfogás egy erős vágás volt azokon a videókon, amik most készülnek a magyarokról.
A Habony, meg a többiek
Van valami abban, amit a Habony tanácsol. Be kéne valahogy tiltani a képrögzítést, az e-mailt, az sms-t, a Facebookot. Igazuk van. Tök ingyé nézhetem, miként válik egy rendszerváltó fiatalember vér cikivé. Fogy az idő a színpadon. Az Európa nevű színház rendezője hátra küldte a statisztát a függöny mögé. Ennyi. Nekem akkor is tetszik benne, hogy ő annyira szeret minket, hogy minden lojális vidéki városnak ad egy stadiont. Szépet, tágasat. Ezt nem érzik azok az idegen szívűek, ott, Brüsszelben.
Csak annyit, hogy köszi, nem tekintesz gazdasági menekültnek, csak úgy, mint a londoniakat, akikkel egységes gazdasági térben mozgunk. Te mondtad, Viktor. Na, ennek a gazdasági tér vezető szereplőinek van veled bajuk, nem velünk, jöttment magyarokkal. Jézusom, és még csak ezután jön Putyin. Nem lesz kézcsók, pedig illene.
