Hallgatom Viktort, ami nem is olyan nehéz, mert egy idő óta elég hangosan beszél, gondolom azért, hogy a nyugdíjasok is felkapják a tévé előtt szunyókáló fejüket. Azt üvölti, hogyha minden katonásan fog menni, akkor a következő negyedévben a GDP növekedésében lehagyjuk a szlovákokat, románokat, lengyeleket, mindenkit, akik körbe zárnak minket. Közép-Európa a magyarok miatt jobban teljesít. Persze, tudtam, hogy nem igaz, kiröhögtem, de aztán megbántam. Eszembe jutottak a centrális erőtérben csiszolódó kollégáim, akik biztosan megtagadnának, ha így szólnék hozzájuk, de legyünk őszinték, ennek én örülnék a legjobban.
Vagyis elképzeltem, mekkora feszkó lehet egy ilyen beszéd után a médiaközpontban, kiürül a kávéautomata, előkerül a székely pálinka. Halottad Orbánt? Mit szólsz hozzá? Kár, hogy nem látom, miképpen próbálják a dörzsöltebb kollégák kikerülni Orbán beszédének írásos értelmezését - inkább beígérnek két Gyurcsány és egy Bajnai gyalázót cserébe – csak most ne, csinálják most ezt a fiatalok. Valóban, a szakmai fejlődés egyik karrierlehetősége, ha az egyre nagyobbakat hazudozó miniszterelnök szavait tolmácsoljuk a nép felé. A feladat meg egyre nehezebb, mert szűkül a kör, és egyre könnyebb lecsekkolni, ki hazudik, és mekkorát.
Oké, Orbán soha nem hazudik, ex cathedra dixit, hit alapon el is hiszem, vagyis ebben az esetben is inkább azt hiszem, hogy a román közgazdászok két százalékos növekedést hazudnak a világnak. Csak azért, hogy minket megalázzanak. Bár, azért valóban veszélyes lakossági fórumokon, és az összes médiában hazudni, mert mi van akkor, ha a műkörmös Marika a barátnéivel felül a buszra, vagy beszáll a kocsijába, és a rossz látási viszonyok miatt véletlenül átcsúszik a határon?
Persze, Pozsonyban zavarban lenne, mert Európa szelleme és szabadsága járja át utcáit. De délre sodródva is elbizonytalanodna, mert Brassóban eszébe jutna Párizs. (Higgyétek el, nem sértegetni akarok, de simán elcserélhetnénk Szegedet Szabadkára. Nem járnánk rosszul, a szecesszióban jobban teljesítenénk.)
Szerintem fontos a hazugságnál, hogy nehezen legyen ellenőrizhető. Ennek ellentmond a Király új ruhája mese, amiben az ideológiailag tiszta fejű kisgyerek mondja csak ki, hogy a király, a diktátor meztelen. De most nem Orbánról szólnék, az emberről, hanem arról a feladatról, amit a kollégáim vállára tesz.
Persze, az időkkel együtt az emberek is változnak. Emlékszem, panaszkodtam egy jobb oldali újságírónak, hogy előfordult már velem, hogy ki akartak húzni pár nevet a cikkemből, mert ártott volna a baloldalnak. Rám legyintett, mázlistának titulált, mert ő meg attól kap idegbajt, hogy lead két flekket, mégis három jelenik meg. A főszerk, a Stefka beleírt. Ez tényleg rosszabb, mint a húzás.
Kollégák. Most, hogy dübörög a kampány, mindent bele kell adni. Úgy sem fog rá senki emlékezni, ki mit is mondott. Éppen úgy, mint Orwell 1984-ben sem tudja már az agymosott, megkínzott hősünk, Smith, hogy hány ujjat mutatnak neki kínzói, négyet vagy ötöt? Nem is a számok a fontosak, hanem az, hogy a négyet tényleg ötnek lássuk. Ez minden propagandagépezet filozófiája. Na, mindegy, a lényeg, hogy a szőrös talpú románok, a jobbágy szlovákok ezentúl csak a hátunkat vizslathatják, annyira dübörög a magyar gazdaság. Jellemzően ez a beszéd akkor, abban a hónapban hangzott el, amikor a legtöbb vállalkozás ment csődbe 2010 óta. De ez zsidó duma, a virtigli magyar felgyűri az ingujját, és hozzálát a győzelemhez. Egyszerűen jobban teljesít Európánál is. Pedig, még be sem vetették Széles Gábor csodafegyvereit.
Csak nehogy úgy járjon a Nemzeti Média, mint a Beobachter, csak addig hazudhatott, míg körbe nem zárták Berlint.
