Már csak 11 csapat maradt talpon, mire a magyar válogatott elérkezett a nyolcaddöntőhöz az Európa-bajnokságon. A mieinkre a klasszisok garmadát felvonultató, világ- és olimpiai ezüstérmes szerb válogatott várt.
A FIBA egyik képviselője a mérkőzés előtt az öltözőfolyosón megkérdezte Sztojan Ivkovicstól, hogy mihez kezdenek majd a Detroit Pistons 222 centis centerével, Boban Marjanoviccsal, mire a kapitány széles mosollyal az arcán csak annyit mondott: van nekünk egy Keller Ákosunk, aki majd megeszi…”
A kezdés előtt a nagy kivetítőn megszólalt mindkét oldalról egy-egy sportoló, a szerbek teniszsztárja, Novak Djokovics után Szalai Ádám válogatott labdarúgó köszöntötte saját csapatát. A szervezőknek nem sikerült megkülönböztetniük a magyar és az olasz zászlót egymástól, a himnuszunk alatt a taljánokét világították meg.
Kuzmics kosarával indult a meccs, Allen a sarokból fordított egy triplával, amire aztán Lucsics azonnal felelt. Alig több mint két perc telt el, amikor 9-3-nál időt kellett kérnie Ivkovicsnak. Eleinte még helyzetekig sem tudtunk eljutni, csak kintről próbálkoztunk. Kuzmiccsal nem tudtunk mit kezdeni a palánk alatt, aztán bejött Marjanovics, ellene már könnyebb dolgunk volt. Egy 14-0-ás szériát követően a különbség átlépte a tízet, de aztán pillanatok alatt feljöttünk négyre (16-12). Feljavult a védekezésünk, és támadásban elmúlt a kezdeti félelem. Az első negyed 24-16-tal ért véget. Keller szépen végrehajtott centerkosarával folytatódott a meccs, Bogdanovics azonban rögtön bevágott egy triplát. Keller megint beköszönt közelről, egy perc után időt kértek a szerbek (27-20). Továbbra sem szakadtunk le, tisztes távolságból követtük a szerbeket, sőt a 16. percben 35-31-nél megint időt kellett kérnie a rendkívül ideges Alekszandar Djordjevicsnek. Egy perccel a félidő vége előtt 46-38-ra meglógtak a fehér mezesek, Ivkovics azonnal magához is hívta övéit. Végül 48-41-el mentek pihenőre a csapatok. Úgy is teljesen nyílt volt a meccs, hogy Hangának még nem volt pontja. A félidőben kétszer annyi lepattanójuk (20-10) volt a hatalmas fizikális fölénnyel rendelkező szerbeknek.
Hamar egymásnak estek a csapatok, potyogtak a gólok mindkét oldalon. Bogdanovicsot hagytuk egy pillanatra üresen, azonnal triplával büntetett. Keller tette vissza Hanga elrontott dobását, majd Miloszavljevics szerezte meg első kosarát. Tizenhárom pontos hátrányba kerültünk, időt kért a magyar kispad. Úgy tűnt, megroppanunk, amikor már tizennyolc is volt közte, de nem adtuk fel. Perl elképesztően nagyot játszott ma is, visszahozta tizenegyre a csapatunkat (64-53). A hajrá aztán megint az övék lett, 69-53-ról indult az utolsó felvonás.
Ferencz kettő, Vojvoda egy triplát vágott be, megint visszajöttünk 69-62-re. Cseppet sem meglepő módon jött a szerb időkérés. Megint elmentek a „hazaiak”, aztán megint Perl (ki más?) volt az, aki visszahozta a meccsbe a csapatot. Elképesztő volt, amit a szombathelyi fiú művelt. Úgy fordultunk az utolsó két percre, hogy tízen belül voltunk (82-74). Ruják bevágott két hármast, a második után, 84-77-nél időt kért Djordjevics. Másfél perc volt hátra. Sajnos a csoda elmaradt, de a magyar válogatott emelt fővel búcsúzott az Európa-bajnokságtól. Nemcsak ma, hanem az egész tornából kihoztuk a maximumot. Szép volt fiúk!
